Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A házasságunk barátság extrákkal. Elváljunk?
15 éve vagyunk házasok. Ebből az utolsó egy évet kivéve én végig egy másik nő, egy ex után vágytam, akit nem kaphattam meg. A megismerkedésünk első pár hetében volt egy kis fellágolásunk, utána semmi. De hasonló a természetünk, egyetértünk minden lényegesben. Évente talán egyszer veszekszünk komolyabban. Van egy gyerekünk, a feleségemet nagyon jó anyának tartom. Nem valami jó háziasszony, de amit muszáj megcsinálja. Én se vagyok tökéletes. Nincs az életünkben semmi komoly problémánk. Külsőleg sincs vele semmi baj szerintem, most még talán jobban is tetszik mint fiatalabb korában. Csak épp biztosan nem az én esetem. Mindig zavart valami, hol ez, hol az, mostanában az, hogy nehezen tudunk beszélgetni. Én se vagyok valami bőbeszédű, de ő aztán végképp nem. Nagyon ritkán látom vonzó nőnek a feleségem, többnyire semleges, vagy még az sem, és most nem elsősorban a külsejéről beszélek.
Régóta gondolkozom rajta, hogy mit tegyek. Ha elválnánk, mind a kettőnknek lenne még esélye, hogy olyan párt találjunk, aki igazán szeret és akit igazán szeretünk. Ha együtt maradunk, akkor biztos próbálom majd továbbra is javítani a kapcsolatunkat (ő ebben nem olyan szorgalmas, de hát nem is vele van a baj), de ennyi idő után már kész csoda lenne ha sikerülne. A feleségem jól érzi magát így is, ahogy vagyunk, az egyetlen problémája éppen ez, hogy, hogy én nem kötelezem el magam mellette. Ő biztos nem akarna válni. Most olyanok vagyunk mint két összeszokott kolléga, akik egy szobában dolgoznak. Nem pedig olyanok mint egy összecsiszolódott, boldog házaspár. A válás ellen szól viszont, hogy még mind a ketten szeretnénk gyereket, de ha új kapcsolatba kezdenénk, akkor ez nem biztos, hogy egyikünknek vagy mindkettőnknek összejönne. De ha arra gondolok, hogy újabb 15 év múlva is így vagyunk ahogy most, azt nem könnyű elfogadnom.
Volt valaki már hasonló helyzetben? Hogy hosszú idő után rájött, hogy tulajdonképpen sosem volt a kapcsolata igazi párkapcsolat? Mit tett, ha tett valamit, mennyi idő után, és mit gondol így utólag, jól tette-e amit tett vagy nem?
válasza:" Amikor az ex bejött az ajtón akkor örültem neki."
A beteljesületlen vágy így működik. Ha 5 év mindennapi gondokkal teletűzdelt együttélés lett volna vele, után már nem lenne ez. A vágy egy álom, a realitás meg más. És valóban egy kapuzárási pánik van a mélyén. Mert nem igaz, hogy azért vagyunk itt , hogy a vágyainkat betöltsük. Életközépválságnak hívják, amikor valaki ezt megérti és az ehhez tartozó dolgokat átgondolja magában. Nem könnyű, senkinek. Embernek lenni nehéz. Embernek maradni még nehezebb.
Küldök egy szép régi kínai verset, épülésedre.
Lu Csi / ford.: Weöres S. /
A vad tigris dallamára
Szomjan sem iszom rabló forrásból,
hőben sem fekszem gonosz fa- árnyba.
A gonosz fának tán nincsen ága?
Az elszánt ember, ha szenved, állja.
Császár parancsa ültet lovamra,
felkantároztam, ostorom kézben;
tigris-barlangban verjem el éhem,
vadmadarakkal fázzam az éjben.
A napok múlnak, hőstettem nincsen,
évszakok szállnak, itt az év vége,
partról magasra nyúlnak a felhők,
ágak zenéje kopog a szélbe
hallgatva ülök titkos völgy mélyén,
hosszan fütyülök hegyen magasban,
a megfeszült húr hangja nem gyönge,
s a legszebb ütem megfoghatatlan,
embernek lenni eljátszhatatlan,
az igaz érzés dalolhatatlan,
de mert a szívem hajlíthatatlan,
nem szégyenlem, hogy merev maradtam.
válasza: válasza: válasza:Jó, akkor két dolog van, amit tehetsz:
1: fullra elfelejted az exedet, és csak a nejedre koncentrálsz, kitalálni dolgokat, hogy jobb legyen a kapcsolatotok.
2: elváltok és lesz ami lesz, max egyedül maradsz, de legalább a nejed látni fogja, hogy már nem akarod őt, és így ez tiszta lesz a részedről.
válasza:Na jó, nem olvastam végig a válaszokat. Egy dolgot tudok csak megjegyezni: A kérdező az élő példa arra, hogy mekkora hülyeség kor alapján ítélni azt illetően, hogy ki számít felelősségteljes, felnőtt embernek és ki nem.
Szerintem feleslegesen adtok bármilyen tanácsot is. Ez olyan, mintha a másfél éves gyerekemnek próbálnám elmagyarázni.
Andi80018 jól összefoglalta 25-ben az eddig elhangzottakat. Vagy koncentrálok a feleségemre, vagy határozottan lépek és elköltözöm.
Az első jobban tetszene, de ehhez tudni kell, hogy már próbáltam, többször is. Volt egy időszak, amikor úgy tűnt sikerül is, teljesen máshogy néztem már a végén a feleségemre, odáig jutottam, hogy szinte rajongtam érte. Ő is benne volt a dologban. Figyelembe vette a külsejére vontakozó régi kéréseimet. Aztán kiderült, hogy ez neki erőszak, és ezzel el is múlt a varázs.
A második lehetőség meg... Vannak olyan napok amikor biztos vagyok benne, hogy elköltözöm. De eddig még egyszer sem tartott ki az elhatározásom két hétig. Vajon ne próbáljak még valami mást amivel javíthatok a kapcsolatunkon, milyen hatása lesz a fiamra, a feleségem miből fog megélni, ha nem tud, tartsak el két családot, hogyan fogom ezt az életszínvonalcsökkenést viselni, kellek-e majd így valakinek, egyáltalán van olyan nő, akivel valóban jól érezném magam?
Ezek most nem kérdések voltak, csak leírtam mi kavarog a fejemben. Azt hiszem, amit el lehet mondani a témáról már elmondtátok, és egyet is értek Andi80018 összefoglalójával. Még egyszer köszönöm a válaszokat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!