Miért változnak meg házasság után a nők?

20:11

"Egyébként csak akkor ugass"

Nagyon magadra vetted! Ezek szerint betalált nálad is, mert te is a pörizabálástól híztál el.

Amúgy esetleg anyukáddal beszélj így!!

Én az esküvő előtt keztem fogyózni, fogytam is úgy 15 kilót, de még volt hátra. Nem adtam fel az esküvő után sem, utána is fogytam még, elkezdtem sportolni is. Sokkal csinosabb vagyok, mint az esküvő előtt, a hajamat is visszanövesztettem hosszúra, (az esküvőkor és előtte bubi volt) és befestettem középszőkére (előtte sötét, vöröses barna volt). Az eskővő előtt kb 90 ezer forintot kerestem, most meg 280 ezret, szűval a karrieremben is nagy előrelépés volt. A férjem úgyszintén előrelépett, kétszerannyit keres mint akkoriban. És mindez csak 2 éve volt. Nem mindenki degradálódik az esküvő után. És igen, én főként salátán, gyümölcsön és húson élek, számolom a fehérjét, szénhidrátot és zsírt, nem eszem cukros, lisztes ételeket és eljárok kondizni. Bizony, lehet így élni, még milyen jól:)

26 N

Én még házasság előtt vagyok, nagyon remélem, hogy nem fog változni semmi... :/ 25/L

Az idő mindenkit megváltoztat, de tény, hogy nekem is volt olyan barátnőm, aki RENGETEGET változott rossz irányba a házassága után. Nem meghízott, hanem más lett. Más elvárásokkal indulunk neki egy olyan kapcsolatnak, amiből bármikor kiléphetünk és egy olyannak, amiről azt gondoljuk, hogy tökéletesnek kell lennie, mert ez van.

Sokan azt gondolják, hogy már nyert ügyük van, övék a pasi, övék a nő és innentől nem kell küzdeniük. Jó példa volt erre a hízás, mert valóban, sok nő meghízik, nem csak házasságban, hanem hosszútávú párkapcsolatokban is. A férfiak is sokszor elkényelmesednek, nekik kevésbé róják fel a hízást, pedig igaz rájuk is és szép lassan porszívózni is elfelejtenek az évek során.

A gyerekek is sokat változtatnak egy emberen, de volt olyan ismerősöm, akinek csak megjött az esze, amikor szült. Egy önző idióta p****a volt és ahogy jött az első gyerek, teljesen beleszerelmesedett ismét a férjébe, mindenhol áradozott róla, több év házassága után a világ legjobb férjének lett beállítva és másokkal is sokkal kedvesebb lett.

En nem esküvö utan valtoztam meg, hanem azota, hogy a ferjemet megismertem. Elötte egeszsegtelenül ettem es nem sokat mozogtam. Ö viszonylag egeszsegesen eszik, es rendszeresen sportol, es szep lassan kedvet kaptam ezekhez en is anelkül, hogy barmit rameröltetett volna.

Szerintem nemcsak a nök valtoznak meg, es nem feltetlenül az esküvö utan. Folyamatosan hatassal vagyunk egymasra oda-vissza. Ha akar a ferfi, akar a nö megvaltozik esküvö utan, akkor vagy valamilyen peldat latott maga elött a csaladban, vagy ez a valtozas esküvö nelkül is bekövetkezett volna elöbb vagy utobb.

Az sem mindegy, mennyi idö utan hazasodtak, mert ha viszonylag gyorsan, akkor meg lehet, hogy mindketten a jobbik oldalukat mutattak korabban, amibe egy idö utan elfaradnak, es kiderül, hogy azert nem teljesen olyanok, mint a kapcsolat elejen.

A masik dolog meg az, hogy ki hogyan kezeli a stresszt, es hogy együttel hosszutavon egy masik emberrel. Vannak, akik nem eppen a legjobbat hozzak ki egymasbol, az egyik erre lehet, hogy egyre fokozottabb mertekü alkoholfogyasztaasal, a masik pedig evessel reagal, ahelyett, hogy megbeszelnek a problemakat.

Es termeszetesen a gyerekvallalas is megvaltoztat sok mindent - altalaban borit - , ott pedig nagy szükseg van egymas megertesere, türelemre, es hogy a par csapatkent tudjon müködni, ne egymas ellensegekent.

Van ezenk<vül egy termeszetes valtozas is, ami az idövel jön, en sem az vagyok mar, aki 10 eve voltam, es akkor is igy lenne, ha nem lennek hazas. Egyszerüen az ember folyamatosan valtozik, ahogy különbözö dolgokat tapasztal. Aki azt varja, hogy a parja mindig ugyanolyan legyen mostantol elete vegeig, az szerintem csalodni fog. kerdes inkabb mindig az, hogy a valtozast közös erövel hogyan tudjuk kezelni.

Szerintem nem a házasság hoz változást, hanem az összeköltözés (ami szerintem ajánlott még jóval a házasság előtt) és a gyerekvállalás.

Mi nem változtunk, mondjuk azért is, mert párommal már alapból előtte 5 évig együtt éltünk, és soha nem is akartuk egymást sem megváltoztatni, pont ezért is választottuk egymást, mert jó volt úgy a másik, ahogy (nem azt mondom, hogy minden tökéletes, mindkettőnknek vannak apró idegesítő szokásai, de a hangsúly azon van, hogy ezek aprók, és a főbb, nagyobb dolgokban egyetértünk, egyformán gondolkozunk, viselkedünk).

Gyerekünk nincs és nem is tervezünk, mert nekünk pont jó így, és nem is akarjuk, hogy megváltozzon. Van egy barátnőm, akinek 2 gyereke van, akárhányszor beszélgetünk, mindig elmondja, hogy ő nem bánta meg, de azért tudjak róla, hogy mennyire kemény az, és hogy azért az ő házassága is megsínylette, és igenis háttérbe szorul a házastárs személye ilyenkor.

De hát ahány pár, annyi élettörténet; a mi történetünk ilyen. :)