Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Menekül itthonról, nem szeret, nem vagyunk fontosak neki, vagy egyszerűen nem érti a problémám?
Már egyszer feltettem egy kérdést amiatt, hogy mennyit dolgozik a férjem, de most már végképp be vagyok sokallva, és nem tudom, hogy csak én túlzom-e el, és ez a normális, vagy komoly gondok vannak.
Van egy másfél éves fiúnk, én itthonról dolgozok mellőle 9 hónapos kora óta. Férjem vállalkozó, így ő szabja meg, hogy mikor és mennyit dolgozik (milyen munkákat vállal el). Egész évben rengeteget dolgozott, de úgy, hogy volt 3 hónap egyhuzamban, hogy egy darab szabadnapja sem volt (sem hétvége, sem ünnepnap, semmi), és általában hétvégente is dolgozik. A gyerekkel lényegében nem találkozik, köztünk már lassan semmilyen kapcsolat nincs, amire persze panaszkodik, de tenni ellene nem tesz. Már régóta kérem, hogy kicsit vegyen vissza, mert 1, szét fog hullani a családunk, és fele ennyi munkából is szépen megélnénk, 2, nem bírom most már teljesen egyedül (semmilyen segítségünk nincs).
Teljesen be vagyok sokallva abba, hogy minden maximálisan rám szakad, hogy hónapok óta nem volt egy délutánom, amikor kicsit kikapcsolódhatnék, pihenhetnék.
Nemrégiben elkezdett külföldi dolgokat vállalni, és van, hogy hetekre lelép. Ilyenkor van kint néhány órás munkája egy nap, nem gebed bele a munkába, viszont nincs itthon sem. Vasárnap jön haza 4 hét után Németországból, már alig vártam, erre tegnap előtt közli, hogy utána kedden indul Romániába, mert bevállalt valamit, de az CSAK egy hét. Kérleltem, hogy ne vállalja el, jöjjön már haza, nem bírom egyedül, nem haladok a munkáimmal stb. Mondta, hogy nem. Erre tegnap kiújult a sérvem, orvos, elláttak, mondta, hogy szigorú pihenés. Mondtam férjemnek, hogy jöjjön haza, mert most tényleg szükségünk van rá. Erre mondta, hogy majd Románia után mindenben segít, lesz egy hét szünete, addig bírjam ki.
Teljesen magam alatt vagyok, hogy ennyire nem számít semmi a munkáján kívül. Mit tegyek? Ennek a kapcsolatnak már annyi? Úgy el is távolodtunk már egymástól. Ha hazajön, és elkezd ölelgetni, már nem kívánom. Mondtam is neki, hogy végre kifejezhetné máshogyan, hogy szeret, pl. ilyen esetekben, amire persze vérig sértődött. Nem tudom, mihez kezdjek. Vagy ez így normális?
Nem lehet, hogy van valakije? Nem szeretnék vészmadár lenni de tényleg sokat megy el.
Talán ha kipróbálnád, hogy várd egy vacsival gyereket próbáld valakire rábízni és tudtok beszélgetni.
Semmi nem tart örökké, ha az ügyfelek felét elhajtja (mert fele ennyi munkából megélnétek), egy idő után leszoknak róla az ügyfelek, és majd egyáltalán nem éltek meg.
Inkább vegyetek fel egy megbízható alkalmazottat, aki leveszi a terheket a válláról. Ha tényleg ennyire nagy a bevétel, akkor kitermeli az alkalmazott az árát.
Vagy ha ennyire jól megy neki, és ennyire nem segít otthon, miért dolgozol otthon? Akkor legyen tied a háztartás, és egyből könnyebb lesz (ha épp nem vagy beteg persze).
Én megértem, hogy nem lehet Romániából hazarohanni egy félbehagyott munkával, de megértelek téged is, hogy egyedül vagy a gyerekkel betegen.
Én azt gondolom, hogy most kivételesen a nagyszülőktől vagy barátoktól kéne segítséget kérni, esetleg rokonoktól. És ha hazajött a férjed, akkor nagyon komolyan elbeszélgetni a jövőről, mert így nem megy tovább. Felesleges nagy szavakkal dobálózni, hogy "széthullik a család", meg "nem bírod tovább", mert drámaian hangzik és emiatt hiteltelen.
Az mondd, hogy "nem AKAROD" tovább csinálni. Nagyon nagy különbség.
A helyzet az,hogy nem tudom,hogy mennyire biztos,hogy egy ember ennyire beletemetkezik valójában a munkájában.Persze ha látod belőle a pénzt te is,akkor nyilván valóban mindig dolgozik.Ezzel nem tudsz tenni gyakorlatilag semmit.
Most sem tért észhez,mikor mondtad neki,hogy SÉRVED VAN.Egyébként remélem,hogy többet nem újul ki a sérved,és kitartassz így is!
Neked mindenféleképpen pihenned kell,mert túlhajszoltad magad,és a férjed is túlhajszolta magát.Egyszer valahogyan amikor otthon elkapod öt percre,akkor mondd meg neki,hogy ez így nem mehet tovább,és válasszon!
Sorold fel neki szépen,nyugodtan,határozottan az opciókat!
A valódi opcióitok szerintem ezek:
1.Veletek marad,és a munkáit jelentősen(!) csökkenti.Nem esik vissza,nem hajszolja túl magát,és neked is segít egy kicsit.A gyerekkel többet legyen mindenféleképpen,mert kell,hogy lássa a gyerek az "apaképet" is!Muszáj,hogy a gyerek egy egészséges,normális,egész családban nőjön fel,mert különben hatalmas hiányérzete lesz,hogy az apja sosem volt otthon vele,sosem voltak közös programjaik.Szóval veled marad,és megpróbáltok egyszer úgy igazán este szexelni,mert innen bizony az intim kapcsolat is őrülten hiányzik!Utána pedig arra koncentráltok,hogy legyen egy napotok együtt,amikor csak hárman vagytok,mint egy egész család egy szép hétvégén.Kell a családi idill!Hogyha csak otthon a kanapén együtt megnéztek egy filmet,az is már jó,és közben összebújtok először hárman.Este pedig ketten a férjeddel!
2.Ez a rosszabbik verzió,sajnos,aminek az a baj,hogy nagyobb a veszélye.Szóval ebben a verzióban rá kell eszmélned,hogy itt nem biztos,hogy csak munka van.Itt lehet,hogy nőügyek is vannak.Tehát azt gondolom,kicsit realizálnod kell magadban a helyzetet.Kicsit vissza kell hódítsd a férjed,már csak magad miatt is,és a gyerek miatt is.Ha nem sikerül,akkor széthullik a család.Elváltok,és a vagyonközösség megszűnik.A vagyon feleződik,lehet,hogy maradhatsz a házban te a gyerekkel,az "exférj" meg költözhet el.A munkák nála szépen lassan megszűnnek,és felvállalja ország-világ előtt,hogy egy,vagy akár több szeretője is van,ki tudja!Egyébként a gyerekkel némiben tartani fogja ebben az esetben a kapcsolatot,mert gondolom azért minimális módon még szereti a gyereket,ha már téged annyira nem is.
Itt is az a gond,a megszokás!Minden párkapcsolatban szinte előfordul ez,többször említettem már.Ezzel nagyon nehéz mit kezdeni!
A második variáció nem szép,de az igazság valószínűleg emögött rejlik valahol.Lehet,és remélem is,hogy nem ez lesz a vége,és a gyereketek sem sérül!Rá kell ugyanis vigyáznod,és A GYEREK MIATT MAGADRA IS VIGYÁZNOD KELL!
Nem szabad,hogy az egészségedet kockáztasd!
Sok szerencsét,és szurkolok,hogy az első variáció következzen be!Hajrá!
Nem azért használtam ezeket a kifejezéseket, mert drámaian hangzik, hanem mert így van. Igazad van: nem is akarom így tovább csinálni, de főleg azért, mert nem bírom. Alkalmazottat nem vehet fel, nem olyan a munkája, egyedül dolgozik, ha felkérik. Az meg, hogyha nem vállalja el, nem hívják többet, ördögi kör. Akkor ez mindig is indok lesz arra, hogy ne éljen velünk.
Én pedig azért dolgozom itthonról mert pályakezdőként mentem el szülni, és amikor9 hónapos volt a kicsi, kaptam egy olyan lehetőséget, amit ha most így félig csinálok, akkor utána nagyon jó munkám lesz, ha a kicsi oviba megy. Plusz még akkor nem keresett ilyen jól a férjem. Abba is hagyhatom, aztán egy év múlva belegebedhetek, hogy munkát találjak a szakmámba (elég szűk kör).
menekül, túl sok a felelősség
beszélj vele
Mivel már megpróbáltál vele beszélni, ezt nem javaslom, hiszen aki a sérvtől fekvő feleségének nem képes segíteni, attól bármi kitelik.
Nos ha a beszélgetés nem célravezető, akkor jön az ultimátum. Ha tényleg olyan jól megy a cég, vegyen fel valakit, akit ugráltathat, mert se kutyája se macskája. Olyat kell választani.
Az ultimátum így hangozna.
- Ha nem veszel fel valakit már a román útra, akkor nem leszünk itthon a gyerekkel amire visszaérsz.
Amúgy előttem is írták, szerintem jó lenne a körmére nézni. Nem ő lenne az első a földön aki kettős életet él. Sőt továbbmegyek. Ha ez így van, akkor a másik családjával többet van mint veled. Vagy te vagy a második család.
Nézz egy kicsit utána.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!