A férjem egyre agresszívabb mit tehetnék?

És nyilván lehet tök hülye, hisztis, p. a kérdező, de mégsem normális, hogy önbünteti magát a férje. Ez egy maladaptív viselkedési forma. Ha elváltok, neki akkor sem lesz jobb, mert ha nem te, majd a kenyér ára, a kedvenc focicsapat veresége hozza ki belőle ezt a fajta agressziót. És mindig alacsonyabb lesz a küszöb.

Irány a neurológia, ott egyből gyógyszereket írnak fel (feszültségoldó, antidepresszáns, stb), de fel lehet keresni pszichológust is, ők nem írnak gyogyót, hanem pl. dühkezelnek.

Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy puszta kémiai reakció a férjednél ez a viselkedés, lehet valamilyen alultermelés, vagy egyéb, ezt érdemes gyógyszerrel beállítani.

Még valami eszembe jutott. Legelső lépésként, vegyél egy doboz magneb6-ot, olyat,amiben van d-vitamin. Napi 3x1-et szedjen be, ha nagyon guzmis időszakot él át, bevehet 3x2-t is (én is így szedem, ha nagyon stresszes vagyok, nekem ilyenkor pl. cseng, vagy dobol a fülem, szúr a vádlim, gombócol a torkom).

Pár nap múlva érezhető lesz a hatása.

Egy vérképet csináljatok, mert ha egyébként nem volt ilyesmire hajlamos, tényleg lehet hiánybetegség, vagy alultermelés (hormon, enzim, stb).

És még egy utolsó: én is hajlamos vagyok enyhe önagresszióra, ezt általában egy legyőzhetetlen düh-hullám előzi meg. Nálam pl. az esetleges hibázásaim váltják ki.

Az én esetemben kimutattak egy igen erős hiánybetegséget, ami 2 (két!) év alatt állt helyre. Azóta nincs ilyen probléma, tudom kezelni a saját dühömet.

Sajnos ezek hétköznapi jelenségek, ne szégyelljen beszélni a háziorvosával erről a problémáról, mert az esetek nagyobb részében megoldható.

Nem csak a te, de az ő élete is jelentős minőségjavuláson esik át, ha ezt most megoldjátok.

Szóval, ne pánikolj, kezd a magneb6-tal (nekem csak ez vált be), aztán menjen el háziorvoshoz (vérkép, beutaló).

és nyugodtan beszélj vele erről, lehet, hogy eleinte érzékenyen érinti, de ha van esze, megérti, hogy ez elsősorban a saját érdeke.

Mutasd meg neki ezt a kérdést, vagy csak a válaszokat. Ne kezeljétek skrupulusként ezt a jelenséget, mert ez csak egy legyőzendő probléma, semmi más.

Hajrá, szorítok.:)

Nem szeretnék személyeskedni, Neked kell tudnod, mi a helyzet, de elmesélem a saját sztorimat: Alapvetően egy tök türelmes, vidám, és kiegyensúlyozott, veszekedésre képtelen nő vagyok, de együtt voltam egy pasival két évig, aki a legrosszabb oldalamta hozta ki belőlem. Nagyon nagy szerelem volt, szóval azért húztuk viszonylag sokáig, de rémes hatással volt rám. Eleinte még nem volt olyan durva a helyzet, akkor sem jöttünk ki jól, de még voltak tartalékaim, valahogy tudtam viselkedni, de egy év környékére már teljesen bekattantam. A mindig nevető, türelmes, békét mindennél többre értékelő lányból egy fúria lettem szép lassan. A végére már ott tartottunk, hogy megütöttem, bútorokat borogattam, üvöltöttem, sírtam, téptem a hajam, kiszórtam a ruhákat a szekrényből, szóval nem volt valami épületes a változás. Akkor is szerettem, amikor szakítottunk, de ez így nem mehetett tovább, azt éreztem, hogy megőrülök. Pedig nem viselkedett másképp, mint az elején, csak már nem tudtam kezelni a dolgokat. Ne gondolj nagy dolgokra, egyszerűen a napi dolgai hozták ki belőlem, nem bántott, vagy piszkált szándékosan soha, és nem volt alkohol, vagy játékgépfüggő, vagy bármi hasonló. Egyszerűen tényleg ő hozta ki belőlem. A szakítás óta már elég sok idő eltelt, nagyon jóban maradtunk egyébként, de a mai napig úgy fel tud bosszantani, hogy cseng a fülem :) Mással viszont öt évet lehúztunk együtt teljes békességben, pedig az az exem sem volt egy csendes, visszahúzódó pasas.

Ettől függetlenül nem normális, amit csinál(tam én is). Tényleg jó lenne, ha látná egy orvos a férjedet, mert nem biztos, hogy Nálatok is ez a helyzet, de azért megfontolandó. Kitartás Neked! N27

#15:

Akkor benned is van ilyen hajlam, csak tudod kezelni más helyzetekben.

Azért a legtöbben, ha gond van, nem így viselkednek.