Nem mentem hozzá egy muszlimhoz, azt hiszem helyesen cselekedtem, de mégis rossz érzés. Velem van a gond, hogy a lenti dolgok nálam nem fértek bele?

Pár hónap "randizás" (ágyig nem jutottunk, nagyon vallásos) után konkrét tények elé állított, némelyekkel egyet is értettem, a többiről megpróbált meggyőzni, hogy az a helyes út.

amikkel nem teljesen értettem egyet:

nem eszek húst, csak néhanapján bacont, de erről le kellett volna mondanom (mert ők nem esznek disznót)

egy focicsapatnyi gyereket akar

bikini helyett teljes testet elfedő úszódressz, mert más nem láthatja a testem.

a barátaimmal csak napközben találkozhatok, éjszakára nem maradhatok ki (nem buliról volt szó, hanem pl. barátnőnél alvás, mert otthon a helyem)

és bár európában lakunk, de azt mondta hogy még nem tudja hol akar élni (szülei iránban, testvérei uae), szóval mintha ezt ő döntené el és nekem beleszólásom se lenne.

ezekkel a tudnivalókkal pár hónap után - együttélés nélkül - elvárta hogy döntsek a jövőmről, hozzámegyek, vagy szabadelvű európai akarok maradni aki nem akar megállapodni. Mivel már mondtam neki hogy szeretem, és ő is nekem, így azt hitte igent mondok, és amikor mondtam hogy nem vagyok benne biztos, akkor azt mondta hogy átvágtam és végig csak játszottam vele, meg a szüleivel (akiknek skypeon megmutatott, persze lefedve). és most elég rossz érzésem van, mert nagyon nagyon kedvelem, szóval nyugtassatok meg hogy reálisan látom a dolgokat, és egy ilyen házasság nem való nekem, aki európai szellemben nevelkedett. Persze semmi bajom a muzulmánokkal, tisztelem az iszlámot, csak nem gondolom úgy hogy egy ilyen radikális változást könnyűszerrel fogadnék.