Időzavarban szenvedő férjjel mit lehet kezdeni?

Szerintem ő ilyen, ezt el kell fogadnod. Valószínűleg halálra idegesíti már, hogy folyton ezzel nyaggatod. Persze, hogy jó lenne tudni, mikorra ér haza, de gondolom ő sem tudja megbecsülni és szeretne nyugodtan dolgozni.

Beszélj meg annyit vele,hogy hazaindulás előtt fél órával csörögjön rád.

Gondolj bele abba, hogy sokaknak olyan a munkája, hogy bármikor berángathatják őket otthonról, anélkül hogy előre tudnának róla. Pl. tűzoltók, rendőrök, stb.

Nem nagyon értelek. Alakíts ki magadnak és a babának egy napi rutint és ha közben a férjed hazaér, akkor tök jó, együtt vagytok, ha meg nem akkor nem, de akkor is tudod csinálni a dolgod.

Ezt azért írom ennyire bátran, mert nálunk ugyanez van, csak 7 hónapos a lányom. És a férjem van hogy már du 3kor itthon van, de van hogy csak este 9kor. Ilyen a munkája, de ezt reggel, sőt napközben sem mindig tudja.

De nekünk van már a babával egy napirendünk, ha hazajön a férjem becsatlakozik és játszik velünk, ha meg nem ér haza, akkor este én fürdetem, csinálom ugyanúgy a napot.

Nem értem, hogy miért kötődsz ennyire a férjed munkaidejéhez?

Valahol megértelek. Az én férjemnek is csak a reggeli indulás a tuti a napjában. Én is háborogtam egy pár hónapot, de be kellett lássam, a "gyes betegségtől" nem láttam tisztán. Azóta csakis magamnak osztom be az időmet, durván hangzik, de a férjemre tulajdonképpen nem is számolok. Így viszont tök jó meglepi, ha hamarabb ér haza, és bekapcsolódik.

Három fix időpont volt a napban: reggeli 8-ig, majd ebéd délben, 1-ig lefektetni aludni (már csecsemő kora óta nem igényelt napi egy rövid alvásnál többet, sőt, még sokszor azt sem, így még nehezebb volt a háztartás vezetése)

az esti rutin pedig 7-kor kezdődött (vacsora, fürdés, mese, alvás) kb 9-re már aludt is.

Szerintem te is tégy így, a folyamatos hívogatás, számonkérés egy cseppet sem tesz jó a házasságnak!!!!

Nem lehet, hogy nem tudsz a sok szabadidőddel mit kezdeni?

Vannak nők, akik nem szeretnek otthon lenni a babával sokáig, mert szükségük van a társasági életre, munkahelyre, munkatársak társaságára. Amíg mindketten dolgoztatok más volt, ez érthető. Neked viszont azt kell megértened, hogy azért mert te gyesen vagy, a férjed napi élete, munkája nem változott. Ne menj az agyára szerintem az állandó számonkéréssel az idejéről. Tervezd meg a baba és a te kettőtök napjait, gondolom a babának már van egy napi ritmusa amihez alkalmazkodtok, járjatok össze kismamákkal, menjetek mamás/babás programokra,stb. Még emellett is bőven belefér a háztartásvezetés. Vidéken laktok, vagy városban, mert mondjuk ez sem mindegy. Egy panelban több ideje van az embernek, míg egy családi házban/körül, ahol mindig akad tennivaló. Aztán ha nem bírod sokáig, akkor beadod 1 éves kora után bölcsibe, és dolgozhatsz, ha azt szeretnéd. Mindenesetre én azt tanácsolom, ne tedd tönkre a házasságodat a "gyesbetegséggel".