Ennyire mérvadó a végzettség a párkapcsolatban?

Ez az értelmiségi poénokkal és műveltséggel kapcsolatos vita tök érdekes kérdéseket vet fel szerintem, és talán valahol el is érkezhetünk a lényeghez. Egy értelmiségi és nem értelmiségi ember kérdésére a válasz szerintem nem a műveltségben keresendő, a műveltség inkább csak okozata LEHET ennek a különbségnek.

A műveltséget és értelmiségi gondolkozást szerintem nem ott kell keresni, hogy valaki kikent penge az impresszionista festészetből, fejből felsorolja az európai országok uralkodóházait, vagy éppen a napi politikai élet összes személyiségét felsorolja, netán csakis komolyzenét hallgat és szépirodalmat olvas. Ez egy érdeklődési irányvonal, és az adott érdeklődési vonalon értelmezett elmélyedésre való hajlam. Ez nyilván TÖBBNYIRE az értelmiségi emberek sajátja, de nem ez a lényeg.

Szerintem a lényeg az lenne - és itt válik külön a dolog a végzettségtől -, hogy az ember hajlandó e fejlődni, és élete végéig tanulni. Általában egy értelmiségi ember ilyen téren már eleve többet vállalt, hiszen a középiskola után tanult még tovább. Egy szakmunkásnak is adott a lehetőség, hogy a szakmáján belül és az élet egyéb területein önmagát továbbfejlessze, ahogy egy csomó diplomás emberre jellemző, hogy a diploma után azt mondja, hogy ő már annyit tanult, hogy elege van belőle.

A probléma a számok, mert idehaza annyira eltolódtak az arányok, hogy a szakmai presztízs a diplománál kezdődik, ennek megfelelően többségében az marad szakmunkásnak, aki szerint a tanulás és az önfejlesztés hülyeség. Amennyiben egy ember ezzel a mentalitással él, az ki fog ütközni az élete szinte minden pontján, ezért egy műveletlen, szellemileg igénytelen embernek fog tűnni.

Szóval attól, hogy valakit nem érdekel a festészet, a napi politika, a történelem és a ponyvaregények kötik le a figyelmét, még simán lehet értelmiségi a gondolkozása. Nálam egy értelmes ember valahol ott kezdődik, hogy tisztában van azzal, mit tud és mit nem, ezért ha nem is tud dolgokat, nem beszél ökörségeket. Ha egy tudásnak hiányában van, amire viszont szüksége volna, utánanéz, nem pedig széttárja a karját, hogy "tudja a f**om".

Kedves orvostanhallgató #29-es és egyéb értelmiségi munkát végző #31-es hozzászólók, az, hogy műveletlennek nevezitek magatokat, simán lehet annak a folyománya, hogy van egyfajta fogalmatok arról, mit jelent a lexikális tudás. Én pl szembesültem azzal, mennyi mindent nem tudok, és totálisan homályba bámulok bizonyos témakörökben. Aztán meg rájöttem, hogy a tudásom még mindig sokkal mélyebb az átlag emberénél, csak más az elképzelésem arról, hogy mi az, hogy érteni valamihez. Valahol szerintem itt kezdődne ez a fajta gondolkodás, nekem ez a véleményem.

Más példával élve, említettétek, hogy szeretitek a ponyvákat. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán van fogalmatok arról, hogy az ponyva (arról nem is beszélve, hogy ponyva és ponyva között mekkora a különbség)! Gyerekkoromban volt egy srác ismerősöm, akiről az járta, hogy egyfolytában olvas, igazi kis művelt gyerek. Aztán kiderült, hogy csak és kizárólag egy c kategóriás fantasy ciklus köteteit olvassa évek óta, de tényleg csakis azt. Ő igényes, olvasott embernek tartotta magát a maga szubkultúrájában, mert elolvasta az Idő kereke összes kötetét. Na EZ a hülyeség. Ugyanígy ott van az egyik kollégám menyasszonya - aki ráadásul diplomás! -, aki magyar szakon végzett, mindig elmondja, hogy neki a könyvek a minden, ő minden héten vesz egy könyvet, és vezet egy könyves blogot. A gikszer ott van, hogy ez a "minden héten" kijelentés a coopban kapható 500ft-os kötetekre szorítkozik, csak és kizárólag szerelmes lányregényeket olvas - családanyaként -, és a kedvence a Twilight.

Baromi bő lére eresztettem, és nem is tudom, kijön e belőle, mit akartam mondani, de a lényeg az, hogy a műveltség szerintem nem lexikális tudás, hanem hozzáállás kérdése, és ez a hozzáállás eredményez(HET)i azt a lexikális tudást, ami alapján valakit műveltnek nevezünk. Ha valaki rendelkezik ezzel a hozzáállással, de az érdeklődéssel nem, akkor nyilván nem fog a kávéscsészétől eltartott kisujjal Hemingway irodalmi fontosságáról sznoboskodni, viszont mégis tisztában lesz azzal, hogyan szerezzen tudást és eleve a tudás mibenlétével. A másik oldal pedig az lesz, aki elolvas egy Hemingway könyvet, és aztán ezzel büszkélkedve igyekszik majd a művelt ember látszatát kelteni.

Ez a hozzáállás nem végzettség függvénye, de jelenleg Magyarországon elmondható, hogy akiben legalább csírájában megvan ez, az elég valószínű, hogy egyetemre megy (meg még egy csomó más is, akiben nincs meg). Ezért tűnhet úgy, hogy ez végzettség függvénye, pedig szerintem nem az. Ha ilyen hozzáállás terén megegyezik a két ember, akkor ott gond nincsen. Miért ne férhetne össze egy - mondjuk - asztalos, aki a saját vállalkozását építgeti, folyamatosan tanul, egyre szebb bútorokat épít mondjuk egy doktorált vegyésszel? A mentalitás lehet azonos, a kereset és így az életszínvonal is stimmelhet. Ha viszont a két ember mentalitásban különbözik, mert az egyik csak mereszti azt, amije van, mert az állam nem ad neki munkát, közben meg zsidózik, kommunistázik és azt hiszi, a mikrohullámú sütő azért rossz, mert kivonja a vitamint a kajából, akkor azzal mit kezdene egy jó értelemben vett értelmiségi, akinek jó állása, ígéretes karrierje és mély tudása van? Nem is egy nyelvet beszélnek.