Szerintetek ha egy vita hevében a feleség megüti a férjet, azt jobban el lehet fogadni, mint fordítva?

A kérdésem onnan ered, hogy a barátnőm mindig mondogatta, hogy ha őt megüti egy férfi, annyi a kapcsolatnak azonnal, amivel egyet is értettem. Volt nálunk nemrég egy kis létszámú "házibuli", inkább beszélgetés, ahol mindenki ivott valamennyit, ők meg összevesztek. Nem nagyon zavart senkit, elvonultak az egyik szobába rendezni a dolgot. Viszont egyszercsak hallottunk egy csattanást, egyértelműen pofon hangja volt. A barátnőm kiment, a férje ott maradt. Nagyon megijedtem, azt hittem a férje bántotta, aztán ahogy rákérdeztem a pasinál, kiderült, hogy nem, a barátnőm nyomott le neki egyet, és marhára elege van, mert ez nem az első alkalom volt már. A pasi kiment a barátnőm után, majd pár óra múlva visszajöttek, mert nálunk aludtak, de láthatóan nem sikerült kibékülni. Másnap mondta a barátnőm, hogy ki fogja dobni a férjét, mert az elkapta a kezét, és megszorította, miután aznap este a harmadik (!) pofont készült neki lecsapni az asszony. Nem kettős mérce ez egy kicsit? Én úgy látom, hogy ebben az esetben a férj nem tett semmi rosszat, nem ütött vissza, csak leállította, a feleség viszont durván elvetette a sulykot szerintem, ráadásul mint kiderült, nem először. Én úgy gondoltam mindig is, hogy a nem pofozkodunk mindkét félre vonatkozik, hiába gyengébb a nő az esetek többségében. Nem az ütés mérete a lényeg elsősorban, hanem az elv, a tisztelet, ezért szerintem ugyanakkora bűn a pofon a nő részéről, mint a férfiéról. Ugyanezt elmondtam a barátnőmnek, ő ezt nem osztja, és halálra sértődött, mikor mondtam neki, hogy ez ugyanolyan, mintha a férje ütötte volna meg őt. Ti hogy látjátok?