Időzavarban szenvedő férjjel mit lehet kezdeni?

Rendre sikerül azon összevitatkoznunk, hogy egyszerűen képtelen bánni az idejével. Nem tudja megbecsülni egy adott dolog időigényét, illetve szimplán nem nézi az órát és nem tudja, hogy éppen hol tart a napjában.

Ha megkérdezem, hogy mikor ér haza, akkor ingerült lesz. Nekem akár az "este tíz körül" is megfelelő válasz lenne, tehát nincs nyomás rajta, hogy valameddig haza kell érnie.

Kötetlen munkaidőben dolgozik, úgy végez, ahogy ő intézi magának - de valamiért ezt ő reggel még képtelen megbecsülni, pedig adott napra már be vannak ütemezve a teendői.

Ma vágott azzal vissza, hogy bezzeg amikor én dolgoztam, én se tudtam megmondani (most fél éves babával vagyok itthon). Igen, de én személyi asszisztensként dolgoztam és akkor mehettem haza, amikor a főnököm felállt és hazaindult. Tehát ott függő helyzetben voltam, mert még a főnököm tervei is borulhattak, ha az ő főnöke este rátelefonált és kitalált neki még egy órányi munkát.

Van valakinek hasonlóan, az idővel rossz viszonyban levő rokona?

Nekem rossz így, hiszen az egész napom egyfajta tervezhetetlen "riasztási készültségben" telik. Nem tudom, hogy mikor mit tudok csinálni a baba mellett, vagy mikor ér haza a férjem. Már kezd nagyon nyomasztani ez a tervezhetetlenség, hogy nincs egy támpontom a napban, amikor tudom, hogy ettől-eddig tudok valamit nyugodtan, megszakítás nélkül csinálni.

A munkahelyemen is zavaró volt, de ott úgymond kifizették a kellemetlenségeket.

Korábban én is dolgoztam kötetlen munkaidőben, akkor maximum egy órás intervallumban meg tudtam reggel mondani, hogy este mikor végzek, pedig ügyfelezős-rohangálós munka volt.