Mennyire akarod birtokolni a párodat? Mit gondolsz a megcsalásról? (hosszú, elmélkedős)

Szeretetből biztosan nem fakad sem a féltékenység, sem a birtoklási vágy. inkább az emberi természet része..

Nagyon pozitívan gondolkodsz, de azt hiszem igazán csak akkor derülne ki, hogy mit is reagálnál..ha úgy hozná az élet.... Így most még csak elmélet. A gyakorlat a legtöbb esetben másképp néz ki. :)

Személy szerint nem tudom elképzelni azt, hogy miközben engem szeret a párom...mégis mással akar együtt lenni. Nálam ez egyszerűen értelmezhetetlen. A férjemet is úgy ismerem, hogy érzelmek..lelki vonzalom nélkül...pusztán a testiségek miatt nem lenne képes együtt lenni senkivel sem. Szóval ha mégis ilyen helyzet állna elő...végképp nem tudnám elhinni, hogy közben meg engem szeret. Ráadásul az esküvőnkön hűséget ígért. Ezt el is várom tőle. Én is az vagyok...tehát semmi olyat nem "várok el", amit én nem adok meg neki ugyanúgy. Ha megcsalna...árulóvá válna! Elárulná az egész kapcsolatunkat...az elmúlt 10 évünket...mindent... Akár mennyire is szeretem, nem tudnám azt mondani, hogy jajj hát az a lényeg, hogy ő jól érezte magát... Aha. És akkor hol vagyok én? Nekem ez nem öröm... Vajon gondolt rám, miközben félrekettyintett? Eszébe jutottam-e egyáltalán? Hol van itt szeretet? Tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz...mégis megtette? Akkor van értelme bárminek is? Nálam nincs. És azt hiszem ez nem is szimpla birtoklási vággyal van összefüggésbe. Inkább az elköteleződéssel...

Szóval téged nem zavar, ha a pasid néha megfektet más csajokat?

Hú bazzeg, nem jövünk össze??

Ha a férjem mással akarna lenni akkor engem már nem szeret....tehát nem is maradnék vele.

Egyébként ez szól hogy tiszteljük egymást, ezért nem kefélünk a másik háta mögött. Illetve nem is akarunk, mert szeretjük egymást. Magyarul nem érezzük azt, hogy más kell. Csak egymással akarunk lenni.

A leírásodból igazság szerint azt gondolom, hogy elég igénytelen vagy. Elnéznéd a párodnak hogyha mással fekszik le, netán gyereket csinál másnak, csak azért hogy veled maradjon, az se számít hogy irtó megalázó hogy az akit elvileg szeretsz mással fekszik össze.

Mi már a kapcsolatunk elején tisztáztuk, hogy nekünk nem fér bele semmilyen formában más, csak mi ketten.

Szerintem senkinek sincs "joga" meghatározni, hogy a másik hogyan és kivel érezze jól magát. Amit leírtál teljesen rám vall, pont így gondolom ezt a dolgot én is. A párom nem ilyen, mondhatni ennek szöges ellentéte, így egyikünk se megy félre.

Egyébként én is észrevettem, hogy itt mindenki azt ajánlja, hogy szakíts vagy válj el, mert az Urad ránézett Jolikára, biztos nem szeret már. Szerintem ha valakit Igazán, és Komolyan szeretsz, akkor alap, hogy nem korlátozod a boldogságában. Ahogy ö sem téged, mert ezt csak úgy lehet, ha kölcsönös.

Sajnálom azokat a nőket és férfiakat, akik szerint elfogadható, hogy a párjuk megcsalja.

A fősulin volt olyan srác, akivel lefeküdtünk párszor, de mellette volt más neki is, meg nekem is. Na, ő nem a párom volt, hanem a szeretőm.

Ha még a szobatársam is lett volna, akkor kész is a kapcsolat, amiben nem birtoklom a másikat.

Most férjnél vagyok, nem csaljuk meg egymást, hanem együtt vagyunk jóban rosszban. Tiszteljük annyira a másikat, hogy nem alázzuk meg azzal, hogy félrejárunk. Persze vannak külön programjaink, mert nem korlátozzuk a másikat.

Érzitek a különbséget?

Szerintem te ezzel a gondolkodással csak azt akarod elérni, hogy te is nyugodtan megcsalhasd a párod, és mivel te sem szólsz neki érte, ne szólhasson ő se.

Nem akarod korlátozni őt a boldogságban? Ha ő attól boldog hogy mással van, akkor nem szeret téged.

Elég pórias, primitív felfogás, mintha állatok lennétek, és érzelmek nélkül, fajfenntartás céljából csinálnátok.

Most te vagy annyira buta vagy, hogy fel sem fogod, mit jelent a hűség, a szex, a kapcsolat, vagy nincs önbizalmad, és azt hiszed ettől a túlerőltetett lazaságtól majd jobb csaj leszel.