Nektek hogy változtak a kapcsolataitok a szüleitekkel, testvéreitekkel, másokkal a házasság után, miben lett más, és milyen irányba változott?

Nekem amúgy sem volt jó a kapcsolatom a családommal. Ez a házasság után se lett jobb...

Eddig azt hallgattam évekig, hogy sose fogok kelleni senkinek, most meg azt, hogy megvert e már a férjem, ugye sokat veszekszünk, és mikor fog már elhagyni?

És hogy biztos éheztetem, és nem főzök. Persze, 190 centijével és 95 kilójával biztos éhezik...:) röhej. Amúgy minden nap főzök. A kedvenc édességeit is én csinálom mert azokat ő pl nem tudja hogy kell...

Ritkábban beszélek anyámmal és a testvéremmel mint előtte, lévén akkor még egy fedél alatt éltünk....már nem, és nem is járunk el együtt sehová.

Még mindig a nővérem a tökéletes stb... igaz, 33 évesen még mindig anyámmal él és sose volt pasija, munkája 5. éve nincs. De még mindig ő a tökéletes gyerek.

Szóval annyi a változás hogy még kevesebb a kommunikáció, meg az, hogy már nem érdekel a véleményük. Beletörődtem hogy semmibe vettek mindig. Pedig a férjemet szeretik, engem nem.

Nem baj. Lett egy anyósom akivel jobban elvagyok mint anyámmal, mert legalább emberként kezel, és több bennünk a közös, és egy sógornőm akit jobban ismerek mint a saját testvéremet, mert jobban kijövünk.