Ennyire mérvadó a végzettség a párkapcsolatban?

Nem a papír, hanem az intelligencia számít. Nem vagyok sajnos még érettségizett sem, de szeretek olvasni, értelmes filmeket nézni. No persze és most szeptemberben szeretnék érettségizni majd tanulni valamit még mellé, olyasmit ami ide a környékre jellemzően hiány dolog és szeretném is csinálni.

Papír? Az múlhatott a szerencsén is, h megvan... Találkoztam én olyannal akinek papírja 1 db nem volt csak az általános iskoláról, de meg nem mondtad volna róla!

Ha valaki igénytelen és buta, mint azt itt linkelték na az lesz később a gond, nem a papír!

25/N

Nem-nem, téves dolog, hogy a végzettség lenne az akadály! Általában ez maximum közvetett problémákat szülhet. A gond az szokott lenni, hogy egy értelmiségi embernek és egy szakmunkásnak többnyire - azaz NEM mindig - nagyon különböző a gondolkodása és a felfogása, valamint az életszínvonala is.

Gond akkor van, amikor egy - jó értelemben vett - tipikus értelmiségi összekerül egy - rossz értelemben vett - tipikus szakmunkással. Előbbi szomjazza és issza a tudást, ezáltal nyitott, művelt, sikerélményekkel teli az élete, örömét leli a fejlődésben, jól keres, megbecsülik a munkahelyén és boldog. Utóbbi szerint a tanulás és a tudás megszerzése ökörség, szarik bele mindenbe, a munkahelyén is ennyire értékelik, nem is keres semmit sem. Egyszerűen közös témáik is alig lehetnek ilyenkor. Azonban ez nem azért van, mert nem egyforma a végzettségük! Épp ellenkezőleg: a mentalitásuk különbözik, ami az egyiket művelt értelmiségivé tette, a másikat meg egy senkivé. Ez a két mentalitás nem fér meg!

Ismerek én ilyen "tipikus szakmunkást" diplomával, és baromi nyitott, intelligens embereket nyolc általánossal. Ha szellemileg egy szinten vagytok, lószart sem fog számítani, kinek milyen papírja van. Van egy pár totálisan lehetetlen és egy helyben tötyörgő diplomás ismerősöm, mint ahogy olyan embereket is ismerek, akikből 30 éves koruk előtt iskolaigazgató, vagy éppen sikeres cégtulajdonos lett, pedig az egyik asztalos, a másik kőműves, és egyiknek sem volt semmije azelőtt. A nagybátyám építészmérnök, míg a felesége bolti eladó szakmunkás, és ez soha semmilyen problémát nem okozott nekik, egy időben közösen vezettek sikeres vállalkozást is.

Szóval röviden: nem, a papír nem lesz gond, ha egyébként a mentalitásotok és a hozzáállásotok hasonló ívású.

Szerintem nem akadály, hiszen a párod férfi, a férfiak inkább felül tudnak emelkedni ezen a kérdésen, mint a nők. A férfiak könnyebben jutnak fel a ranglétrán, ezért nem is érzik olyan hatalmas eredménynek. És ők sokkal hajlamosabbak a társukat más szemszögből is nézni: házias vagy, hű hozzá, intelligens vagy.

Szerintem nem fog ez gondot jelenteni, ha a párod szülei nem olyan családból jöttek,ahol elfogadhatatlan, ha valakinek érettségije van, akkor ők sem fognak érte bántani. (ismerek olyan családot, ahol ennek ellenkezője igaz.)

És, mivel a párod veled van, nem hiszem, hogy neki baj.

A diplomás munkanélküliséghez muszáj hozzászólnom. Milton Friedman: "Csinálj bármit, te legyél benne a legjobb, és lesz rád kereslet." Higgy neki, ő már elért valamit:)

27n

Előző, van igazság abban, amit mondasz, mégis tévedsz, mert valószínűleg nem láttál példát.

Az apósom teljesen jó példa erre, aki autóvillamossági műszerész. Lehetett volna diplomás (a nővére is az), de őt két dolog érdekelte: a bütykölés és a borászat. Saját műhelye van, amit a nyolcvanas évek végén indított, és a saját szellemi igényessége folytán a Trabantok forrasztgatásától beletanult a legmodernebb autók diagnosztikájába, az informatikába egy vállalkozás könyvelési műveleteibe és a többi.

Intelligens, választékos, kiváló pedagógus, az általános műveltsége is veri a szomorú átlagot - bár ez sajnos kevésbé az ő dicsősége, mint az átlagember szégyene. Bár mostanság túlságosan költségessé vált ez az ipar, korábban nagyon tisztességesen keresett belőle, és a pénzzel is okosan bánt, a szakmai igényességéről meg annyit, hogy életemben nem hittem el, hogy hallok olyat, hogy a márkaszerviz egy magán szakműhelybe irányítja az autót, mondván majd ott megtalálják a baját, de azt sem gondoltam, hogy valaki képes Romániából Magyarországra tréleren hozatni hozzá a méregdrága autóját, mert Temesváron valaki azt mondta, hogy hozza ide, itt megcsinálják.

Anyósom diplomás asszony, mégis első blikkre fordítva gondolná róluk az ember. Diploma, vagy szakma ide vagy oda, az egyik legintelligensebb és legbölcsebb ember, akit ismerek, holott mestervizsga a legmagasabb iskolája, tulajdonképpen a nejem családjában ő a legalacsonyabb végzettségű.

utolsó: szóval az utolsó előtti azért téved, mert te ismersz kivételt a szabály alól?

sose büntetnek gyorshajtásért a rendőrök az országban, mert engem még nem büntettek meg. Na?:) akkor valóban nem büntetnek a rendőrök senkit gyorshajtásért?:)

Szerintem alapvetően nem akadály, de függhet az ember személyiségétől és a foglalkozásától is.

Apukám technikusit vègzett, anyukám diplomás, semmi probléma nincs köztük ezzel, nyitottak, érdeklődőek mindketzen. Tesóm diplomás, a volt párja nem tanult tovább. Alapvetòen jól megvoltak, de tesómat zavarta, hogy segédmunkásként dolgozott a párja 19 évesen és nem is voltak tervei, csak a mának élt. A férje diplomás, nagyon jól megvannak.

Én orvosnak tanulok, a párom orvos. Nekem fontos volt, hogy olyan valaki legyen a párom, aki belelát abba, amit én csinálok. Nagyon sok dolog van, amit már most "ki kell magamból beszélni", ès a párom teljesen megérti, hogy miről beszélek (nem pedig csak meghallgatja). Az ő volt barátnője is diplomás volt, köztük azért lett vége a dolognak, mert a lány sok mindent nem tudott tolerálni, sok mindent nem értett meg.

Viszont van barátnőm, aki meg azt mondja, jöhet bárki, csak szakmabeli ne legyen, mert nem akar még otthon is a munkáról beszélni.

Szerintem a kèrdésedre nem lehet egyértelmű választ adni, kijöhet egymással egy 8 általánost végzett ember és egy diplomás is, de ugyanúgy lehet pokol 2 diplomás ember párkapcsolata is.

A lényeg, hogy kielégítsétek egymás igényeit, közös, hasonló értékrendjeitek és terveitek legyenek, ekkor működőképes szerintem egy kapcsolat.

"szóval az utolsó előtti azért téved, mert te ismersz kivételt a szabály alól? "

Nem, semmi ilyet nem mondtam, bár valóban felszínesen olvastam el a hozzászólást, és nem vettem észre, hogy a hozzászóló utalt a kivételekre. Általánosságban értelmeztem az írást, ezért utaltam az esetleges kivételekre.

Szóval igen, én csesztem el, de nem úgy ahogy mondtad :D.

Nagyon is mérvadó.

Aki tehetséges, okos ember, az nemigen tudja elképzelni az életét nőként egy nálánál butább emberrel, férfiként pedig csak akkor, ha olyan emberről van szó, akinek folytonos és állandó megerősítés kell az egójának azzal, hogy a nő nála butább és ezt hangoztatja is.

Egy okos ember mindig társat keres a másikban, nem rabszolgát. Egy butább ember pedig nemigen lesz boldog olyan ember mellett, aki mellett mindig kevesebbnek érzi magát. Mert a szerelem elmúlik és ott marad két ember, akinek - elvileg - egy életen át társnak kellene lennie egymás mellett.

Nem a diplomán van a hangsúly, hanem azon az értékrenden, ami a diplomás-lét mögött van.

"Én jártam egyetemre, de sajnos nem fejeztem be, mert rájöttem, hogy azzal a szakkal maximum diplomás munkanélküli leszek."

Te valójában azért nem fejezted be az egyetemet, mert a náladnál jóvalk alacsonyabb végezttségű és vélhetőleg butább szüleid azt tükrözték feléd, hogy nem lehetsz jobb náluk. Ez szinte mindig így van.

Bármilyen szakon is voltál, azt be kell fejezni, egyrészt, mert nem tudhatod, hogy mit hoz a holnap és mikor lesz szükség a te diplomádra, másrészt, amit befejeztél, az készen van, az a tied, megcsináltad, büszke lehetsz rá. Az a te teljesítményed.

"4 idegen nyelven beszélek (egyen anyanyelvi szinten,egyen felsőfokon, kettőn alapszinten), nagyon jó logikám van, és színjelesen végeztem a gimnáziumot.

(Oké, ezek a mai világban nem nagy dolgok)"

Ebből a négy nyelv nagyon is nagy dolog, mert azt mutatja, hogy a nyelvekhez nagyon is tehetséges vagy. Nyugodtan dobbanthatsz és elmehetsz küldföldre. Soha nem késő újrakezdeni.

A színjeles általában a szorgalom jele, nem a tehetségé, de néha fedi a kettő egymást.

Hogy mit tegyél?

Dobd a pasit, válj le a szüleidről, menj és csináld. Előtted ez egész élet. Ha nem csak szorgalmaska vagy, hanem okos is, akkor tudod, hogy mit kell tenned. Gyerek és család helyett vissza az egyetemre, és ehhez igénybe venni egy jó szakembert, ha kell, segítségül. Ha nincs pénzed, akkor menj ki külföldöre, szedj ösze annyi pénzt, ami kell, és ilyen jó nyelvtudással ELEVE külhoni egyetemre menj visszam olyan szakra, amit szeretsz, és ne nézd azt, hogy az mennyire "piacképes". A valódi tudás soha nem a piacra termel, hanem elsősorban magadnak.

Kinn találhatsz olyan férfit, aki jobban hozzád passzol, mint ez a mostani.

Sok sikert! És csak bátran! :)