Mennyire akarod birtokolni a párodat? Mit gondolsz a megcsalásról? (hosszú, elmélkedős)

Semennyire, soha nem osztottam be sem az idejét, sem a pénzét, a szabadidejében is azt csinál, amit szeretne. Minden hobbiját támogatom, és még sztriptízbárba is bármikor "elmehet" egy barátjával, nem aggódok, megbízok benne, ugyanígy ha rosszabbul fizető állást akarna elvállalni a jelenleginél, mert lát benne valamit, abban is támogatnám, mert tudom, hogy nem akarna rosszat kettőnknek.

AZONBAN a hűségről vallott nézeteinket már a kapcsolat elején tisztáztuk, és az oltár előtti fogadalmunkat mi komolyan, és szívből tettük meg (te miért is akarsz bohóckodni az esküvővel?), így a megcsalás, a viszonyok, a másnak gyereket csinálós dolgok nem férnek bele a kapcsolatunkba.

Más az, ha sok-sok év után EGYSZER megbotlik valaki, és megbánja, és őszintén a társával akar maradni (mert szereti), akkor szerintem meg tudnék bocsátani (erről is beszélgettünk már a férjemmel). De amiről te írsz, az undorító, hogy házasságban él veled, és újra és újra megfektet másokat, mert épp megjött hozzá a kedve, aztán még nevelheted is a más nő gyerekét, mert az olyan klassz. Arra nem gondolsz, hogy más az a más nő meg lehet, hogy egyedülálló anya lesz a "párod" miatt, ahogy arra sem, hogy fertőzések melegágya lesz a "kapcsolatotok".

Szerintem te csak félsz, nem bízol a párod hűségében, és már előre meggyőzöd magad, hogy ettől még szeretnek majd téged, de ez hazugság.

Azt gondolom, hogy te mindent megtennél, hogy megtartsd a párodat.

Ez adódhat ónbizalomhiányból, vagy valami lelki traumából.

Legyél már annyira önérzetes, hogy ne tartsd mormálisnak azt, ha a párod megcsal. Azért, mert nem dug félre, attól még élhet szabadon.

Ne a lakótársa akarj lenni, akivel lefekszik, ha kedve van, de ugyanezt a szomszéd Bözsikével,is megteszi, hanem a társa legyél, akit becsül, és áldozatokat hoz érte.

Még egy gondolatom van: részedről akkor ugyanolyan önzőség, birtoklási vágy, hogy a párodat magad mellett akarod tudni, miközben gyereke van egy másik nőtől, vagy akár többtől is, nem? Te akkor mennyivel vagy különb azoknál, akik más ember életébe nem belerondítva csak a saját párjuktól "várnak el" hűséget, attól a párjuktól, aki önként döntött maga is a monogám párkapcsolat mellett.

Te viszont tojsz minden más ember fejére, a lényeg, hogy a párod az melletted legyen, a tiéd legyen, a zabi gyerekek meg az összetört női szívek (mert nem tudhatod, ki szeret bele a párodba esetleg) már le vannak ejtve. És senkit nem érdekel, hogy te szeretnéd a gyereket vagy sem, attól még szerencsétlen eleve hátránnyal fog indulni, mivel a szülei nem lesznek együtt, te észlény.

Nem.

Az én párom mehet a barátaival ahova akar, az a hobbija, amit akar - hm, egészen véletlenül pont ugyanazok a hobbijaink. :) És még azt is meg szoktuk beszélni, hogy szerintünk XY szép nő vagy helyes pasi-e.

De nem. Aki szeret és tisztel, az nem kamatyol félre.

Ne légy mártír, mert így csak kihasználnak, hitegetnek és mindenki kuncog majd a hátad mögött, hogy úgy táncolsz, ahogy a "párod" fütyül. Dugó- és háztartási gép lesz belőled, ha nincs benned annyi büszkeség, hogy elvárd az őszinteséget és a kizárólagosságot. A szeretkezés a (folyamatosan fenntartott, mert az sem magától marad fenn) szerelem kitejesedése, nem fér bele egy harmadik, negyedik, sokadik illető.

Neked így jó, másnak másképp. Nálam nem csak a rózsaszín köd és lamour van, de tisztelet is, és ebbe beletartozik az, hogy lemondunk dolgokról, pl. másokkal való szexről. Ha neked nem gond, hogy mással van, mást simogat, csókol, aztán hazajön, megeszi, amit főztél és azt mondja, szeret, élj így! Szerintem ez a túlzott odaadás a saját értéktelenséged erősítése, és nem elfogadás és szeretet. Ha csak az a fontos, hogy hozzád menjen haza, azt meg fogod kapni, ideig-óráig, szerintem. Aztán lehet, hogy eljön az életében egy olyan pont, amikor rájön, hogy nem csak hogy nem tud szeretni, de már tisztelni sem tisztel, mert nulla az elvárás a kapcsolatában, és ez kevés. A határok nem azért vannak, hogy legyen mivel ijesztgetni a másikat, hanem azért, mert határok nélkül semmit nem ér az élet. Nézd meg a gazdagokat, drogok, depresszió, alkohol... csak, hogy egy hírességet idézzek: "Isten a kokainnal figyelmeztet arra, hogy túl sok pénzed van."

A határok nélküli kapcsolatokra is ez a jellemző szerintem, mint a kicsúszott életekre. Ha nincs határ, akkor semminek nincs kerete és értelme sem. Meg fogja unni.

Valahol olvastam, hogy az ember életében a legnagyobb krízisek közül, a haláleset után a 2. legsúlyosabb a megcsalás, a hűtlenség feldolgozása...

Van benne valami.Nekem több év kellett a feldolgozásához.Sokáig nem tudtam sírás nélkül végignézni egy fimet pl. amiben házasságtörésről van szó, vagy vidám műsort, amiben felszarvazott emberekről viccelődnek....

Hiába nem a tulajdonunk a másik, akkor is rosszul esik ,ha elárulnak...mintha tőrt forgatnának a szívedben...

Még fiatal vagy, kívánom, hogy ne ismerd meg az érzést!!!

Egyébként mi együtt maradtunk, én is válni akartam ugyan, de nem bántam meg ,hogy nem így döntöttem....

46/nő

Hát kérdező, te jó hülye vagy ezzel a felfogással...

Meg amúgy is, aki szeret az nem akar mással lenni!

Istenem, ez a gondolkodás ...