Ennyire mérvadó a végzettség a párkapcsolatban?

"18: de igenis úgy:))) most menj, és edd meg nyersen a krémet, amiért rossz voltál:))"

:D

Engem a végzettség soha nem érdekelt. Az intelligencia annál inkább. A két dolog egyáltalán nem függ össze.

Találkoztam már diplomás pasival aki képtelen volt normális párkapcsolatot kialakítani mert 1-2 hónap után minden nő otthagyta. Én is. Ilyenkor nem segít az, hogy van x diplomája, ha egyébként életképtelen.

Mi a férjemmel nem vagyunk diplomások. Papír szerint én vagyok "képzettebb" mert érettségim plusz 4 szakmám van, az egyik felsőfokú, joggal kapcsolatos.

A férjemnek érettségije és 1 szakmája van. Mégis okosabb nálam:) és kicsivel többet is keres...:) nesze neked több szakma:D

Szóval nekem az sokkal fontosabb volt, hogy okos férjem legyen. Szerintem normális ember nem ítél végzettség alapján. Az csak papír.

Igen jo mellette lenni, mert az en vilagom nem csak az "ertelmiseg" korul forog. Azt megkapom a kollegaimtol, barataimtol. Tole pedig szeretetet, gyengedseget, biztonsagot kapok. Attol meg, hogy nem akar muvelodni, vannak celjai az eletben, ahogy nekem is es vannak kozos celjaink is. Volt diplomas kapcsolatom is, egyutt is eltunk, de a munkajan kivul annyira gyerek volt, hogy nem mukodhetett. En nem akarok senki potmamaja lenni, a mostani paromnak tarsa vagyok, egyenrangu felek vagyunk. En titsztelem ot, mert felkuzdotte magat a szakmajaban o pedig engem, mert a sok ev alatt megtanult tudasom kamatoztatom. Mi ebben olyan hihetetlen?

24-es voltam

Én orvosis vagyok, de totál műveletlen. És ez igaz az orvosisok/orvosok 85%-ára kb.

Nem érdekel a politika, a történelem, imádok ponyvaregényt olvasni, a szépirodalmat nem szeretem, nagyon durván nincs alapműveltségem ezekben a témákban. Jó, a himnuszt meg Szózatot el tudom mondani, meg egy rakat verset, amit meg kellett tanulni, de ennyi. Sokról azt se tudom már, hogy ki írta. A művészetekhez sem értek, nem látom értelmét, pedig voltam egyetemen 2 évig rajz szakos. De utálok egy kép elé odaállni és a "semmiről" filozofálni órákon át. Ugyanígy vagyok egy-egy verssel, vagy novellával is.

A párom, aki orvos, ugyanígy van ezekkel. Tök hétköznapi dolgokról beszélgetünk egymás közt, nincsenek "értelmiségi poénjaink" sem. 30-60 percet beszélünk kb. naponta a munkáról, de csak elmeséljük, hogy kivel mi volt, ennyi.

Nem tudom, miért elképzelhetetlen, hogy a fenti válaszoló megtalálta a párját egy nála műveletlenebb férfi személyében.