Hogy értessem meg vele, hogy munkát kell találnia, de gyorsan?

3 éve vagyunk együtt, egy éve házasok, én épp 5 hónapos terhes vagyok és van már egy 10 éves lányom előző kapcsolatomból. Volt egy nagyon rossz időszakunk egy éve mikor a férjem elveszítette a jól fizető állását. Szerencsére volt némi tartalénkunk és én sem keresek azért olyan rosszul, így kihúztuk, hogy fél évig nem volt munkája, de az utolsó hónapokban már sokat vitáztunk, mert én úgy éreztem, nem tesz meg mindent az ügy érdekében, eléggé válogatós, nem érti meg, hogy nem mindenhol lehet 400-500 000 nettó körül keresni manapság mint az előző munkahelyén.Pár hónap után elfogyott a tartalék, nehezen jöttünk ki az én fizetésemből, mindketten feszültek voltunk emiatt. Végul fél éve elvállalt egy munkát fele annyiért, de már ez is nagy könnyebbség volt a családi kasszának. Nem kellett minden fillért számolnunk, kezdtünk rendbe jönni, terhes lettem, nagy volt a boldogság. Erre egy hete azzal jött haza, hogy elküldték, mert nem hozta az elvárásokat (tényleg irreálisak voltak, láttam a számokat amiket hoznia kellett volna) és ki sem fizették az utolsó fizetését mondván levonják a benzinköltséget meg hasonlók, a férjem perelni fog ugyan, valószínű nyerni is fog, de jó darabig elhúzódhat. A lényeg, hogy pár napig kivolt bukva most megint állást keres stb, de látom, hogy megint válogat, sőt most majd még óvatosabb lesz én pedig pánikolok, mert hirtelen megint az én fizumból élünk, nem is tudom hogy menjek így szülni,miből élünk majd. Az teljesen felejtős lett, hogy esetleg elmenjek egy picit hamarabb GYEDre,jóformán az irodából kell menjek a szülőszobára, hogy legyen pénzünk. A babának alig vettünk még valamit, a nagyobb kiadások most jönnek, erre kiesett havi 250 000 egyik napról a másikra, örülhetek ha kijövünk belőle, nem még hogy vegyek kiságyat, kocsit, bármit. Teljes idegroncs lettem, a férjem meg úgy viselkedik mintha őt nem is érintené, nem töri magát a munka miatt. Ha kérdezem most akkor miből vegyünk kiságyat mondja, hogy ne szekáljam, majd megoldjuk, mindig minden "majd" lesz....mit tehetnék, hogy kicsit lenyugodjak, ő pedig kicsit érezze át végre a helyzetet? Nem fogja fel, hogy pár hónap és szülök, kiadásaink vannak, stb.