Csak nekem kulonos az ilyen hazassag?

"Ha külön kasszán lennénk, akkor mutassam be a blokkot a férjemnek és átutaltassam vele az ár felét a saját számlámra?"

Nem. Nekem meg az az érdekes, hogy kérdés, szó nélkül elmész, megveszel egy kávéfőzőt, anélkül, hogy megegyeznétek milyet és mennyiért.

Nálunk ez így történne, külön kasszán:

- megbeszélnénk, hogy kell egy kávéfőző

- elmennénk megnézni közösen és megállapítanánk, hogy meglyik megfelelő árkategóriában, minőségben

- ezután a közös megtakarítás számláról kifizetnénk.

Ennyi. Minden hónapban ugyanannyit utalunk a közös költségekre, de megbeszéljük a költségeket! Nincs ilyen, hogy az egyik vagy a másik szó nélkül költ belőle, mert az "közös".

"Szerintem a külön kasszának van egy hatalmas buktatója: a gyerekvállalás. Akkor mit fognak csinálni a külön kasszások? Erre mindig is kíváncsi voltam."

Ez miért lenne buktató? Nyilván a gyerek költségeit is felezve fizetjük. Minden marad a régi.

Azért azt leszögezhetjük szerintem, hogy nem csak ez a két kategória létezik, azaz nem csak a száz százalékban külön kassza, és a közös bankszámla felállásban lehet gondolkodni.

A teljesen külön kassza ugye azt jelenti, hogy a közösen használt terheket az ember mondjuk, hónap végén elszámolja, elfelezi, utána pedig mindkét ember azt csinál a saját pénzével, amit csak akar. Ez idáig tök király, megmarad a szuverenitás.

Mégis érdekes dolog belegondolni, hogy azért normál esetben ez nem egészen így van. Ha mondjuk megszabtok egy közös célt, amire spóroltok, akkor a fennmaradó összeggel is el kell számolni. Persze, itt is meg lehet szabni, hogy akkor mindenki x összeget betesz havonta a perselybe, és a maradék még mindig külön kassza.

Ellenben hogyan számoljátok el azt, ha mondjuk nem egyszerre vesztek meg valami közöset. Ahogy előttem is említették, tegyük fel, vannak gyerekek, és külön a kassza. Anya meg szeretne venni valamit a gyereknek. A gyerek közös, ezért elvileg felezni kellene a költséget, de apa nem akar erre költeni. Ekkor vagy megveszi a saját keretéből, ami igazságtalan, vagy elszámoltatja a pasival, ami szintén igazságtalan. Ebből a szempontból már összemosódnak a határvonalak.

A teljesen közös buksza esetén nekem viszont oltári nagy gondom lenne, hogy ha csakis magamnak veszek valamit, akkor azt csak a közös kassza rovására tudom megtenni, és nem feltétlenül érzem a saját korlátaimat. Szerintem ez sem jó ötlet, mert bármi, amit az ember megvesz, azt közös pénzből veszi, ami komplikálttá teszi a történetet, mert minden egyes vásárlással el kell tudni számolni. Szerintem egy ilyen közös bankszámla esetén elég macerás lehet mondjuk úgy ajándékot venni a másiknak, hogy az ne tudjon róla, mennyibe került :D.

A lényeg szerintem még mindig ugyanaz, ez mégpedig, hogy mindenki csinálja úgy, ahogyan neki és a párjának jó. Teljesen mindegy, hogy a pénz közösben van, vagy külön, bizonyos pénzügyi döntéseket így is, úgy is közösen kell meghozni, miközben az embernek ugyanúgy szüksége van saját anyagi mozgástérre is; nekem legalábbis teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy egy párkapcsolatban ne legyenek dolgok, amik csak az enyémek. Ebből a szempontból nem hiszem, hogy valahol van homogén megoldás a dologra, inkább amolyan hibrid felfogás mozog többnyire. Gyakori dolog, hogy az asszony kezeli a családi kasszát, de a fickónak akkor is kell a saját "költőpénz", ami viszont már valahol külön kassza.

Nekem mindegy ki hogyan csinálja, de nekem ez túl hivatalos kategória, ha egy szobatárssal lennék egy albérletben, akkor csinálnám így, hogy mindent felezgessek és nem egy házasságban. Plusz láttam már veszekedni külön kasszás ismerőseinket: "te egy ezressel kevesebbet fizettél a múltkor a boltban........." Ez normális dolog? Hát szerintem nem. Ők nem érettek a párkapcsolatra, ahogy elnézem más téren sem. Én csak ezt a példát látom, lehet, hogy normálisan is lehet csinálni.

23 Az én férjemnek se ideje, se kedve a kávéfőzőket nézegetni és egy kotyogósról beszélünk, szóval azokat nincs is sok értelme sokáig nézegetni, nem kapszulásat veszek 100 ezerért. Viszont ha közös megtakarítási számlátok van, akkor lényegében közös kasszán vagytok.

Az is vicces lehet, amikor kölcsönkérsz a házastársadtól. Biztosan ilyen helyzet is előfordulhat.

"Ha mondjuk megszabtok egy közös célt, amire spóroltok, akkor a fennmaradó összeggel is el kell számolni. Persze, itt is meg lehet szabni, hogy akkor mindenki x összeget betesz havonta a perselybe, és a maradék még mindig külön kassza."

Igen, így van. Pl. mikor házra gyűjtöttünk, kiszámoltuk, hogy x év alatt mennyi pénzt tudunk félretenni kezdőtőkének, leosztottuk évre, hónapra, és elfeleztük. Mindenki annyit tett bele minden hónapban, automatikus utalás keretében, és kész :) Ha még akartunk hozzátenni, akkor egyszerűen felírtam egy listára, hogy a hónapban melyikőnk mennyit utalt még rá.

"Ellenben hogyan számoljátok el azt, ha mondjuk nem egyszerre vesztek meg valami közöset. Ahogy előttem is említették, tegyük fel, vannak gyerekek, és külön a kassza. Anya meg szeretne venni valamit a gyereknek. A gyerek közös, ezért elvileg felezni kellene a költséget, de apa nem akar erre költeni."

Meg kell beszélni! Szerintem sem közös, sem külön kasszában nem elfogadható, ha úgy vásárolgattok a közösen megspórolt pénzből, hogy azt nem egyeztetitek a másikkal. Ha az apa nem szeretne mondjuk új edzőcipőt a gyereknek, akkor támassza alá indokokkal. És a "mer nemá" az nem indok ugye. Mindig közös nevezőre lehet jutni, csak akarni kell.

"Ekkor vagy megveszi a saját keretéből, ami igazságtalan, vagy elszámoltatja a pasival, ami szintén igazságtalan. Ebből a szempontból már összemosódnak a határvonalak."

Vagy megbeszéli, ugye :)

"Plusz láttam már veszekedni külön kasszás ismerőseinket: "te egy ezressel kevesebbet fizettél a múltkor a boltban......" Ez normális dolog? Hát szerintem nem."

Az ismerőseid baja, ha így viszonyulnak egymáshoz. Nálunk ilyesmiről szó sem lehet. De náluk sem a külön kassza az oka, hanem a személyiség. Aki ilyeneken problémázik, az azon is fog, hogy a másik mennyit evet, mennyit aludt, kivel beszélt és így tovább. Nekik nem a külön kassza a gondjuk, hanem egymás...

"23 Az én férjemnek se ideje, se kedve a kávéfőzőket nézegetni és egy kotyogósról beszélünk, szóval azokat nincs is sok értelme sokáig nézegetni, nem kapszulásat veszek 100 ezerért."

Hát nem tudom, nyilván egy krumpliszeletelőt én sem rángatom el hogy nézzen meg, de igazad van, nem filléres kotyogósról beszéltem, mi őrlős kávégépet vettünk, az azért egy komolyabb összeg. A férjemet pedig érdekelte nagyon is, hogy milyen lesz, mert imád kávézni.

"Viszont ha közös megtakarítási számlátok van, akkor lényegében közös kasszán vagytok."

Nem vagyunk közös kasszán! Mint írtam, a hónap elején elutaljuk felezve a közös kiadásokat (rezsi, lakhatás, átlagos bevásárlások összege - pl. étel, tisztálkodószerek, stb. -, biztosítások, stb. ) egy számlára. Emellett van egy közös megtakarítás számla, mindenki annyit tesz bele önkéntesen, amit akar. A maradékot pedig KÜLÖN költjük el (és ez a fizetésünk kb. 70%-a), nem szólunk bele, hogy az egyik 20.000 ft-os sportcipőt vesz, és főképp nem álljuk a másik ilyen jellegű költségeit. Emellett van KÜLÖN megtakarítás is, pl. külön a 2 autóra, hobbijainkra, amire akarunk. De a lényege a külön kasszának szerintem az, hogy a közös kiadásokat közösen álljuk, a személyes jellegű dolgok miatt viszont nem a másikat húzzuk le, és nincs azon civakodás, hogy a Juliska retikült akar, a Petike meg új hangszórót és úristen, az egyik ennyibe kerül, a másik annyiba, te ez felesleges, az felesleges... nem, ilyen nincs. Megvesszük a saját pénzünkből, és kész...

"Az is vicces lehet, amikor kölcsönkérsz a házastársadtól. Biztosan ilyen helyzet is előfordulhat."

Megnyugtatlak, hogy hosszú évek alatt ez még nem fordult elő a többezer eurós fizetésemből, és nem is fog...

27 Máris megvan a megoldás kulcsa. Mindketten igen jól kerestek és emiatt a külön kassza könnyen kivitelezhető. Nekünk viszont magyar fizetésünk van (egyenlőre még) és bizony sokszor előfordul, hogy nincs pénz, akár gyógyszerre és egyéb fontos dolgokra és nem fogom azt mondani a férjemnek, hogy neked már elfogyott a fizud én meg nem veszem meg neked a gyógyszert, vagy a kaját a saját fizetésemből.

Nektek teljesen mindegy, hogy ki fizet, mert bármelyikőtök meg tudja venni, nemcsak az alap dolgokat, hanem akár drágább cuccokat is. Mondjuk ilyen alapon akár közös kasszán is lehetnétek, teljesen mindegy lenne, de nektek így tetszik jobban, nincs ezzel gond szerintem.

Magyarországon átlagos fizetés esetén igazából mindenképp viták forrása lehet a pénz, akár külön, akár közösen rendelkeztek vele.

"Plusz láttam már veszekedni külön kasszás ismerőseinket: "te egy ezressel kevesebbet fizettél a múltkor a boltban......" Ez normális dolog? Hát szerintem nem."

Nem, ez nem normális dolog, de ez nem a külön kassza miatt van. Ha közös kasszán lennének, azon veszekednének, hogy valamelyik sokat költött a közösből. Amikor mi ugyanígy elszámoltuk a hónap végét, nem volt ilyen vita, mert meg tudtuk beszélni.

"Viszont ha közös megtakarítási számlátok van, akkor lényegében közös kasszán vagytok. "

Ez az: lényegében, pedig mégsem teljesen, mert megvan a saját keretem, és önként teszem be a pénzem. A feleségem nem fér hozzá a pénzemhez, én sem az övéhez, csak ahhoz, amit a megtakarításba teszünk. Ilyen téren meg részben külön kasszán is vagyunk. Ha ő megvesz magának valamit, én nem szólok bele, ha én veszek, ő nem szól bele.

Pontosan ezt akartam leírni: ha teljesen külön akarod szedni a bukszát, akkor is kell közös döntéseket hozni, ha meg teljesen közösen kezeled, akkor is kell pénzügyi magánélet. Hogy az elnevezést illető határt ki hol húzza meg, egyénfüggő. Szerinted mi pl közös kasszán vagyunk, volt, akinek ez már külön kasszának számított.

Innentől kicsit értelmét is veszíti ez számomra, mert ki ezt, ki azt kezeli közösen, vagy éppen külön, a lényeg, hogy meg tudjanak egyezni. Pro és kontra van mindkét oldalon, kinek mi a fontosabb. Funkcionális szempontból pontosan ugyanolyan hatékony tud lenni mindkettő, ha megfelelő a kommunikáció, és ugyanolyan csőd tud lenni, ha a kommunikáció szar.

Ismertem olyan párt, akinél közös volt a kassza, de baromira megsértődött a srác, amikor a munkahelyi prémiumára rámart az asszony, mondván "ó, meg is van az új hűtő ára" (csak egy példa), mert ugye az közös. Ismertem olyan párt is, ahol tényleg azért lett különválasztva a kassza, mert az asszony nem bízott a férjben, ezért fixen elkérte a havi részét, a többit meg oda költi, ahová akarja. Mindkét esetre igaz, hogy nem a rendszer volt a hibás, hanem a használói.

A kérdező számára is ez a válasz: ez a házasság furcsa, de nem azért, mert külön van a kassza, hanem azért, mert "rossz a kapcsolatuk is". Valószínű, hogy a külön kassza ennek a folyománya, vagy éppen semmi köze hozzá, nem tudom. A lényeg, hogy az, hogy szerintem a pénz kezelésében nem a "milyen módon", hanem a "mennyire jól" a kérdés. Márpedig a külön/közösen ez előbbi.