Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A háztartásbeli nőkre fel tud nézni emberként a férjük? Szerintetek valamit rosszul csinálok, hogy nekem ez nem megy fordítva?
A férjemmel az egyetem alatt jöttünk össze, én a doktorimat csináltam, ő meg a BA-n ismételgette a féléveket (egyidősek vagyunk). Akkoriban ez a semmirekellő életmód általános volt, és viccesnek tartottam. Azt hittem, majd változnak a dolgok, és egyszer csak elvégzi, és lesz munkája. De nem így lett.
Én jól keresek, őt meg a szülei tartják el, nem vagyunk közös kasszán, mert igazságtalannak éreztem volna, sokkal több pénze van, mint nekem. Nyilván a közös dolgokat közösen fizetjük.
Próbáltam már mindenhogy ösztönözni, hogy vállaljon munkát (be tudom tolni bármikor a szakmájában egy állásba), még az egyetemben is tudnék segíteni(lennék pl. a konzulense szívesen). Próbáltam őt motiválni is, lelkileg, mentálisan, szellemileg (pl. szakmai kiállításokra mentünk).
De nem megy, nem tesz semmit, mert a szülei adnak bármennyi pénzt, én meg egyszerűen nem tudok már rá felnézni, mert tényleg semmirevaló az élete...másrészt meg úgy sajnálom őt, hogy emiatt ítélem meg. Pedig egy kedves, vicces, törődő srác, aki elvégzi a házimunkát is itthon, főz, takarít, mos, vasal. Igazi kis htb!:) Ami biztos rendben lenne másoknak, hiszen élnek így emberek, de olyan furcsa, hogy van egy háztartásbelim, nem tudok rá felnézni.
Vagy nem mindenkinek fontos, hogy felnézhessen a férjére/feleségére emberileg?
válasza: válasza:21- Tényleg félreütöttem a közgazdász szót. Juj.
Ne is válaszolj. Pörögjön a mókuskereked, arra figyelj.:)
Emberileg pedig tiszteld a munkatársaid, semmiképpen se férjed.:)))
válasza: válasza: válasza:Nem arról van szó, hogy ez elütés, hanem maga a megfogalmazás olyan, hogy biztosra veszem, hogy ez nem elütési gond.
Nem milliárdosok, munkájukból tartják el a férjemet. Az én szüleim sem szegények, de szerintem a felnőttség egyik része az, hogy felnő az ember, nem a szülei tartják el. (De mondjuk egyetem alatt fizették az albérletemet, stb.)
Pont ez az egész lényege (ami a kérdésben is adott volt), hogy nem a mókuskerékre kényszeríteném, hanem motiválni próbálom. Az én munkám egy álom, imádom csinálni, és úgy látszik, ő is odavan a szakmájáért (egyetemistaként ezt látom rajta), mégse akar benne dolgozni valahogy.
válasza:27- Hogy mi itt a gond, az sokkal mélyebben keresendő.
Tehát a férjed szülei a munkájukból annyi pénzt adnak a gyereküknek, ami jócskán veri a te álommelós fizetésedet (ezért nem is vagytok közös kasszán).
Aham.
Ez esetben, gondolom a gyermek havi pár százas apanázsa mellett jutott egyébrétű befektetésekre is, tehát, aki a szülők nyugdíjazásától és álfelkopástól félti a férjet, ne tegye.
Ha nem tiszteled a férjed, mondd meg neki. Az igazi probléma akkor van, ha egy magát valamilyennek tartó asszonka egy anonim fórumon beszéli ki azt házastársáról, amit -értelmes emberek- este, egy pohár bor mellett szoktak megvitatni... motiváltan.
válasza: válasza:29- nem tudjuk mit csinál a férj. Amiket felsoroltál, szívemből szólva, azok valszeg a nejnek egyenlőek a semmivel. Ezért mondtam, ha neki lennék én teremtő, engem boldoggá tévő dolgokkal foglalkoznék. Ellátja a háztartást. Tehát alapvetően nem vakargatja magát egész nap.
Ha mégis tévézik reggeltől-estig, ebben az esetben nem munkába hajtanám, mint valamiféle karrierpásztor, hanem indítványoznám, hogy azt csinálja, aminek értelme van és amihez kedve is akad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!