Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mikor leszek kész az anyaságra? A párom nagyon szeretné már!?
27 éves leszek hamarosan, a párom 29. 8 éve együtt vagyunk, minden rendben van közöttünk, nagyon szeretjük egymást, jövőre tervezzük az esküvőnket. Számomra ő a tökéletes férfi, tudom, hogy fantasztikus apuka lesz. Ő már 5 év szeretne kisbabát, csak akkor én még nagyon fiatal voltam, egyáltalán nem vágytam az anyaságra.
Anyagilag is minden rendben van, nincs tartozásunk, van lakásunk, autónk.
Az érzéseim még most is olyan furák. :)
Nem igazán olvadok el gyerekek közelében, nagyon kevés kisgyerek tud belőlek kiváltani valamit. De azt tudom, hogy a saját gyermekeimet nagyon fogom szeretni, ők lesznek a legfontosabbak az életben. Néha azon gondolkodom, hogy fogjuk őket nevelgetni, milyen szellemiségben. Milyen iskolába szeretném, ha járnának, milyen programokat csinálnánk, stb...
De közben meg félek is, mert ez egy nagy döntés, és nem tudom, hogy elég felnőtt vagyok-e ehhez.
A párom sokszor mondja, hogy ő már úgy szeretne babát. Van egy kedvenc csíkos pulcsija, és mondta, hogy majd úgy szeretné, hogy a kisfiúnknak is lesz egy, és együtt felveszik, és úgy mennek majd látogatóban a nagyszülőkhöz. :) Amikor ilyen aranyos dolgokat mond, akkor azonnal szülni szeretnék, de tele vagyok félelmekkel is.
Egyszer csak érezni fogod:)
A félelmek sosem múlnak el igazán, mindig ott lesz, hogy vajon mit csinálsz rosszul, mi lesz ha... de ez nem baj, normális, hisz emberek vagyunk.
Ne rohanj bele, amíg nem vagy rá felkészült, igazad van.
Nálunk is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy köztünk a korkülönbség a 8 év. 21 leszek, a párom 29 lesz. Mondogatja néha, hogy le van maradva a korabeliekhez képest, meg kíváncsi milyen lesz ha majd szülők leszünk, múltkor mikor a hasamon nyugtatta fejét megállapította hogy furcsa lesz ha majd mocorog ott bent valaki :)
Tudom, hogy jó apa lesz, nem sürget, nem várja el hogy x éven belül szüljek, és igazából korai is még az én koromban azt hiszem. Mindig mondom neki hogy először anyagi biztonságot szeretnék, hogy ne kelljen a picinek megtapasztalni a nélkülözést ahogy nekem kellett, és a szülők válását ahogy a páromnak kellett.
Tudom, hogy érezni fogom ha készen állok, ez olyan ösztönös dolog lehet... te is érezni fogod, ne aggódj :)
Mindene megvan... szerető férj, munka, lakás, autó, pénz, lassan esküvő.
Örülnék, mint majom a farkának, és megbeszélném a párommal, hogy 1-2 évet érjünk rá.
"De közben meg félek is, mert ez egy nagy döntés, és nem tudom, hogy elég felnőtt vagyok-e ehhez."
Igen, az élet tele van nagy döntésekkel... általában az nyavalyog ilyenen, aki nem tudja, min nyavalyogjon jó dolgában
Nem tudom ki pontozgat le itt nagyon hasznos válaszokat, de őt minősíti.
A másik hozzászólónak csak annyit, hogy mindenki saját szerencséjének kovácsa, én ebben hiszek!
A párom és én is nagyon egyszerű családból jövünk, munka mellett csináltuk meg az egyetemet, amely meghozta mindkettőnk számára a jól fizető állást. Akinek vagy egy kis esze, az nem sajnálja ezt tőlünk, mert megdolgoztunk érte. Most sem tétlenkedünk, mert a párom másod diplomáját csinálja, én meg egy újabb nyelven tanulok.
Csak sajnálni tudlak, mert süt belőled az irigység, de inkább irigyeim legyenek, mint sajnálóim... :)
A gyermekvállalás igen is fontos kérdés számomra, mert végleges döntés, és ha én valamibe belekezdek, abba én 100%-ot belerakok, és jól akarom csinálni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!