Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Időzavarban szenvedő férjjel mit lehet kezdeni?
Rendre sikerül azon összevitatkoznunk, hogy egyszerűen képtelen bánni az idejével. Nem tudja megbecsülni egy adott dolog időigényét, illetve szimplán nem nézi az órát és nem tudja, hogy éppen hol tart a napjában.
Ha megkérdezem, hogy mikor ér haza, akkor ingerült lesz. Nekem akár az "este tíz körül" is megfelelő válasz lenne, tehát nincs nyomás rajta, hogy valameddig haza kell érnie.
Kötetlen munkaidőben dolgozik, úgy végez, ahogy ő intézi magának - de valamiért ezt ő reggel még képtelen megbecsülni, pedig adott napra már be vannak ütemezve a teendői.
Ma vágott azzal vissza, hogy bezzeg amikor én dolgoztam, én se tudtam megmondani (most fél éves babával vagyok itthon). Igen, de én személyi asszisztensként dolgoztam és akkor mehettem haza, amikor a főnököm felállt és hazaindult. Tehát ott függő helyzetben voltam, mert még a főnököm tervei is borulhattak, ha az ő főnöke este rátelefonált és kitalált neki még egy órányi munkát.
Van valakinek hasonlóan, az idővel rossz viszonyban levő rokona?
Nekem rossz így, hiszen az egész napom egyfajta tervezhetetlen "riasztási készültségben" telik. Nem tudom, hogy mikor mit tudok csinálni a baba mellett, vagy mikor ér haza a férjem. Már kezd nagyon nyomasztani ez a tervezhetetlenség, hogy nincs egy támpontom a napban, amikor tudom, hogy ettől-eddig tudok valamit nyugodtan, megszakítás nélkül csinálni.
A munkahelyemen is zavaró volt, de ott úgymond kifizették a kellemetlenségeket.
Korábban én is dolgoztam kötetlen munkaidőben, akkor maximum egy órás intervallumban meg tudtam reggel mondani, hogy este mikor végzek, pedig ügyfelezős-rohangálós munka volt.
Félreértettetek, nem hívogatom. Este szoktam néha megkérdezni, hogy a másnapja hogy alakul, vagy esetleg reggel.
A napja úgy néz ki, hogy előzőleg ő összeállítja a teendőit, időpontokkal. Tehát kizárólag rajta múlik, hogy meddig tart egy napja.
Egyébként olyan is volt már, hogy mentünk valahová és az anyját kérte meg babavigyázásra addig. Anyósom busszal jött-ment, ezért előre kérdezte, hogy mettől meddig van rá szükség. Férjem elmondta, anyós erre szervezte a napját.
Majd kiderült, hogy a férjem nagyvonalúan kihagyta a számításból az utazási időt, pedig egy teljesen tervezhető program volt. Anyósnak persze borult minden és eléggé ki volt akadva - jogosan. Ugyanis ő akkorra tervezte a hazaérkezést (ráadásul vendégek jöttek hozzájuk), amikor mi éppen hazaértünk.
Így nem csak engem érint rosszul ez az időzavar, hanem mással is van konfliktusa emiatt. Állandó késésben van, mert rosszul számolja ki még a rutinszerű, tervezhető dolgok időigényét is.
Én megértelek, mert én is a tervezős típus vagyok, már reggel mikor felkelek, pontosan tudom, hogy mit mikor fogok csinálni. Szerencsére a férjem is ilyen, mindig megbeszéljük a napunkat, és ez igen is nagyon fontos annak érdekében, hogy jusson idő magunkra és egymásra. Bár nekünk még nincs gyerekünk, de mivel vállalkozó vagyok, elvileg nincs munkaidő vége, de mindig igyekszem úgy megszervezni a napomat, hogy mire Ő hazaér a munkából, már csak egymással törődjünk. Igen, nagyon rossz, ha egy csúszás miatt lőttek az esti közös vacsorának, vagy a beszélgetésnek.
Kérdezted, hogy van -e ilyen rokon. Igen, a sógornőm ilyen.
Borzalmas, semmit nem lehet vele előre megtervezni. Ritkán van itt (szerencsére) látogatóban, és volt olyan ,hogy megbeszéltük előző este, hogy másnap elmegyünk kirándulni eléggé messzire terveztük, ezért arról volt szó, hogy már kora délelőtt elindulunk. Délelőtt vártuk, vártuk, semmi érdemleges dologba nem mertünk belefogni. Erre délután 3 órakor csámborgott ide, és addig semmi érdemlegeset nem csinált. Akkor én berágtam és nem mentem el velük, és még megvolt sértődve. Mire elértek a célponthoz, épp csak kiszálltak a kocsiból körülnézni, majd elb..tak egy csomó pénzt étteremben és hazajöttek. Addig én meg rottyintottam itthon egy finom vacsorát, és meg is jegyezték, hogy én finomabbat ettem mint ők az étteremben. Volt olyan is, hogy megkértem a sógornőmet hétvégén, hogy vigyen el a boltokba, mert rossz volt az autóm. Megkértem, hogy időben jöjjön, mert délben bezárnak bizonyos helyek. Ide is ért 11:30-ra. Szóval összegezve: Semmi extra oka nincs a késéseinek, egyszerűen nem kel fel időben, egy órán át issza a teáját, eszébe jut valami és bemegy egy üzletbe és ha már ott van órákig nézelődik stb. és leszarja, hogy valakinek valamit megígért. Sajnos ez egy olyan emberi tulajdonság, amin nem tudsz változtatni. Egyszerűen vannak emberek, akik nem tudnak gazdálkodni az idővel, és sajnos évek alatt sem jönnek rá, hogy programokat csesznek el azzal ,hogy nem létezik számukra az idő.
Arra is gondoltam ,hogy a férjed lelke mélyén ez egy bosszú, hogy bezzeg Te sem tudtad megmondani. Lehet ez nem tudatos benne, csak rosszul esett neki, és most azt hiszi ez számára is belefér. Erről pszichológust kellene megkérdezni, hogy ember miért viselkedik így. Szerintem ez nem normális, mert zömében az emberek képesek időzíteni a programjaikat bizonyos szintig, hisz csak így megy valamire.
Az idő nem rossz dolog, nem azért van ,hogy sürgessen, de ezek a típusú emberek így gondolják. Adott a napból 24 óra, amit fel kell osztanod értelmesen. Talán ezeket az embereket frusztrálja, hogy ezt be kell osztani, és azt hiszik, ha fittyet hánynak rá, akkor nem fog telni az idő. Közben nem veszik észre, mint ahogy a sógornőm sem, hogy napokat fecsérelnek el a semmire. Azt hiszik ettől szabadok, közben meg a sógornőmön is azt látom, hogy nem kiegyensúlyozott, mindig elégedetlen, mert sosem sikerül neki úgy semmi ahogy szeretné, ráadásul más emberek napját is elrontja azzal, hogy nem tartja magát a tervekhez. Nem ragozom tovább, az idő olyan, mint a zene: Adott a négynegyedekre osztott ütem, ha ezt nem tartod be, a zene nem lesz harmonikus.
#13
Igen, valami ilyesmi van vele is. Belefeledkezik dolgokba és elszalad az idő.
Még a gyerek előtt egyszer szabadnapomat vele töltöttem, úgyis ide-oda mászkálós a munkája. Egy szerelőhöz mentünk, a férjem előre ecsetelte, hogy a fazon szegény egyedül dolgozik egész nap, ezért lecsap minden betévedőre és nagyon nehéz elszabadulni tőle. Ezért legyek olyan kedves és ha elfajul a dolog, segítsek kimenteni, hogy időben le tudjon lépni.
5 perc alatt megbeszélték, amiért odament, majd a fickó a kerten át kísért ki minket. A férjem két lépésenként megállt és sztorizgatni kezdett. Másfél óra múlva(!!) őt rángattam ki, amikor már ott tartott, hogy "jé, látom ott egy fa hiányos kéreggel. Régen volt kecskénk és az is leette a fakérget, ezért..."
Szóval kiderült, hogy nem a szerelő húzza az idejét, hanem ő dob fel újabb és újabb, nem munkával kapcsolatos témákat - majd mérgelődik, hogy elkésik máshonnan, mert egy órát elcseverészett.
Én is kötetlen munkaidőben dolgozom, mégis számíthat rám mindenki, akinek ehhez jogosultsága van. :D
Nem időzavar ez.... kerül téged, meg a gyereket.
Volt hasonló kapcsolatom, én is csak valami kb időponttal is beértem volna, ha meg kifogásoltam, hogy azt miért nem lehet, akkor meg azzal "vágott vissza", hogy ha nem nem 18: 28: 32-kor jön, akkor azzal lesz a baj....
Nem őszinte a férjed, hogy miért a fene se tudja innen.
Persze ettől te meg alakíts ki rutint a babának, de az egy másik kérdés.
Persze, hogy az a jó, ha lehet egy férjre számítani, tudjuk előre mikor van otthon, van ideje besegíteni. DE ez nem minden esetben van így. Ilyenkor mást nem tehetünk, mint alkalmazkodunk. Persze a kérdező esetében túlzás amit leír, hogy mennyire nem tudja tartani magát a férje az időpontokhoz, mennyire nem veszi figyelembe, hogyha időre szervez valamit. Gondolom van titkárnője, ha nincs a felesége is besegíthet a szervezésbe, az ideje beosztásához.
Ettől függetlenül mindig csak mosolyogni tudok a "szuperanyukázók" frusztrált hozzáállásán, beszólásain. Mert szerintem egy felnőtt nő képességeit nem hinném, hogy meg kell, hogy haladja a gyerekei gondozása egyedül sem, ha gyesen van, és a háztartás ellátása. És komolyan nem értem, hogy mégis mitől nincs valamire idejük? Ketten nem lehetünk gyesen talán mégsem :) Ha a férj annyi időt tölt munkával, hogy kevés ideje marad a családra, az bosszantó, de amíg értük dolgozik, addig szerintem elnézhető, megérthető. És még egyszer írom, ha nem kell eljárnom dolgozni, akkor nem okoz különösebb problémát ellátni a 3 gyerekemet, vinni a háztartást egyedül, hiszen más dolgom nincs. Nincs ebben semmi szuper, egyszerűen van rá idő kényelmesen, igaz unatkozni nem kell, és lehet programokat is szervezni. Ettől függetlenül meg lehet érteni, ha valakit ez nem elégít ki, én is alig vártam, hogy a 3-al lejárjon a gyes, és dolgozhassak. Na, így kicsit sok egyedül megoldani mindent.
A gyerekkel nincs gondja, imádja és rengeteget foglalkozik vele.
A gyerek előtt is mindig időzavarban volt, csak akkor kevésbé okozott problémát ez.
Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy mi a bajom ezzel, hogy az egész napos monotonitást rosszul viselem és mentális kapaszkodó, amikor ő hazaér és kicsit kiszállhatok a mókuskerékből. Ha tudom, hogy "még 5 óra és akkor majd le tudok nyugodtan ülni X időre, amíg biztosan nem kell felugrálnom" önmagában jobban menedzselhetővé teszi a napot pszichésen.
Amikor dolgoztam, akkor egész nap pörögtem, problémákat oldottam meg, improvizáltam. A monotonitást mindig is rosszul viseltem. A baba pedig a kora miatt még inkább gondozást, mint szórakoztatást igényel. A csörgő rázogatása és a kukucs játék azért egy idő után monoton.
A házimunka is unalmas - biztos van, akinek nem, számomra egy unalmas kötelesség csak a takarítás.
Mindenesetre köszönöm a támogató hozzászólásokat is, már az is sokat segített, hogy kicsit kipuffoghattam magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!