Menni vagy nem menni? Szerintetek?

26 éves leszek lassan és egy ideje fontolóra vettem,hogy lehet,hogy jó lenne pár évet külföldön dolgozni. Idén nyáron volt az esküvőnk,a férjem 27 éves lesz,viszonylag mondhatni jól keres a korához képest. Én diplomás vagyok,de alig 100 ezer Ft felett keresek. Kettőnk jövedelme kb havi szinten nettó 280 ezer Ft. Albérletet tartunk fenn,ami havonta 90-100 ezer Ft mindennel együtt. Sajnos alig tudunk valamit félretenni,mindig van valami hirtelen kiadás,amire nem számítunk,meg ugye néha szórakozni is kell.

A végzettségemből kifolyólag sajnos ilyen keveset keresek,míg a férjemnek nincsen diplomája,csak okj-ja mégis jóval többet keres,mint én.

Az a baj,hogy én itthon nem látok arra lehetőséget,hogy pár év alatt összespóroljuk egy lakás árát,hiszen van olyan hónap,mikor kb semmit sem tudunk félretenni,pedig még pl. autót sem tartunk fent.

Megmondom őszintén én annyira kilátástalannak látok itthon mindent,nincs kedvem diplomával havi 100-at keresni. Persze a párom elvan a mostani munkahelyén és nki be is jött ez,de mégis a kettőnk fizetéséből fenn tudjuk magunkat tartani,de arra nem elég,hogy viszonylag "gyorsan" vegyünk belőle lakást.

Már többször beszéltem a férjemmel erről,de rajta nagyon úgy tűnik,hogy nem akar kimenni. Igazából nem tudom miért,mert Ő is jóval többet kereshetne kint és én is és havi szinten többet tudnánk félretenni,ami nem lenen mindegy. Ha szóba kerül mindig kitalál valamit,hogy csak miért ne kelljen kimenni,de nem értem miért. Nem szeretnék letelepedni vagy ilyesmi,csak 2-3 évre gondoltam,amíg gyűjtögetnénk a lakásra,aztán felőlem haza jöhetünk. Csak amit kinn 2-3 év alatt félretesszük,azt kb. itthon csak 4-5-6 év alatt.

Mivel úgyis szeretnénk várni a babával,így most lenne célszerű kimenni. A férjem anyukája csak azt mondta erre,hogy Ő mindenképpen kimenne a helyünkben,főleg úgy,hogy a babával még várnánk úgyis,meg azt mondta még,hogy a fia nem akarja most feladni ezt a fene nagy kényelmet azért,hogy kimenjen külföldre és sajnos én is ezt érzem. Pedig a férjem is "szereti" a pénzt,szeret utazgatni,a szép autókat,akkor nem értem ez miért nem motiválja,hogy kimenjünk és megteremtsük magunknak. Az a baj,hogy Ő is csak az a tipikus álmodozó fajta,de tenni nem tesz az álmai megvalósításáért.

Meg azt várja,hogy feljebb kerüljön a mostani munkahelyén,ami rendben is van,de mivel nincsen diplomája és már a jobb pozíciókban azt kérik,így nem látok arra sok esélyt,hogy pl. vezető legyen vagy akármi más. Szóval szerintem ha erre vár,akkor nagy pofára esés lehet belőle és anyukája is egyet ért ezzel.

Ti mit gondoltok erről?

Mit tennétek?

Nem értem Őt,hogy 2-3 évbe miért halna bele?

Mikor az a jövőnk szempontjából lenne fontos...