A háztartásbeli nőkre fel tud nézni emberként a férjük? Szerintetek valamit rosszul csinálok, hogy nekem ez nem megy fordítva?

Mi nők tényleg ennyire egysíkú kis birkacsorda vagyunk???

Attól, hogy valaki nem irodázik a hét 5 napján és nem old meg "fontos" ügyeket hivatali órája alatt, már szellemileg nem lehet társ?!!!

Elképzelem Platónt és a peripatetikusokat, amint éppen bérszámfejtenek napi 8 órában, és esténként bezuhannak az ágyba, hétvégén levágják a füvet, és mindettől elképesztő szellemi társakká válnak.:)

Ugyan már!

A gondolkodó ember és az álcselekvő ember nem ugyanaz.

Akinek van ideje olvasni, filózni, utánajárni, beszélgetni, abból lesz szellemi társ.

Legalábbis én a "mi történt a munkahelyen", "milyen szemét volt megint a perczelkarcsi", "mit válaszoljak az 211-ik hivatalos levélre" házastársi beszélgetések nem feltétlenül a szellemi mélységet hangsúlyozzák, sőt, inkább a felszínessé vált, fontosnak hitt ellaposodott, szegényes kis életünket.

Figyelj kérdező, akkor az a baj a te uraddal, hogy egyszerűen nincs génye arra, hogy intellektuális térben létezzen. Történt vele valami? Volt valami trauma mostanában az életében?

Ha igen, akkor kiürülési időszaka van. Ez oké. Meg is teheti.

Ha nem, akkor elvesztette önmagát. Tennessee W. írt erről egy zseniális mondatot, de nem tudom pontosan idézni, a lényege, hogy márnem tud és nem akar hinni. Magában, bárkiben és az egészben.

Szóval, ha átmeneti válságról van szó, az ebelfér, ha élethosszig tartó dagonyáról az nemjó. Vedd rá, hogy teremtsen valamit. AKármit. Polcot, kutyaházat, madárodút, esszét, interjút, novellát.

A sorozat nézés azért nagyon az alja, ezt nyugodtan elmondhatod neki.:)

63%-os, mit akarsz bizonyítani a kérdezőnek? :)

délelőtt óta itt téped a szád és csak az irodai munkáról hordasz össze mindenféle hülyeséget

nyilván te jobban belelátsz a család életébe, mint maga a kérdező :)

(mielőtt jönnél kötekedni, egy leendő könyvvizsgálóval beszélsz)

A te férjed nem háztartásbeli, hanem egy munkakerülő tohonya alak! Már bocs...

Én sem tudnék ilyen férfira felnézni, mert nincs miért. Ez szerintem nem összehasonlítható azzal, mikor egy nő otthon van a gyerekeikkel, és egy ideig, vagy hosszabb ideig htb.

Hogy lehetne felnézni egy olyan férfira, akiben semmi ambíció, semmi életcél nincs, amit ő a saját erejéből akar elérni, amire büszke lehetne? Egyáltalán, egy férfi, hogy tudja ezt elfogadni, hogy kitartott? Nem szégyenli? Akármilyen jól is főz, vagy vezeti a háztartást, én nem értem, hogy bírja ő maga is ezt elviselni. Cseppet nem csodálkozok, hogy nem tudsz felnézni rá, nincs miért.

Én úgy gondolom van különbség aközött,hogy valaki néhány hónapja szült és otthon kell maradnia ellátni a gyereket,vagy ne adj isten egészségügyi okok miatt munkaképtelen,és aközött,hogy egy életerős fiatalos férfi vagy nő /teljesen mindegy/ otthon lézeng és a mosogatást meg a porszivózást munkának nevezi,azért mert egy lusta dög felemelni a valagát és pénzt keresni.

Valamit azért valljuk be elárul az illetőről,ha ez élete célja . Vannak akiket nem zavar,engem nagyon nagyon zavarna ha a férjem ilyen lenne,mivel magamnak sem engedem meg,hogy itthon poroszkáljak napi 10 órát,úgy,hogy a gyerekeim rég iskolásak,majdnemhogy felnőttek ezért a páromtól is ezt várom.

Még egy esetet tudok elképzelni,hogyha magatoknak termelnétek ,a nagybátyámék így élnek,nagyon büszke a feleségére ,de rengeteg állatot lát el egész évben,és nem 6 darab tányér vakargatását nevezi munkának. A legtöbb ember,ezt egy normális 8,vagy 10-12 órás meló mellett is megcsinálja,gond nélkül..