Mennyire elvárható egy családapától, hogy a napi munka után még besegítsen az otthoni tennivalókba? Én várok el túl sokat a férjemtől?

Irodai munkát végez napi 8,5 órában, én még itthon vagyok a gyerekekkel.

Ő az utóbbi hónapokban minden egyes nap hulla fáradtan ér haza, semmiben sem segít, mert "Jajj, de szörnyű napom volt!", a hétvégén meg a hét fáradalmait piheni ki.

Amikor szóvá teszem, hogy igazán csinálhatna valamit vagy legalább a gyerekekkel foglalkozhatna annyit mint régebben, letudja annyival, hogy majd holnap, majd hétvégén majd, majd, majd. A felújítással ugyanez a helyzet, majd holnap folytatjuk, én meg küzdhetek a félkész konyhában és fürdőben, mert ő fáradt én meg már vagy nem bírom vagy nincs rá időm, hogy csináljam.

Kezdek nagyon kikészülni, de ő ezzel nem foglalkozik, mindent csak a hormonok miatti hisztire fog. Tegnap még azt is mondta, hogy bennt a kollégák feleségei mindent megcsináltak mikor otthon voltak a gyerekkel, nem vártak el még otthon is munkát a férjeiktől. Na ezzel már végképp nem tudtam mit kezdeni.

Mi történhetett vele? Hogyan tudnám visszakapni a régi férjemet, aki figyelmes volt, segített mindenben és számíthattam rá?