Párom kocsijában ma reggel egy melltartót találtam. Mit tegyek?

Én inkább kicsit irigylem a feleségét... :D

Tudod, van, aki elég nyitott ennek megértéséhez, és van, aki nem.

Például ha az én férjem félremenne (lehet, félremegy, nem tudok róla...), nem fognám fel tragikusan, hanem esetleg örülnék is neki, amennyiben csak a szexről szól a dolog...

Új színt vihet a szexuális életbe, kiegyensúlyozottabb, valamint jobban férfinak érzi magát az, aki ezt úgy megteheti, hogy a neje nem dobja ki azonnal, ha kiderül.

És pont, hogy az ilyen nők nem élnek lila ködben, hanem reálisan látják az életet, így csalódás sem éri őket.

"Azért kérdeztem mert én is ezt tapasztalom,de ezt nőként elfogadni nem lehet,mert belehal az ember.Ráadásul a "bölcs asszonyokat" a hátuk mögött lesajnálják az ismerősök és a szeretők/alkalmi partnerek."

Miért ne lehetne nőként elfogadni? El lehet... sőt, vannak a férfiak közt is olyanok, akik nem fogadják el. Nem kell belehalni, ha az ember tudja, miről is van szó... de nem 20-25 évesen, ehhez kell jópár év tartód, boldog párkapcsolatban.

És ki sajnálna le? Aki úgy gondolkodik, mint én? Az nem fog... az meg hidegen hagy, hogy mit gondol rólam a sarki Mariska néni... vagy egy olyan kisgyermekes anyuka, aki 3-4 éve él párkapcsolatban, és még belepi a rózsaszín köd.

Nekem az a fontos, hogy én úgy éljek, ahogy szeretném, és a párom elfogadjon annak, aki vagyok...

Nem kívánok a társadalmi normáknak megfelelni, amennyiben ez ellentétes a nézeteimmel!

#19

Nem, nem él abban. Mi ugyanis ezt megbeszéltük, és tisztáztuk, eszerint állítottuk fel a szabályokat. Igaz utólag, mert nekünk sem szólt senki, amikor belefutottunk az érzésbe, akkor nekünk kellett kitalálni, hogy merre hány méter. Utólag leülni és megbeszélni, hogy "hát izé, azért vannak még vágyaim" tényleg k. nagy lutri, ezért írom amit.

Nem meggyőzni akarok senkit, hanem figyelmeztetni. Mert ha erre ráfut úgy, hogy nincsen rá felkészülve, akkor igen könnyen lehet válás a vége. (feltéve, hogy otthon a párja megtudja) Szóval nem kell sajnálni őt, nagyon is képben van, átrágtuk elég alaposan.

És tévedés azt hinni, hogy ez csak a férfiakra él. A nők is tudnak "csak feleség" -ek lenni, bele tudnak roggyanni abba, hogy ők már nem nőként hódítanak.

az egész csak attól függ, hogy figyelembe vesszük e az időt, és felkészülünk rá, vagy ráfutunk és hibázunk e.

És még valami, írta itt valaki, hogy 1-2 házassága volt, stb... Kicsit annyiból sántít, hogy én arról beszélek, amikor valaki lehúz a másik mellett 20 évet, 25-öt és csak egy partner közben, és lassan bele zakkan.

A válaszoló meg a második házasságával, de kvázi partnert cserélt akkor is :) Nem egyhuzamban letolta ezt az időt egy partnerrel. Amiről beszélek annak sem szól, aki 5 évente legkésőbb másik barátja/barátnője/élettársa van.

Mert azt mindenki látja, hogy ritka amikor valakik 20+ évet elkezdenek leélni, itt is, és a környezetünkben is azt látjuk, hogy kapcsolatról kapcsolatra bukdácsolnak emberek. X évente totál mással van.

Új pasi/barátnő, újra házasodás, más élettárs.

Ők nem fognak ebbe belefutni, mert ők amúgy is cserélgetik a partnereiket, még akkor is ha "legálisan".

Ezért mondom, hogy éktelen a különbség az elvi hűség, és a gyakorlati között. Melyik a hűség? amikor 3-4-5 évente szakítanak és új kapcsolat? Vagy tényleg leélnek egy életet, de olykor benéz egy kaland is?

Miért mérvadó életre szóló kapcsolatokban olyan ítélete aki sosem fog vele találkozni, mert kapcsolatról kapcsolatra bukdácsol állandóan?

Nem meglepő, ha nem értik, nem kerülnek 20-25 éve együtt helyzetekbe a legtöbben. Akik meg igen, azok így úgy amúgy intézik. (és valóban van olyan, hogy nincsen rá igénye. Ilyen egyed is létezik, de közel sem gyakori)

#83 nem sajnálják le, maximum nem értik.

És nem volt mindig így ez a rózsaszín cukormáz amit egyesek szentül hisznek. Dédim az esküvőnk előtt 91 évesen elkezdte osztani a jó tanácsait. Az egyik az volt, hogy "minden férfi jár bordélyba, és kell is, hogy menjen". Viccesen hangzott huszonévesen, lövésünk sem volt arról amiről beszél.

Bizony, kell kor és tapasztalat hozzá, ez egy élethelyzet, amit vagy megoldasz és örülsz, vagy nem és akkor magány. (és megy minden a levesbe, ha már közös egzisztencia is van)

Szóval nagyon nem javaslom, hogy ringjunk ebben a ködben, és olyanokra hallgassunk akiknek rekord egy 5 éves kapcsolat, mert k. sokba fog kerülni.

Már ha eljut addig, hogy van mit megőrizni, mert ahogy látjuk igen kevesen lesznek 20+ éve házasok a jelenlegi életvitelük és kapcsolati felfogásuk alapján.

Nem véletlen "sosem jön össze", és állandóan szakítanak összejönnek mással...

annyira bírom, mikor emberek ideológiákat gyártanak amellett, hogy nem bírnak hűségesek maradni :))))

9 éve vagy házas. Én 18. Nem rózsaszín köd, én majd másfél évig az ágyból nem keltem fel betegség miatt. kicsi gyerekem volt, két év alatti.. a férjem 24 órában otthon, szexről nem is álmodhatott, nemhogy ideje legyen megcsalni szegénynek :( Együtt vagyunk ma is... valószínű, hogy ezt a 18 évet te sosem éred el... és indokolhatod bármivel, egyszerűen el sem akarod érni.

10 az egyhez fogadok veled, hogy a férjed megoldotta. A tétet te nevezed meg.

Leszünk 18 évesek, sőt 38 is. Az utolsó tabu téma is ledőlt köztünk már. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy ez most már örökre szól. Nincsen olyan fal köztünk ami sokak között előjöhet.

pl: kérdezőnél a melltartó ügy.

És gratulálok a 18 évetekhez, még sokszor ennyit :)