Van itt valaki rajtam kívül aki csak azért van még a férjével-feleségével, mert muszáj? Ha igen, hogy bírjátok?

"Milyen anya az aki elhagyja a gyerekét?"

Milyen anya az, aki úgy szüli meg, hogy ha egyedül marad, akkor nincs semmi, amiből fenntarthatná kettejüket?

Mert nemcsak a kapcsolat mehet tönkre, neadjisten a párodat éri valami, akkor mi van? Jövő hónapban mész a híd alá gyerekestül?

Tényleg nem értem. Nem gondolkoztál még, hogy mi történne, ha a férjeddel történne valami, vagy ő akarna válni?

Most gonosz leszek, gondolom le is leszek pontozva, de ilyen esetben a gyereknek valószínűleg jobb lenne az apjánál biztos helyen, mint veled a híd alatt, vagy bárhol nyomorogni.

Azt ajánlom, próbáld megjavítani a viszonyotok a férjeddel, és próbálj munkát keresni. Ha most jól éltek, simán fizettek valakit aki elmegy a gyerekért bölcsibe vagy majd oviba.

Nem értem, hogy tudsz így élni. Nem lecseszésből, én sajnállak, de nem értelek, hogy lehet ennyire a "nullára" (CSAK másra támaszkodva) gyereket nevelni.

Nekunk nimcs gyerekunk, 5 eve vagyunk egyutt de volt egy hasonlo periodusunk es mindez ugy, hogy van melom es jol is keresek. En az egyedullettol feltem, meg attol, h nem utazgathatok, sporolnom kell es mi van ha mondjuk kirugnak akkor mit csinalok?

Meg ugye az h nem tudok fozni es sorolhatnam......

Es mivel szeretem a ferjem eldontottem, h akkor nincs mas mint az h megjavitjuk a kapcsolatunkat.Leultem, beszeltem vele errol, egyetertett tobbet beszelgetunk, randizunk, kiruccanunk kettesben hetvegere es most olyan mint amikor megsimertem, de ez baromi sok melo, h idaig eljutottunk mindkettonk reszerol.

Elhiszem h eleged van, de van visszaut meg akkor is ha ez most hihetetlennek tunik. En se hittem el h valaha vissza tudjuk idezni a kezdeti allapotokat, de sikerult es minden jo de ehhez kellenek a kompromisszumok, az h a felek felismerjek h ez igy nem jo, probalja ak valtoztatni:-)))

Ha ez sem megy akkor marad az, hogy felreteszel a koszt penzbol(mar ha van olyan) es osszegyujtesz egy alapot, ami eleg ahhoz h elcuccolj. Sokan dolgoznak gyerekkel, az egyik ismerosomnek 18 honapos a babaja es dolgozik, szoval hidd el megoldhato ez:-))))

Kitartas kerdese:-)))

Szerintem nincs olyan hogy muszáj. kötelez rá valaki hogy ott legyél? Nekem az a véleményem hogy ezt azért mondjuk, mert nincs lelki erőnk kilépni egy kapcsolatból. ELhiszem hogy a körülmények.... De a körülményt mi alkotjuk, saját magunk köré, tehát változtasd meg a körülményeket, és akkor majd tudsz lépni. Lehet hogy ez sok idő lesz, 1-2-3 év, de ideje elkezdeni ha boldog életet szeretnél.

Egyébként átérzem a helyzeted, hamar elvesztettem a szüleimet, 19 évesen egy másik országban találtam magam, a világ másik felén, egy fiúval, 20 éves koromra rájöttem hogy boldogtalan vagyok a párommal se macskám,se kutyám, se ismerős, se barát, se munkahely, se végzettség. És bizony valahogy sikerült összekapni magam, pedig még annyira fiatal voltam.

ezt most ösztönzésből írom, bár egyforma a két szitu, egyértelmű, de különböző emberek vagyunk, és hiszek abban hogy egyedül is sikerül egy embernek lábra állni, csak a kezdő lépés nehéz, na meg az anyagiak, idő kell hozzá....