Ti hogyan oldjátok meg a főzést?

Az én férjem is sült hőst meg kruplit enne minden nap, mert otthon náluk is ez volt az ÉTEL De! Amióta együtt élünk, azóta szépen lassan rászoktattam más kajákra is. Pl. úgy kezdtem, hogy sült hús és krupli mellé készült valamilyen köret, főzelék, saláta, és kértem, hogy legalább kóstolja meg. Aztán a rántott hús helyett rántott gomba készült, és mondtam, hogy tesztelje le, hogy hús nélkül is jól lehet lakni. Ma már inkább úgy eszik ő is, hogy kevés husi és sok köret mellé, saláta, rizs stb. Főzni is ma már tud alap dolgokat, amire nem úgy vettem rá, hogy direkt a tűzhely mellé állítottam, hanem megkértem, hogy pl. pucolja meg a zöldségeket és közben látta is, hogy én hogy mit csinálok. Sokszor én főzök munka után (munka előtt elkészítem a hozzávalókat, és hazajövet csak összedobom az ételt), de az öntetes tésztát vagy a sütőben sült zöldséges ételeket a férjem is simán meg tudja csinálni. De legtöbbször mégis úgy van, hogy közösen főzünk, a férjem is rákapott az ízére, együtt ízesítjük az ételt, megbeszéljük, hogy meddig süljön a hús, mennyire legyen átfőzve a zöldség stb.

Szóval ilyen kis trükkökkel ma mér nálunk nem csak hús és krupmli van, és a férjem se hal éhen, ha neki kell főznie valamit.

Próbáld ki, hogy írsz egy menutervet. Megmutatod neki, elmondja, hogy mit szeret, mit nem. Akkor mar legalább egy tényező, az "ezt nem szeretem" kiesett. Az anyagi oldala az igaz, valoban sokba kerülnek az alapanyagok, plane, ha minőséget is akar az ember venni. En mondjuk keresem az akciókat -itt szerencsére nagyon sűrűn van olcsóbban sokminden a hustol a zoldsegekig- es lefagyasztom, amit lehet. Ha épp olyan kedvem van, akkor előkészítve, vagy teljesen elkészítve, azzal lehet időt is spórolni. A másnapos etelt az en családom se szereti, hatalmas szemekkel néztek ram anno, amikor a maradékot nem kidobtam, hanem eltettem. Rajtam kívül senki nem ette meg. Azota eleg jol megtanultam kiszámolni az adagokat, nem nagyon van maradék. Ha megis, azt atalakitom másnap es anyosommal megesszuk, vagy ha olyan, akkor lefagyasztom es jo lesz legkozelebb.

Ha nem ízlik neki, az mar nehezebb kerdes. Nem tudom az anyóssal milyen viszonyban vagy, esetleg érdemes megkérdezni, hogy o hogyan ízesít. Az en anyósom pl mindent etelizesito kockával készített, igy minden etel en megvolt egy alapiz, azt hiányolták, ha en főztem. Igy aztan azt csináltam, hogy eleinte en is használtam, aztan egyre kevesebbet tettem az ételbe, míg vegul teljesen ki iktattam. Időbe telt, de megérte.

Útközben hazafelé vásárolj be, ha ez megoldható. Ne legyen ez külön út. És csak annyit, ami kell a főzéshez, így nem hiszem, hogy annyit kéne cipelned, amit nem bírnál el.

És amíg sül a hús, addig pl. tálalhatsz, nem kell minden pillanatban a serpenyő mellett állni. És én pl. rögtön mosogatok is, folyamatában. Pl. ahogy megpucoltam a hozzávalókat, akkor a vágódeszkát rögtön el is mosom, nem gyűjtöm a mosatlant ebéd utánra. Gyakorlatilga ebéd után csak a két tányér és az evőeszközök maradnak elmosnivalók, ami két perc alatt megvan.

Azt tudom még tanácsolni, a legjobb, ha összegyűjtesz olyan recepteket, ami inkább egytálétel. Nálunk bevált az, hogy nagy tepsibe rakok 2-3 szelet húst, mellé zöldségeket és az egész mehet együtt a sütőbe. Vagy zöldséges tészta ugyanígy. Amíg fő a tészta, addig megpáromom a zöldségeket, összekeverem, bele egy tepsibe, tetejére sajt, be a sütőbe és 15-20 perc múlva már ehetünk is. Raguk, pörköltek, paprikás megint csak olyan étel, ami mellett nem kell ott állni.

A leveshez valót is sokszor munka előtt összekészítem. bele a lábasba és amikor hazaérek, akkor csak alágyújtok. A saláta is elkészülhet még reggel, úgyis kell idő neki, hogy összeérjenek az ízek. A főtt krumplihoz való is eláll a vízben megpucolva, míg hazaérek munkából.

(előző válaszoló voltam)

egy ilyen rinyagéphez hozzá se mentem volna

nem vásárol? nem segít? nem pakol el?

ja hogy te az anyja vagy, nem a párja???

Nálunk szinte csak hétvégén van főzés, akkor is a párom csinálja (ő a férfi). Nagyon ritka az, hogy hétköznap este összedobunk valamit, de akkor is csak olyat, ami gyorsan elkészül. Mindketten dolgozunk napi 8 órában, utána sport, szóval 7-nél előbb nem érünk haza.

A hétvégi főzés alkalmával többet főzünk, ami hétfőre meg keddre még kitart, így azt visszük ebédre a munkába. A többi napon meg rendelünk menüt, ami nem olyan drága, mint a klasszikus rendelős kaják.

Szerencsére egyikünk sem finnyás. Volt úgy, hogy én 4 napig is ettem ugyanazt, semmi baja nem volt az ételnek.

Nem főzök, mert kettőnknek nem éri meg anyagilag, plusz a párom sem viselné jól, ha munka után még 2-3 órát főzőcskéznék ahelyett, hogy együtt töltsünk időt.

Ételfutártól rendelünk, mindketten a saját munkahelyünkre. Nekem elég a kisadag, ez 5-600 Ft nap, páromnak kell a nagyadag, ez 7-800 Ft / nap. Tehát legrosszabb esetben 28.000 Ft-ból megvan a kettőnk egy havi - hétköznapokra- kajája, és minden nap azt eszünk, amit szeretnénk. (A másik probléma nálunk, hogy egyikünk sem hajlandó két napig ugyanazt enni). Hétvégén sokszor megyünk szülőkhöz, nagyszülőkhöz, vagy ha nem, akkor "étterembe" (menüs étkezés leves+főétel+üdítő 990 Ft).

"Szerintem nem volt semmi baja, nem volt büdös meg semmi, de a párom szerint savanyú volt meg romlott, nem volt hajlandó megenni, így dobhattam ki a kukába"

Te sem etted meg?