Tudod mit NEM szeret benned a házas/élettársad?

Azt, hogy folyton aggódom. Ha nincs semmi nagy dolog, akkor valami piszlicsáré dologba is bele tudom magam lovalni, és ezt már nem nagyon bírja idegekkel. Amit persze megértek, mert néha már én is szívesen kiszállnék a fejemből. Változtatni igyekszem, de nem megy, úgyhogy sokszor inkább már nem is mondom neki, éppen min kattogok.

Külsőre nincs olyan. Tudom, hogy nem vagyok az ideálja, de úgy szeret, ahogy vagyok.

Azt, hogy hirtelenharagú vagyok, és azt, hogy amikor elpattan nálam a húr, nem válogatom meg a szavaimat, elég csúnyán beszélek vele ilyenkor. Mostanra elég jól kontrollálom magam.:)

A külsőmre soha egy rossz szava sem volt, ha kérdeztem is, soha nem mondott semmit. Pl. a melleim felemásak, az egyiken nagyobb a mellbimbó. Volt már, hogy pucér voltam, mondtam neki, hogy milyen gázul néznek ki, erre rám szólt, hogy ne mondjak ilyet, mert ő imádja őket. Azt szeretem benne, hogy mindig tudja, mit kell mondani.:D

Állandóan kritizálom és nekem semmi sem jó, ja és nagyon hasonlítok (belsőleg) Apára :(

Meg elég nagy a szám...sajnos.

De ezt magamtól is tudom, nem kell mondani...

De szerintem és többet nézek el neki, mint külsőleg mint belsőleg!