Van itt valaki rajtam kívül aki csak azért van még a férjével-feleségével, mert muszáj? Ha igen, hogy bírjátok?

Bocsi hogy ilyen hosszúra sikeredett

A helyzetem a következő: Nő vagyok, 26 éves, a párom 35 éves.

5éve tart a kapcsolatunk,melyben született egy gyermekünk, aki most 2éves. A párommal nem vagyunk meg valami jól, nem érünk egymáshoz, nem nagyon beszélünk, egy hálószobában alszunk mégis hetekig nem történik semmi köztünk.Én már nem szeretem, nem akarok vele lenni, mert nekem így nem jó. Próbáltam megbeszélni, semmi változás nem történt SOHA!Azt hiszem ez már ilyen marad. Most sokan el fogtok ítélni, de én csak az anyagiak miatt vagyok vele, nem magam miatt, hanem a gyerek miatt. Ha a gyerek nem lenne,már rég elhagytam volna, de nem tehetem. Senki rokonom nincs, akihez mehetnék, sem szülők,sem nagyszülők. Testvérem nincs, tehát nulla segítségem lenne ha elhagynám. Nincs állásom, ha lenne akkor sem tudnék mindent fizetni, albérletet (mert ugye házam az nincs) még a gyereknek sem tudnék pelenkát venni.

Szóval a kérdés az lenne ti hogy bírjátok akik ilyen helyzetben vannak mint én? Bárki tanácsát nagyon szívesen fogadom, de szeretnék személyes tapasztalatokat is meg hallgatni.