Egymás mellett nem megyünk így semmire. Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

Most érzem úgy, hogy elérkezett az idő, hogy döntsek a jövőmről. Válás utáni új kapcsolatról van szó ami másfél éve tart. Az elején sajnos nem foglalkoztam semmi mással csak, hogy szeressen valaki és elfogadja a gyerekeimet. Ez mind meg is adatott, sőt! rajongásig imád a párom....néha már kicsit terhesnek is érzem de lehet, hogy csak azért mert nem ehhez voltam hozzászokva. Minden kívánságomat lesi, a gyerekeimmel is szinte jobban bánik mint az apukájuk. Most jön a DE! Anyagilag semmiben nem számíthatok rá. Ő két kapcsolaton van túl, három gyerek után fizet gyerektartást, ami a fél fizetését elviszi...ami amúgy sem sok rendőri fizetés....erre még rájönnek a születés-és névnapok, ünnepek, ajándékok...stb-stb. a gyerekeknek. A volt nőnél és gyerekeknél ott maradt lakásuk hiteles, ha a nő esetleg nem tudná fizetni, azt is tőle vonnák le, az autóhitelét már az apja fizeti. Hab a tortán, hogy most kapott egy olyan felszólítást a banktól, hogy mivel nem lakik egy háztartásban a gyerekeivel fizesse vissza a szocpol felét, 1.200.000 Ft-ot. Ha még ezzel is megterhelik a fizetését....a felénél többet nem vonhatnak le, de akkor még nyugdíjas korában is fizetni fogja! Gyakorlatilag és hivatalosan is, most a szülei házában lakik, de minden nap itt van nálam. Az is probléma, hogy annyira nem is töri össze magát, hogy esetleg valami plusz lehetőség-munka után nézzen....a szabadnapjain is nagyon jól eljátszadozik a számítógépen. Én a munkahelyemen dolgozok napi 8-9 órát, hazajövök és még itthon is van egy műhelyem ahol még esténként dolgozom, mellette ott vannak a gyerekek és a háztartás, családi kertes ház. A párom havi szinten egy alkalommal bevásárol...wc papír, domestos..ilyesmi apróságok...és ennyi. Mondok egy példát. Két farmernadrágja volt eddig....mondtam neki, az egyik már olyan ronda, nem kellene kiselejtezni?....hiszen már hatezer forintért lehet venni....de hát őneki nincs erre hatezer forintja. Mi lett? Vettem neki én. Azt is tudom, hogy a tavalyi nyaralásunk rá eső részét az anyjáék fizették. Szóval az a nagy dilemmám, hogy ilyen esetben az eszemre vagy a szívemre hallgassak? Azt látom, hogy egymás mellett így nem megyünk semmire. Neki muszáj fizetni a sok gyerektartást...stb...én meg nem tudok rá számítani anyagilag. De mellette meg hihetetlen rendes és tisztességes ember, örülök, hogy a gyerekeim is elfogadták, megkedvelték.