Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
El kellene válni, ha ennyire elbeszélünk egymás mellett? Nagyon összevesztünk, elment.
Már egy ideje súlyos problémákkal küszködünk, sok a félreértés, a meg nem értés, a sérelem. Nemrég a válás is szóba került. Egy hete beszélgettünk egy nagyot, szépen el tudunk mondani a problémáinkat, és megegyeztünk, hogy adunk még esélyt magunknak, és mindketten megpróbálunk odafigyelni jobban a másikra.
Az elmúlt egy hát csodálatos volt. Nagyon szépen voltunk együtt, kicsit felizzott megint az, ami hiányzott, és mindketten igyekeztünk.
Ma este készítettem a vacsorát, már minden össze-vissza volt, a 20 hónapos kisfiúnk meg már nyűgösködött, hogy éhes. Próbáltam sietni, és már csak a tartármártást kellett megcsinálnom, kisfiam meg láb alatt. Megkértem, hogy legalább addig vigyázzon a kicsire, amíg ezt összedobom, és megvagyok. Kb. egy perc múlva azt látom, hogy a kicsi ül a pultnál, kezében egy éles kés, amit pont a nyaka felé tart és hadonászik vele, férjem meg sehol. Úgy ugrottam oda, és vettem ki a kezéből, ő meg akkor jött ki a szobából. Nekem eldurrant az agyam, és rákiabáltam, hogy hol voltál? Mondta, hogy bevitt valamit a szobába. Ideges lettem, és mondta, hogy ennyit nem lehet rábízni. Erre ő kiakadt, hogy milyen hangnemben beszélek vele. Na ott bennem kiakadt a biztosíték, és - amit most mmár nagyon bánok, hogy a gyerek előtt - de kiabáltam.
A közös vacsorából semmi nem lett. A gyereket megetettem, megfürdettem, közben ő nyomta a hátamba bele, hogy ő kiteszi értem a lelkét, én meg ennyire vagyok hálás, hogy így beszélek vele, egész héten a kedvemben akart járni, én meg napok óta arrogáns vagyok. Akkor már nagyon fent volt a pumpám, és hiába kérdeztem, hogy miben voltam arrogáns, nem válaszolt, csak hajtoatta, hogy így beszéltem vele most is, én meg már majdnem sírtam, hogy a gyerek életét veszélyeztette, és 2 percet kértem tőle, hogy figyeljen rá. És ha neki ennyire sz@r velem, hogy én is a lelkemet kitettem a héten, és tegnap pl. tök szerelmesen aludtam el egy gyönyörű családi vasárnap után, ő mégis arrogánsnak tart, akkor jobb, ha tényleg hagyjuk ezt az egészet.
Mire kijöttem a fektetésből, elment. Írt egy sms-t, hogy a héten költözik.
akkor rögtön meg kellett volna neki mondani: leszokik és nem iszik egy kortyot se, vagy vége...
"de majd a gyerek megváltoztatja" ugye???
de magának csinálta
ő maradt vele, ő szült egy alkesznek, és akkor most sajnáljuk? megint a gyerek szív, mert egy makacs majd én megváltoztatom nő az anyuka
Nem kértem senkit, hogy sajnáljon. Azt kértem, ne írogasson ide, aki nem segítő szándékkal teszi, így is van elég bajom.
Régebben volt egy időszak, a terhesség alatt kezdődött, hogy kijárt, és többet ivott a kelleténél. Nagy veszekedéseink voltak miatta, de sosem volt agresszív. A szülés előtt volt egy pont, hogy átmentem anyukámékhoz, és el akartam válni. Akkor utánam jött, és sírva esdekelt, hogy több ilyen nem fog előfordulni, és bocsássak meg.Visszamentem. Fél évig nem is volt semmi, boldog családi életet éltünk. Fél év után problémák voltak a munkahelyén, és újrakezdődött a probléma. Aztán megint összeszedte magát, és egy évig nem történt hasonló eset. De bennem eltört iránta valami, ami a többi, jelenlegi problémát szülte, ami jelenleg van. Egy éve nem történt ilyen, mint tegnap. És ez most már dulakodássá fajult, zúzódás van a jobb alkaromon. Tegnap nagyon összevesztünk, és azzal mentegetőzik, hogy így vezette le a feszkót. De ez most már nem tud érdekelni.
Felhívtam tegnap este, hogy jöjjön haza, beszéljük át, én is hevesebben regaáltam a kelleténél. De már a hangján hallottam, hogy részeg, és mondtam, hogy ne jöjjön, mert régebben megmondtam, hogy így nem jöhet haza. Idejött, és nyomta a csengőt mint egy eszetlen. Azért nyitottam ajtót, hogy a kicsi ne ébredjen fel. Berontott, és mindenáron be akart menni a kicsi szobájába. Rángattam vissza, hogy ne, és erre szorította meg a karom, és hátracsavarta. Nekem ez volt az utolsó csepp...
12-14-16-os válaszoló: úgy bírom az ilyeneket. A te életed patyolattiszta és hibátlan, nyilván már 80 vagy és onnan tekintesz vissza a tökéletes életedre, ugye?
Minek válaszolgatsz ilyen sz*rságokat? Húzz innen a felsőbbrendűségeddel együtt. undorító vagy.
"Amúgy meg mekkora konyhátok van már ne is haragudj, hogy nem látod, ha a gyerek felkap egy kést? Én is felneveltem kettőt, de attól hogy keverek egy mártást, még láttam mit csinálnak..."
Már ne is haragudj, de nem a méret számít, hanem az elosztás. Nekem is kicsi konyhám van, de ha az L-alak rövid szárán tevékenykedek, akkor semmit nem látok abból, ami MÖGÖTTEM van, ami egyébként a komplett konyha. Hátul ugyanis még nem sikerült szemet növesztenem, mindegy mennyire próbálok mindenre figyelni. És ha az apja mögöttem a pulton hagyja és nem szól én meg mondjuk zauberstabolom a palacsintatésztát, akkor csak úgy fogok szembesülni a gyerek jelenlétével, hogy ha valamikor megfordulok és meglátom, vagy ha kárt tesz magában és úgy elkezd ordítani, hogy a gép hangja mellett is hallom. Nyilván nem 50 centire a kérdező mellé tette le, és direkt nem vett róla tudomást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!