Miért dicséri a nők egy része azokat a férfiakat akik eltűrik, hogy a feleségük kakukkfiókát neveltessen fel velük?

"nem szeretnem hogy a gyermekem egy megturt szemely legyen ,nekem o lesz az elso es legfontosabb,mindent szeretnek megadni neki .nem hazasodnek ujra es nem szeretnek neki potapukat"

Aha, de gondolkodás nélkül örökbe adnád. Oké.

10. Mit csinált az anyád? Egy válás után boldog mert lenni mással? Még közös gyereket is mertek vállalni? Ez a bűne?

Azért, mert a vérszerinti apáddal idegenek vagytok egymás számára, ne anyukádat okold. Milyen apa az olyan, aki ezt hagyja, így alakítja? Ha ő élt volna rendszeresen a láthatási jogával, megfelelően gondoskodik rólad minden téren, akkor nem lenne így, az apádnak érezhetnéd most is.

Ezért neki kellett volna tennie, és anyukád nemtudta volna megakadályozni, ha ő valóban jó apa akart volna lenni.

Az új kapcsolatban persze nem mindig egyszerű a "hozott" gyereknek, főleg ha testvér is születik. Tényleg nagyon oda kell figyelni rá, hogy ne érezze magát kirekesztettnek, és tudatosan figyelni arra, hogy elegendő törődést, szeretete kapjon ő is.

De ez sem könnyű mindig, és van, hogy odafigyelés mellett is jönnek ezek az érzések sajnos. Nálatok meg talán tényleg nem fektettek ebbe energiát, nem fordítottak rád elég figyelmet. De azért ez nincs így mindenhol.

Ezt te írtad: "fiatal vagyok ,20as eveim elejen jarok.a ferjem nagyon jo ember ,megbizhato es nyugodt termeszetu.nagyon szeretem es ha kulonvalnanak utjaink ,akkor is szamithatunk ra ,jo edesapa lesz."

Tudod milyen sokan hiszik ezt, élnek le ebben a tudatban éveket? Én 13 évig gondoltam ezt a férjemről. Felelősségteljes, családszerető, nyugodt, jó embernek ismertem, 100%-ban megbíztam benne. Nem csak én, a környezetünk, mindenki így ismerte, hogy imádja a családját, engem, a gyerekeinket. Aztán kiderült éveken át becsapott, hazudott, nagy károkat okozott. A gyerekeket akiket imádott, amióta lelépett pont lesz..ja őket is. Tudod milyen sokk ez nekik, és nekem is? Két éve elmúlt már, hogy lelépett külföldre, nemrég bírtam beadni a válást, mert egyszerűen nem hittem el róla dolgokat. Csakhogy a tényeknek kénytelen vagyok hinni. És tudod milyen sokan járnak hasonlóan?

Egyenlőre én is azt mondom, nem szeretnék mással élni, csak a gyerekeimmel. De ez változni fog, ebben biztos vagyok. Az ember társas lény, szüksége van párkapcsolatra. Ha besavanyodik, magányos lesz, az nem lehet jó hatással a gyerekekre sem. Mondjuk én gyereket már nem szülök, idős is lennék már hozzá. Persze ha arra adom a fejem, hogy egyszer valakit az életünkbe engedek, a legfontosabb az lesz, hogy a gyerekeim, hogy fogadják, ők elfogadják e, illetve kölcsönösen el tudják e fogadni egymást. Persze ez az ember nem született meg, aki nekem náluk fontosabb lehetne, így ha nem jön ilyen valaki az életünkbe, akkor nem.

Viszont akik nálam fiatalabban válnak el, én megértem, hogy új családot szeretnének, még gyerekeket is. Abban viszont egyetértek, hogy a meglévőt ezért nem szabad elhanyagolni.

Érthető a "kampányod" a klasszikus családmodell mellett, neked viszont azt kellene megértened, hogy sokszor nem a terveinknek megfelelően alakul az életünk, nem azt kapjuk a másiktól amit várnánk, egyáltalán nem biztos, hogy olyan, amilyennek ismerjük. Nem lehetsz benne biztos, hogy 10 év múlva is hajlandó veled élni a férjed, amikor már esetleg 2pici gyerek fogja a kezed. Értsd meg, hogy nem zárhatod ki a lehetőséget, hogy egyszer elhagy, ha akarod, ha nem. Sose legyen így, de ezt még ő sem tudhatja most, nem te.