Miért változott meg a kapcsolatunk a gyerek óta?

A másik dolog amit 24-esnek, illetve 66%-osnak mondanék, az az, hogy nem lehet a dolgokat úgy kezelni, hogy a férfi dolgozik, bezzeg a nő otthon van, és akkor kuss a neve. Nem egyértelmű, hogy melyik a nehezebb. Főleg 66%-os (ha ő az, ismerem másik fórumról) hajlamos úgy kezelni a dolgokat, mintha a munkahelyi meló szükségszerűen rossz, kimerítő, fárasztó, otthon lenni a gyerekkel meg mindenképp pihentető, nem munka. Pedig ez nem így van. Vannak nagyon kemény munkahelyek, ahol sok a munka. Van pl. egy vállalkozó haverom, aki hajnali 4-kor kint van a nagybanin, majd megy a piacra, ott van este hatig minden nap, és meg sem áll. Nincs se szabadnap, se semmi. Na, őt nem irigylem. Ugyanakkor emlékszem néhány kollégámra az én munkahelyemen, ahol egyes kollégák úgy lógtak, ahogy tudtak, 1.5 órás ebédszünetek, napi 2 óra netezés, és nem lettek kirúgva, mert ahol nagy a csapat, ott bizony el lehet bújni. Én voltam recepciós, volt napi 2-3 óra őrültek háza, de utána jött 4 óra netezés, semmit tevés. Ehhez képest gyerekkel is lehet könnyű. Második gyermekem az első hónapokban éjféltől reggel 10-ig aludt, tiszta Hawaii volt. Elsőszülöttemmel viszont rengeteg gond volt, sok betegség, nem részletezem, volt olyan hónap, hogy 40 percenként kelt éjjel-nappal. És igen, akkor velem is volt olyan, hogy férjem idetelefonált, hogy később jön haza, és elsírtam magam, mert 36 órája talpon voltam, és azt éreztem, ha vki nem veszi ki a kezemből a gyereket, akkor elájulok. Van ilyen is. Továbbá habitus kérdése. Van, aki szereti a munkáját, és nem fárasztja őt. Azt hiszem, a férjem ilyen. Informatikus, és szinte szerelmes a gépébe. Van úgy, hogy bevállal olyan projecteket is, amikről tudja, hogy nem térülnek meg, de szereti a kihívást, szeret fejlődni szakmailag. Nem látom rajta, hogy szenvedne a munkától,pedig sokat dolgozik. Ugyanez a gyerek is. Van, aki jól bírja, hogy meg van az álma szakítva, van, akinek birkatürelme van, van, akit nem fáraszt a rohangálás meg a játszótér. Van, aki rossz alvó, nem bírja a kisbabával járó fizikai terhelést (és attól nem biztos, hogy rossz anya, csak fáradt) Én férjem pl. szerintem segíthetne kicsivel többet DE legalább az elmondható, hogy megbecsül. Nem mondja azt, hogy amit én csinálok az nem munka, mert pl. belepusztulna, ha játszótereznie kéne, ő ezt az ide rohanok, oda rohanok, itt fegyelmezek, ott fegyelmezek dolgot nem bírja. Ehhez képest egy számítógépes programot ármikor bárkinek megír. Szóval a dolgok nem feketék, fehérek. Lehet vki kimerült a munkahelytől, és kipihent gyerek mellett, és lehet vki kipihent a munkahelyétől, és hulla fáradt gyerek mellett. Attól, hogy a pasi munkahelyen dolgozik még nem a teremtés koronája. Mondom, nálunk este hatkor kezdődik a java, altatás, fürdetés, esti mese, szoptatás. Kiakadnék, ha én itt egyedül küzdenék a két gyerekkel, ő meg addig feküdne, nézne ki a fejéből. Ugyanez hétvége, ünnepnap, a férfi ne csináljon semmit, a nő meg folytassa azt, amit a hét másik öt napján?