Van itt még olyan, akinek a férje mereven elzárkózik attól, hogy bölcsőébe menjen a gyereke? Hogy kezelitek ezt?

1. vagyok. Megcáfolnám, hogy nem kell a gyerektársaság ekkora gyereknek. Mint írtam a fiam csanás és már reggel a társai nevét emlegeti, hogy várják (ma reggel is közölte, hogy "vár Oli"), ahogy bemegy, megy oda a többiekhez, játszanak, ölelgeti őket és akkora fejlődésen ment át, mióta odajár, hogy csak nézünk. Pedig mi is játszottunk itthon, beszéltem hozzá, foglalkoztam vele, mégis hatalmas a változás, mióta jár.

Kérdező, én is azt mondom, hogy ha nem érzed már jól magad otthon, akkor ne legyél otthon. A férjednek magyarázd el, hogy márpedig te nem bírsz tovább otthon ülni a gyerekkel, és vagy ő megy gyesre, vagy bölcsibe adjátok a gyereket, vagy elmegy a nagyi/nagypapa gyesre, csak mehess végre dolgozni. Nálunk is ez volt, csak a férjem kerek perec kijelentette, hogy ő nem megy gyesre, de a gyerek se menjen bölcsibe. Nem vagyok rá büszke, de úgy elküldtem a francba, ahogy se előtte, se azóta soha. Én is ember vagyok és vannak igényeim a pelenkázáson és etetésen kívül is. Úgyhogy végül én visszamentem dolgozni, és felváltva megyünk a gyerekért a bölcsibe. A te igényeid semmivel sem kevésbé fontosak, mint a férjedé vagy a gyereké. Ha valakinek nem jó a jelenlegi helyzet, akkor olyan kompromisszumot kell találni, ami mindenkinek elfogadható. Miért kellene feladnod a munkádat vagy a dolgokat, amiket élvezel, csak azért, mert gyereked van, míg a párod, aki elvileg jóban, rosszban, nehézségben partnered vígan éli világát?