Miért változott meg a kapcsolatunk a gyerek óta?

Kérdező!

Mintha csak egy férfiről beszélnénk... ugyanez a helyzet nálunk is.. :-(

Nagyon elegem van. legutóbb már azt kiabáltam neki hogy menjen szedje össze a cuccait vissza se jöjjön...

nem vett komolyan. nem tudom meddig bírom.

13. Tökéletesen igazad van! Itt MO-n az az elfogadott nézet, de még nők körében is, hogy a férfit gyerekként, de inkább fogyatékosként kell kezelni, nem normális, felelősségteljes gondolkodással bíró felnőtt emberként, aki tisztában van vele, hogy mivel jár egy gyerek érkezése, hogyan változtatja meg a család, az adott pár életét. Itt az a gondolkodás dívik, hogy minden a nő dolga, feladata a gyerek körül, mert ő szülte. Övé a háztartás, és minden otthoni teendő. Plusz, a kedves férjet kiszolgálni minden téren, nehogy változás legyen az ő életébe is, mert megszületett a közös gyerek. És természetesen neki, semmit ne kelljen tennie, éreznie abból a változásból. Mindezt azzal a címszóval, mert szegény, szerencsétlen a családért dolgozik! A nő meg, aki otthon van a gyerekkel, vagy esetleg több gyerekkel, úgyis ráér mindenre, neki már saját igényei ne legyenek, csak annyi, hogy a férje tökéletesen elégedett legyen vele. Legyen rend, tisztaság, meleg étel, tiszta, vasalt ruha, gyerekek ellátva, és mire apuka hazaér, neki már csak élvezni kelljen mindezt, és csak kívülről szemlélni, nyugtázni, hogy minden oké. Gyerekkel ne kelljen törődni, mert az az anyja dolga, max körbepuszilgatni, 10 percet esetleg foglalkozni vele. Aztán ha az alapigényei ki vannak szolgálva, akkor jöhet este a szexistennő, és kielégítheti a szexuális vágyait is. Sok esetben még viszonzást se várjon, ahogy olvashatjuk néhány írásban.

Hát én meg nem így gondolom! Gyereket, gyerekeket 2 ember vállal közösen. Van anyja, és apja is, akiknek közös feladatuk a gyermek gondozása, ellátása, minden szükségletének kielégítése. Persze amíg kicsi, az anya otthon van vele, addig rá ebből több hárul, de az nem azt jelenti, hogy az apuka csak passzív szemlélőként vegyen részt az életükben, és azok kívül, hogy dolgozik, ne is legyen más feladata. Normális családokban megoszlanak ezek a dolgok. Ahol a nő, nőnek is érezheti magát, nem csak anyának, háztartási robotnak, ott azért van így, mert a párja kiveszi a részét az otthoni, és a gyerekek körüli teendőkből, ahogy az egy társnak, apának feladata. Így van ideje magára is, van lehetősége feltöltődni, eljárni, kikapcsolódni, hogy lelkileg is rendben legyen. Ez kihat külsőre, belsőre egyaránt, ha nem possad bele a kismamák pelenkaszagú, gügyögős, fakanalas hétköznapjaiba. A gyermek érkezése mindig változással jár. Felnőtt, intelligens emberek, akik ezt közösen vállalták, közösen teljesítik a feladatokat is, közösen oldják meg a felmerülő problémákat, nehézségeket is. Ahol a férfi kihúzza magát mindenből, ott lesz a feleségből besavanyodott hárpia, aki minden téren megváltozott, és ez okot ad a férfinak, hogy máshol keresse a boldogságát, minél kevesebb időt töltsön otthon. Csak azt nem veszik észre, hogy ez az ő hibájuk, de még őket kelljen sajnálni is.

Azért én abban sem hiszek, hogy a gyerek előtti kapcsolatban nem derült az ki, hogy a férfi milyen szerepet is szán a nőnek a kapcsolatban. Egyszerűen csak a nő nem figyelt rá. Mennyire volt törődő? Mennyit foglalkozott a nővel? Miben segített otthon? Milyen mondatai voltak, amik a hozzáállására utaltak a témában? Bármennyire is akar a férfi főnöknek tűnni ebben az esetben, a gyerekkel kapcsolatban a nő a főnök. Én nem bíznám csak úgy a férfira a gyereket, amíg nem bizonyított hogy képes ellátni. Ha pedig nincs meg a hajlandóság arra, hogy a SAJÁT VÉRÉT gondozza, akkor minek lennék vele?

A kérdésre: nem változott ő sokat, csak te nem vetted észre a jeleket.