Csak nekem kulonos az ilyen hazassag?

Itt egyetlen pont az érdekes: "rossza a kapcsolatuk is". A többi nem számít, egyénfüggő. Anyósom pl azért alszik külön egy ideje apósomtól, mert nagyon rossz alvó, apósom meg horkol.

A feleségemmel korábban mi is tartottuk a külön kasszát, de ennek semmilyen bizalmi oka nem volt, egyszerűen csak fenntartottuk az ilyen jellegű szuverenitásunkat. A spórolás miatt vezettük a kiadásainkat, a hónap végén pedig elszámoltunk, ha valakinek több kiadása volt a közösbe.

Ellenben az is tény, hogy közöttünk ez kimondatlanul megszűnt akkor, amikor lakásvásárlásra szántuk el magunkat, és összegtől függetlenül összecsaptuk a megtakarításainkat. Azóta gyakorlatilag közös a kassza, pedig ez nem egy kimondott döntés volt, csak egy félig önműködő folyamat.

Ezer meg egy megoldási módja van. A lényeg, hogy a gyereknek vett dolgokat megbeszélitek egymás között, a végén meg megnézitek, ki mit fizetett és kiegyenlítitek a mérleget.

Tulajdonképpen, hogy ki hogyan kezeli a pénzügyeit, részletkérdés, mert egyedül az számít, hogy ezt meg tudják beszélni és igazságosan, mindkét félnek megfelelően felosztani. Ha a terhek elosztása terén mindkét fél elégedett, akkor szerintem sokat nem számít, hogy ezt milyen rendszerrel érik el.

Közös kasszán vagyunk, bár két bankszámlánk van. Az enyémben ő társtulajdonos (két bankkártya van így hozzá), az övéhez pedig meghatalmazásom van, gyakorlatilag a számla megszünetetésén kívül mindenhez jogom van.

Pénzt meg egyikünk sem kér vásárláshoz. Nagyobb kiadásokat úgyis megbeszéljük, kisebbekkel pedig nincs elszámoltatás. Egyforma a pénzügyi felfogásunk, így ebből soha nem volt még vita.

Pont a múltkor szólt utólag, hogy vett egy olcsóbb használt kocsit. Korábban volt róla szó, hogy kellene, akkor én mindenféle döntési jogot átruháztam rá, mivel nem értek a kocsikhoz. Így probléma se volt belőle, tájékoztatott, ennyi.