Miért tart vissza a férjem?

Pedagógusként dolgozom, 10 év alatt végigjártam a ranglétrát, és most felajánlottak egy igazgatói állást egy kerületi intézetben, a fizetésem a mostaninál nettó 80 ezer forinttal lenne több. Azt tudni kell, hogy emellett magántanítványaim vannak, gyakorlatilag ebből tartom el a családomat (két felnőtt gyerekünk van). 10 éve családfenntartó vagyok, a férjem egyetemi tanár, de nem tudott Mo-n elhelyezkedni, ezért külföldön dolgozik, a jövedelme kb. 1/3-a az enyémnek. Ebből sosem csinált problémát, az igazgatóvá válás kapcsán viszont most igen. Azt mondta, be se adjam a pályázatot, mert nem bírnám a magánórákat csinálni emellett, és a végén anyagilag is rosszul járnék. Eleve munkahelyváltás előtt állok, van már egy ajánlatom,emellett az igazgatói poszt mellett. A férjem nagyon agitált a témában, 25 emberért felelnék lénygében, és folyton azzal jön, hogy "az igazgatót alulról nyomják, felülről húzzák". Azt tudni kell róla, hogy utálja a változást, majdnem két évtizede ugyanott lakunk, ha egy új poharat vagy tányérkészletet veszek, már azt is megjegyzi. Idősebb nálam, és eléggé becsontosodott, szűklátókörü ember. Ő maga sosem volt egy törtető típus. Most nem tudom eldönteni, hogy a változástól fél, vagy az egója nem engedi, hogy én igazgató legyek? Ti mit gondoltok?