Egymás mellett nem megyünk így semmire. Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

"Én maradnék a férfivel, úgy, hogy a pénz nem számít! :)"

megnézném ezt a vigyort, mikor neked kéne eltartani még egy férfit...aki nem a házastársad, aki nem a gyerekeid apja, söt nem is a gyereked...

te lennél a második anyja..

szerintem ennek a férfinak csak egy "menedék" kellett.

nem számit a pénz, nem számit. de azért egy szál virágot tudjon már nekem megvenni a szülei anyagi támogatása nélkül.. és emelje már meg a popsikáját és vállaljon már plusz melot, hogy ne egy - két (vagy több gyerekes) elvált nönek kelljen eltartani..meg az idösödö szülöknek...

Mennyi idősek a gyerekei? Mert a gyerektartást sem kell ám örökké fizetni és egy rendes pasit sem könnyű találni...

Egy kissé agyusztálnám, hogy menjen és keressen valami rugalmas mellékállást vagy váltson. Tudom állati nehéz én is munka nélkül vagyok itthon szóval nem könnyű na de ha meg sem próbálja...

A mellékállással nagyon kell vigyázni, sajnos a rendőröknek engedélyköteles minden mellékállás, ha kiderül, hogy valaki melózik a szabadidejében, egy kicsit szemetebb parancsnok alatt bizony le is szerelik. Minden évben írásban nyilatkoznunk kell, hogy van-e másodállásunk, ha igen milyen, és azt engedélyeztetni kell. Jóformán csak a térfigyelést engedélyezik, de oda meg irtó sokan állnak sorban. Bizony, a közvélekedéssel ellentétben, marhára alul vannak fizetve a rendőrök, nagyon sok tiszthelyettesnek külön fel kellett emelni a fizetését, hogy elérje a minimálbért, de ezt sokkal kevésbé hirdetik, mint azt, hogy mennyivel több rendőr van (ami gyakorlatilag nem igaz). Sok kolléga van kilátástalan helyzetben a hitele miatt, mert vagy leszerel, megy a bizonytalanba, és akkor maszekolhat nyugodtan, de sok év rendőri szolgálat után nehéz civil helyet találni, mert egyrészt a tanult szakmából kiesik az ember, másrészt pedig sok helyen nem szeretik a volt rendőröket. Sajnos nem egy olyan kolléga is van, akinek vitte a bank a lakását, kocsiját, stb., és ilyenkor a rendőrség nem segít, nincs másik hitel, nincs szolgálati lakás, meg kell oldani ahogy tudjuk. Ezt csak azért írtam le, mert nem feltétlen lúzer, csak nagyon sok a kötöttségünk, viszonylag kevés a fizetésünk, de az legalább biztos (még).

Ha nem szereted annyira, hogy ezt felvállald, akkor ne húzd az időt, szakítsatok, ha meg szereted, akkor fogadd el, hogy nagy változás egyhamar nem lesz anyagi szempontból, de talán boldog leszel mellette.

Én csak a saját esetemet osztanám meg veled. Nekem is volt egy nagyon jólelkű párom, aki imádott, már-már zavaróan. Aztán kiderültek ugyanilyen dolgok: én se voltam egy jól fizetett kategória, de be tudtam osztani, ha lehetett vállaltam plusz munkát, szorgalmas voltam stb. Szóval a lényeg az, hogy kevesebbet kerestem mint ő, de sokkal jobban álltam (neki ugyan nem volt gyerektartása, de volt mindenfele személyi kölcsön, hitel, cigaretta mindenek előtt stb.), meg is mérgezte a kapcsolatunkat, kb olyan szinten, mint a tieteket: annyit se adott a közösbe, hogy a wc papírt, amit elhasznál, fedezze, soha nem tudtunk sehova menni, mert neki nem volt miből (mondom: jobban keresett, mint én), de ezt érts úgy, hogyfagyizni nem mentünk (nem meghívásról lett volna szó...arról nem is álmodtam), én vettem ár néhány ruhát, mert már szégyen volt a kinézete, és rendszeresen az anyják húzták ki a sz..ból, meg tartozott fűnek -fának. De egy szuper jó ember volt, ha ezt nem számítjuk, akinek többet ért a pihenés, a munka utáni döglés, mint az, hogy előrébb jusson valamit is, vagy ne feszt mástól függjön, ne állítsa fejre 1 hét táppénzes időszak. Nem működött, csak pazaroltam rá az életemet, mire összeszedtem a bátorságomat, és léptem, mert be kellett látni, hogy két ennyire különböző mentalitású ember nem egymásnak való. Hangsúlyozom, nem a kevés fizetés volt az oka, hanem hogy ő nagyon jól elvolt az ingoványos helyzetben, igényei persze lettek volna, csak nem volt hajlandó belátni, hogy azok megvalósításáért tenni kell, és nem csak sóhajtozni, hogy sz..r a gazdaság... És igen, akik jönnek a "de jó ember" dumával, meg hogy pénzéhes vagy, azok nem tapasztalták még valószínűleg sosem, hogy milyen az, amikor gyakorlatilag neked kell szponzorálni egy férfit, hogy nem tudsz felnézni rá, mert arra is képtelen, hogy eltartsa saját magát. Mindegy, hogy hitel, gyerektartás, de találja meg a módját. Ja, és a legszebb a sztorimban az volt, hogy mikor már elmérgesedett a helyzetünk, akkor kiderült, hogy gyakorlatilag a "jólét" tartotta mellettem, az volt a legerősebb kötőerő (ezért volt ilyen nyájas-kedves), mert ha kidobom, mehet vissza putrifalvába az anyjáékhoz lakni, ahol nem tudott volna olyan gond, felelősségre-vonás nélkül (azért az anyja cseszegette rendesen, hogy kezdjen már magával valamit) élősködni egy nagyvárosban, más lakásában egy kis bájolgás árán...

Nem tanácsolok semmit, hogy mit csinálj, csak leírtam az én történetemet, mert nekem is pont másfél év után jutott el idáig a sztori, és elég hasonló volt (gyerekeket és kort leszámítva).

A pasidnak mindene megvan: biztonsági háló, mutatós szép nő (a neveddel csinálj valamit, mert fél perc alatt visszakereshetőek vagytok mindketten a facebookon, elég egy jó szándékú ember, és a pasi kap egy linket, te meg nagyon kellemetlen helyzetbe kerülsz, bár, lehet, hogy a problémád megoldódna egy csapásra), van hol laknia (gondolom, otthonra sem fizet a szüleinek), van szórakozása. Ha nincs igénye másra, ezen nem is fog változtatni.