Szerintetek felfújom a dolgot?

5 éve vagyunk házasok van egy 8 hónapos babánk. A férjem heti 5 napot dolgozik van, hogy 8-tól délig de olyan is, hogy 14:30-ig. Szellemileg eléggé lefárasztja a munka. Nagyon jól keres én pedig GYED-et kapok nem is keveset. Mivel vidéken lakunk korán kel (5:00-kor) de max délután 4-re itthon van. Nekem 1 óra a falu belvárosába a séta csak oda vissza szintén. Busz jár de mivel a gyerek és a babakocsi együtt 22 kg nem bírom el ráadásul a babalocsi elég széles is nem bírom felcipelni. Múltkor se tudtam felszállni, mert senki se segített azóta meg se próbálom. Mindenki rajtam röhögött. A kengurut próbáltuk de a baba nem marad meg benne. Ráadásul a férjem nem akarja, hogy ebbe a hidegben kivigyem a babát csak ha vele vagyok autóval. Busszal jár dolgozni. A kocsi itthon áll. Mondtam, hogy letenném a jogsit, mert így egyedül vagyok senkit se ismerek és a veszélyeztetett terhességem alatt is 8 hónapot feküdtem 5 hetet kórházban voltam. Ő erre mondta, hogy hisztizem és az gáz ha a nő vezet pláne, hogy ő fáradt és nem akarja, hogy hazajön én meg elmegyek tanulni. Ugyan ezért nem szeretné ha lenne még egy szakmám. A szülők nagyon messze laknak sajnos nem tudnak segíteni. Szerintetek tényleg én reagálom túl és akkora baj, hogy tanulni szeretnék meg néha elmenni a barátnőimmel valahova? Mert szerinte igen és nélküle ne menjek. A baba előtt nem volt ilyen.