Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerelem, vagy család?
A párommal lassan 6 éve vagyunk együtt, de sehova nem halad a kapcsolatunk. Szeretjük egymást, jól megvagyunk, minden a legnagyobb rendben lenne, DE...
Amikor összejöttünk téma volt közöttünk, hogy ő még vagy 10 évig nem akar családot, gyerekeket. Korai is lett volna és vállalhatónak tűnt, semmi gondom nem volt ezzel az értékrendjével, viszont néhány hónapja ismét előjött ez a téma és megint csak azt mondta, hogy nagyon szeret, nem akar elveszíteni, de ő "még vagy 10 évig" nem akar sem megnősülni, sem gyereket vállalni.
Eszméletlenül rosszul esett. Nem hisztiztem, nem vágtam a fejéhez semmit, de ez nekem most olyan, mintha a lelkembe taposott volna egy hatalmasat. 27 éves vagyok, nő. Nekem is vannak érzéseim, vágyaim, biológiai órám. 37-8 évesen hova szüljek már gyereket?
Sajnos a véleménye mellett elég erősen kitart, így néhány hete erősen letargikus gondolkodásba estem. Én már vágyom a családalapításra és ehhez el sem tudnék képzelni tökéletesebb embert, mint a párom, de neki ez nem kell. Talán fel sem fogja mennyire megbántott azzal, hogy az én érzéseim figyelmen kívül vannak hagyva. Kicsit "megvezetve" érzem magam és őszintén nem tudom kész lesz-e valaha is erre az egészre. Talán nem ő az ideális pár számomra. :(
Ha elmondom neki szomorúan az érzéseimet ezzel kapcsolatban, akkor az a válasza, hogy túlspilázom és azért mert én szeretném, nem fog gyereket csinálni nekem, neki még nem hiányzik. Énsem akarom, hogy kényszerből vegyen el, vagy szülessenek gyerekeink, de őszintén pofánvágott ez a kijelentése, nem erre számítottam és nem ebbe az irányba haladt a kapcsolatunk úgy érzem.
Mi ilyenkor a teendő? Fogalmam sincs mitévő legyek.
Én nem tudom, miért bacogatjátok a fiút (gondolom a válaszadók közül legalább egy biztosan kerül majd hasonló helyzetbe a fiával és a menyével)?!
A fiú 27 éves, most végezte el az egyetemet. Gondolom, későn érő, bulizós, utazgatós, fesztiválozós típus. Szeretne még élni, együtt a szerelmével, szabadon jönni-menni. Most kezdett el dolgozni, gondolom olyan munkakörben, amiért 17-20 éven át tanult. Ismétlem: 27 éves.
Ha rábólintana a gyerekre, de élné tovább az életét egy idő után, akkor mindenki azt pampogná, minek gyerek az ilyennek.
És igen, a nőknek gyorsabban ketyeg az óra, ezért szoktak idősebb párt választani. Egyidősek vagytok, ez a hátránya.
Ha 6 év után is azt mondja, hogy még 10 évig nem akar családod, dobd ki. Vagy lépj le. Nincs mire várnod, nem veled akarja leélni az életét.
Az ilyen pasik szokták húzni az időt, aztán egyszer csak szerelmesek lesznek, és fél év után megnősülnek.
Utolsó válaszra reagálnék!!
Teljesen beletrafált.. az exemmel 4évig voltunk együtt. Az utolsó pár hónapban felhoztam az eljegyzést,vagy babát,amikor azt mondta persze majd. Ő most nem akar,nem áll készen. Együtt laktunk,az ő szüleinél. Mikor mondtam,hogy oké várjunk,akkor kezdjük úgy az életünket,hogy csak elköltözünk tőlük,közölte,hogy még nem állkészen elköltözni otthonról.. ezt mondta ő 26évesen..
Egy hónapra rá fogtam magam és elköltöztem egyedül,szakítottunk. Neki fél évvel később lett egy barátnője,aki fél éven belü terhes lett,és 1év együttlét után eljegyezte,és babájuk lett.
Na,ez pontosan az a plda,mikor a pasinak kényelmes volt,nem velem akarta az életét elkezdeni,és mégis hitegetett. Azóta szerencsére férjem van,és egy hét múlva szülök :)
Ebből vond le amit szeretnél kérdező!
Nem dobódtam túlzottan fel a válaszoktól, de megértem őket, bennem is hasonló gondolatok kavarognak.
Fiatalabb már nem leszek és sosem tudhatom, hogy egyáltalán képes lennék-e teherbe esni. Nem 35 évesen akarom kipróbálni, amikor már amúgyis jelentősen csökkennek az esélyeim.
Egy dologgal nem értek egyet és ez a kor. Szerintem az ember nem úgy választ párt, hogy minimum legyen közöttünk 10 év, "te jöhetsz", "te mehetsz". Egymásba szerettünk és kész. Nem mellesleg megjegyzem nem egy személy van a baráti körünkben, aki hasonló korú és készen áll a családalapításra, tehát nem gondolom, hogy ez olyan szinten mérvadó lenne.
Az életünk egyáltalán nem buli. Eljárunk szórakozni, nyaralni, de többnyire a munkánknak és egymásnak élünk. Ennyi év elteltével is rengeteg időt szentelünk egymásnak, figyelmes velem, eljárunk ide-oda, ezért sem értem egyszerűen ezt az egészet. Abszolút félrevezettek ezek a jelek. Tényleg nem is haladhatott volna jobb mederben a kapcsolatunk, erre nesze...
Mindketten kiéltük magunkat az egyetemi évek alatt, bár egyszerre kezdtünk és végeztünk (időben), sosem korlátoztuk a másikat semmiben, tehát nem gondolom, hogy ez lenne a korból fakadó alapvető probléma. Olyan szinten már benőtt a feje lágya, hogy az élethez pénz kell, ahhoz pedig munka. Jó állása van, amit szeret és amennyi "életet" emellett igényel, annyit megkaphat házasságban, gyerek mellett is.
Őszintén nem tudom hogyan tovább...
Nem kell buliállatnak lenni ahhoz, hogy valaki még felelősség nélküli életet szeretne, miközben megteremti azt az egzisztenciát, amire szüksége van.
Persze, a szerelem vak, de nálam eleve kizáró tányező volt, ha valaki egyidős volt velem, pedig volt ilyen kapcsolatom.
Ha egy olyan fiú vállal be ennyi idősen gyereket, aki nem érzi magát rá késznek, annak a vége majdnem minden esetben dráma lesz.
Az én baráti körömben (mindenki szintétn egy, vagy több egyetemet végzett) a fiúk csak bőven harmincon túl komolyodtak meg annyira, hogy elkezdjenek megállapodni, de gyereket még mindg nagyon kevesen vállaltak (most 37-40 évesek).
Egyébként a 30 majd nagy fordúlópont lesz, meglátod, mindkettőtök életében.
Te döntöd el, hogy erőszakoskodsz, választás elé állítod, rábeszéled, elhagyod, vagy hagysz még neki időt. Ha valóban szerelmes vagy, akkor nyilván nem kérdés, melyiket fogod választani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!