A házasságunk barátság extrákkal. Elváljunk?

15 éve vagyunk házasok. Ebből az utolsó egy évet kivéve én végig egy másik nő, egy ex után vágytam, akit nem kaphattam meg. A megismerkedésünk első pár hetében volt egy kis fellágolásunk, utána semmi. De hasonló a természetünk, egyetértünk minden lényegesben. Évente talán egyszer veszekszünk komolyabban. Van egy gyerekünk, a feleségemet nagyon jó anyának tartom. Nem valami jó háziasszony, de amit muszáj megcsinálja. Én se vagyok tökéletes. Nincs az életünkben semmi komoly problémánk. Külsőleg sincs vele semmi baj szerintem, most még talán jobban is tetszik mint fiatalabb korában. Csak épp biztosan nem az én esetem. Mindig zavart valami, hol ez, hol az, mostanában az, hogy nehezen tudunk beszélgetni. Én se vagyok valami bőbeszédű, de ő aztán végképp nem. Nagyon ritkán látom vonzó nőnek a feleségem, többnyire semleges, vagy még az sem, és most nem elsősorban a külsejéről beszélek.

Régóta gondolkozom rajta, hogy mit tegyek. Ha elválnánk, mind a kettőnknek lenne még esélye, hogy olyan párt találjunk, aki igazán szeret és akit igazán szeretünk. Ha együtt maradunk, akkor biztos próbálom majd továbbra is javítani a kapcsolatunkat (ő ebben nem olyan szorgalmas, de hát nem is vele van a baj), de ennyi idő után már kész csoda lenne ha sikerülne. A feleségem jól érzi magát így is, ahogy vagyunk, az egyetlen problémája éppen ez, hogy, hogy én nem kötelezem el magam mellette. Ő biztos nem akarna válni. Most olyanok vagyunk mint két összeszokott kolléga, akik egy szobában dolgoznak. Nem pedig olyanok mint egy összecsiszolódott, boldog házaspár. A válás ellen szól viszont, hogy még mind a ketten szeretnénk gyereket, de ha új kapcsolatba kezdenénk, akkor ez nem biztos, hogy egyikünknek vagy mindkettőnknek összejönne. De ha arra gondolok, hogy újabb 15 év múlva is így vagyunk ahogy most, azt nem könnyű elfogadnom.

Volt valaki már hasonló helyzetben? Hogy hosszú idő után rájött, hogy tulajdonképpen sosem volt a kapcsolata igazi párkapcsolat? Mit tett, ha tett valamit, mennyi idő után, és mit gondol így utólag, jól tette-e amit tett vagy nem?