Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Menekül itthonról, nem szeret, nem vagyunk fontosak neki, vagy egyszerűen nem érti a problémám?
Már egyszer feltettem egy kérdést amiatt, hogy mennyit dolgozik a férjem, de most már végképp be vagyok sokallva, és nem tudom, hogy csak én túlzom-e el, és ez a normális, vagy komoly gondok vannak.
Van egy másfél éves fiúnk, én itthonról dolgozok mellőle 9 hónapos kora óta. Férjem vállalkozó, így ő szabja meg, hogy mikor és mennyit dolgozik (milyen munkákat vállal el). Egész évben rengeteget dolgozott, de úgy, hogy volt 3 hónap egyhuzamban, hogy egy darab szabadnapja sem volt (sem hétvége, sem ünnepnap, semmi), és általában hétvégente is dolgozik. A gyerekkel lényegében nem találkozik, köztünk már lassan semmilyen kapcsolat nincs, amire persze panaszkodik, de tenni ellene nem tesz. Már régóta kérem, hogy kicsit vegyen vissza, mert 1, szét fog hullani a családunk, és fele ennyi munkából is szépen megélnénk, 2, nem bírom most már teljesen egyedül (semmilyen segítségünk nincs).
Teljesen be vagyok sokallva abba, hogy minden maximálisan rám szakad, hogy hónapok óta nem volt egy délutánom, amikor kicsit kikapcsolódhatnék, pihenhetnék.
Nemrégiben elkezdett külföldi dolgokat vállalni, és van, hogy hetekre lelép. Ilyenkor van kint néhány órás munkája egy nap, nem gebed bele a munkába, viszont nincs itthon sem. Vasárnap jön haza 4 hét után Németországból, már alig vártam, erre tegnap előtt közli, hogy utána kedden indul Romániába, mert bevállalt valamit, de az CSAK egy hét. Kérleltem, hogy ne vállalja el, jöjjön már haza, nem bírom egyedül, nem haladok a munkáimmal stb. Mondta, hogy nem. Erre tegnap kiújult a sérvem, orvos, elláttak, mondta, hogy szigorú pihenés. Mondtam férjemnek, hogy jöjjön haza, mert most tényleg szükségünk van rá. Erre mondta, hogy majd Románia után mindenben segít, lesz egy hét szünete, addig bírjam ki.
Teljesen magam alatt vagyok, hogy ennyire nem számít semmi a munkáján kívül. Mit tegyek? Ennek a kapcsolatnak már annyi? Úgy el is távolodtunk már egymástól. Ha hazajön, és elkezd ölelgetni, már nem kívánom. Mondtam is neki, hogy végre kifejezhetné máshogyan, hogy szeret, pl. ilyen esetekben, amire persze vérig sértődött. Nem tudom, mihez kezdjek. Vagy ez így normális?
válasza:Szomorú, hogy ennyire munkamániás lett. Még ha nincs is senkije, titeket elhanyagol, de nagyon. :( Nagyon átérzem, én is ilyen helyzetben vagyok. Hiába mondom, hogy a pénz nem ér annyit, mint a család. Ha csak épp megélünk, de boldogan és együtt az többet ér! De nem hallgat rám. :( Állandó külföldi munka van. Tudom, hogy nincs senkije, de ettől még nem tesz boldoggá, hogy csak óráink vannak együtt hetente meg az egymás mellett alvás 2 éjszaka.
Én a helyedben felvennék egy házi segítőt, elbeszélgetnék a férjemmel, hogy így nem megy, aztán ha nincs változás, elválnék és keresnék egy másik párt, akinek én vagyok fontos és a gyerek!
válasza:ha othon doglene munkanelkulin, se tetszene, komolyan nektek aztan semmi sem jo!
megis mit csinaljon? a vallakozas meg nem ugy mukodik ahogy te gondolod!
válasza:Vannak szakmák amiket egyszerűen lehetettlen családi élettel szinkronba hozni. Ilyen a ´katona, politikus, diplomata, kutató tudós, előadó művész, végleges helyen alkotó képzőművész vagy kézműves mester, ujságíró, fotoriporter vagy reklámfotós. Ezeknek az embereknek, ha karriert építenek vagy azt akarják megtartani egy bizonyos elért szinten, nem lehet lazítani. Egy reklámfotós ha abbahagyja, újrakezdve már csak igazolványképeket készíthet. Vagy egy zenész akiről elfelejtkezik a publikum esetleg a templomban orgonálhat vasárnaponként. Egy tudós akit elfelejt a szakma, mehet jobbik esetben nebulókat tanítani egy kisiskolába.
Ez sajnos így működik. Aki ilyen párt választ annak ezzel is számolni kell. De az sem adhatja fel a szakmáját aki olyat csinál amiből csak pár ember kell országos viszonylatban. Ilyen esetekben nem az a megoldás ha bármelyik feláldozza a szakmáját a család oltárán és örökre visszavonul. Itt csak a nem mindennapos megoldás a külső szolgáltatott segíttség igénybevétele lehet azegyetlen járható út. És a felszabaduló kevés időt és energiát az egymásal való viszony, és a család erősítésére kell fordítani.
válasza:Nem olvastam végig a kommenteket, így elnézést, ha esetleg valakit ismétlek.
Előfordul (nem is egyszer), hogy elkapja az embert a gépszíj, és nem tud megállni. Több olyan vállakozót ismerek, aki mára kőgazdag, és mégse tud pihenni. Csak megy, és csinálja. Kevesen tudják, de a munka éppoly függővé tudja tenni az embert, mint a pia, vagy a kábítószer. Nem állítom, hgy jelen esetben is erről van szó, de nem is zárható ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!