Házaspárok, nektek hány gyereketek van? Akik csak egy gyereket vállaltak, Ti megbántátok hogy nem vállaltatok többet vagy sem?

"2. válaszoló. Igen minden figyelmet az az egy kap és olyan ember is lesz belőle, aki kiköveteli magának majd mindig azt. Nem lesz normális emberi kapcsolata max felszínes. Az erőszakos bántalmazások, verések elkövetői legtöbbször egykék, akik a családi körülötte sürgés forgás után képtelenek feldolgozni azt, ha valaki őket leszarja. Kell a testvér. legalább egy, még akkor is ha nagy a korkülönbség..."

Te retardált! Ki vagy, hogy általánosíts? Micsoda logika már, hogy majd azért vállaljon valaki kettő vagy több gyereket, hogy ne neveljen erőszakos bűnözőt? :D Nem sarkítottad ki a dolgokat, áh, dehogy!

Nekünk sincs gyerekünk, és nem is lesz. Szívem szerint 2 gyerek lenne a tökéletes, fiú-lány. A férjem 4-et akarna, de persze tudja hogy az anyagiak semmiképp nem engednék. Amúgy legalább 3 év korkülönbséggel.

Úgy is jó lenne ha akkor lennék terhes a másodikkal amikor a nagy elkezdi a sulit. Az a baj, hogy erre már semmiképp nem lenne időm biológiailag, ha vállalnánk gyereket akkor sem.

Lassan 29 leszek, ahhoz már egyet szülnöm kellett volna. Max 36 évesen szülnék utoljára. Nálunk pedig elég sokáig kéne várni, ha megfogannék egyáltalán, szóval kivitelezhetetlen.

De mivel nincs tökéletes világ, ezért aki szeretne annak nincs gyereke, akinek meg összejön az vagy felneveli, vagy nem törődik vele, vagy elveteti, vagy otthagyja egy inkubátorban vagy egy kapuban, vagy megöli....hát ennyi.

Mint írtam, max 2 gyerek jöhetne szóba. De egynek is örülnénk. Nem mondom hogy nem fájt egy darabig, de ahogy telt az idő, elfogadtam, és már tudunk örülni a gyerektelenség előnyeinek is, merthogy sok előnye van :)

Egyébként a férjemnek 4 féltestvére van. 2-vel szar a kapcsolata, nem jönnek ki jól, a két idősebbel pedig egyáltalán nem beszél sok éve.

Nekem 1 nővérem van. Hogy úgy mondjam, ő túl antiszociális számomra, egészen más világban él, mint én, nem is nőttünk fel együtt, pedig édes testvérek vagyunk, ezért nem is vagyunk jóban. Kicsi koromból nem is igazán emlékszem rá. 6 és 16 éves korom között évente 2x ha láttam...ha ott voltam, akkor se foglalkozott velem, egyszerűen nem is tudtunk nagyon mit mondani egymásnak. Ha egymáshoz is szóltunk, csak összevesztünk. Én hülye, egyszer még meg is bíztam benne, és elmeséltem valamit, aztán ő ezt használta fel arra, hogy zsaroljon. Mert ha nem teszem azt amit mond, akkor elmondja anyuéknak stb...

Szóval valószínűleg nálunk ez az ok a rossz kapcsolatra.