Menjek, vagy maradjak? Totál mélyponton vagyunk.

Azért én meghallgatnám az asszony verzióját is, nyilván ő is tudna legalább ilyen hosszú panaszt írni, hogy ő miért olyan, amilyen, hogy éli meg a házasságotokat, a gyerekek születését, nevelését, miért féltékeny. Lehet, hogy nem te tehetsz róla, hanem érte a múltjában olyan sérelem, ami ezt kihozta belőle, de te biztosan tudtál volna rajta segíteni, ha igazán szereted, és szeretted volna eloszlatni a kételyeit. Megtehetted volna. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért lépett félre, mert a saját féltékenységével nem tudott mit kezdeni, és azt hitte, ettől majd elmúlik, vagy legalábbis jobb lesz. Persze nem lett. Ezt egymással kellett volna lerendeznetek, még a félrelépések előtt. Megbeszélni az okokat, kideríteni, kiben, milyen érzések és félelmek miért vannak/lehetnek.

Abból, amit leírtál, az jön át, hogy ti egyszerűen nem illetek, illettetek össze. Ilyenkor senki nem hibás, csupán arról van szó, hogy mások az igények, a tempó, a célok, emiatt nem tudjátok elviselni egymást, nem tudtok igazán egymásra hangolódni, hiába vannak esetleg jobb periódusok, szép időszakok. Ezt fel kell ismerni, és nem kapaszkodni abba, ami nem megy, hanem elengedni a másikat, hogy mindkettőtöknek legyen esélye egy boldog kapcsolathoz. Itt kezdődik a felelősség, hogy felismerjük, ha valami nem működik, és ennek megfelelően lépünk, nem pedig a másikat hibáztatjuk, maradva a rosszban.

Többször elolvasva az írásodat, egészen egyértelmű, hogy minden felelősséget elhárítasz magadról. Szenvedő alanynak állítod be magad, holott egy kapcsolat/házasság tönkretételéhez mindig két ember kell. Nem az asszony a hibás azért, mert akaratgyenge vagy, arról csak és kizárólag te tehetsz. (Szerintem a te gyengeséged abban áll, hogy nem lépsz ki a házasságodból, pedig szenvedtek már évek óta.) Mint ahogy te felelsz azért is, hogy megcsaltad. Nem lehet arra fogni, hogy az asszony ilyen vagy olyan. Az ő. Ez meg te vagy. Ha ennyire rossz volt a házasságotok, ki kellett volna lépned belőle, és utána tiszta lappal egy új viszonyt kezdeni, tanulva a hibákból, jobban odafigyelve a másikra és magadra.

Viszont bárhogy is alakul, a gyerekeidnek mindig maradj jó apukája, lehessen rád számítani, érezzék, hogy te bármikor ott vagy nekik. Szeresd őket feltétel nélkül, mert ha képes leszel kilépni a házasságodból, nekik is nehezebb lesz (mint ahogy neked is egy darabig), meg kell szokniuk az új helyzetet.

Ne hibáztasd a saját hülyeségedért a szeretődet se. Nem tisztességes. Ez megint a felelősség elhárítása. Szeretővé senki nem „válik” csak úgy. Ez is két emberen múlik. Ahhoz egy nőnek minimum udvarolni kell, vagy szépeket mondani, hogy belemenjen egy számára több szempontból is hátrányos kapcsolatba. Egyetlen nő sem alázza meg magát úgy, hogy egy egyértelműen elutasító férfinek kaját visz. Ha már kaját vitt neked, egészen biztos, hogy azért te is tettél, biztattad, kedves voltál hozzá, ki tudja, miket mondtál neki (ilyenkor a szokásos szöveg, hogy rossz a házasságom, már évek óta semmi szex, az asszony hülye, lusta, igénytelen, stb, elegem van; de ahhoz általában egy férj sem olyan bátor, hogy otthagyja a megszokott biztonságot és a kényelmet). Egy nő ilyet nem tesz meg olyanért, aki tojik rá, aki elutasítja. Azért pedig főleg ne hibáztasd, hogy kapcsolatba kezdett veled. Nem az ő dolga felelősséget érezni a te házasságodért, családodért. Az neked fontos, nem neki. Fura, hogy a figyelmességét, kedvességét, odaadását manipulációként értékeled. Ez nem női trükk. Egy normális nő ilyen. Ha úgy érzi, szeretik, meghálálja és gondoskodik. Egészen biztos vagyok benne, hogy mivel menekültél a házasságodból, szeretetre vágytál, így adtál is, ezért kaptál cserébe apró figyelmességeket, nem pedig azért, mert az a „céda” elcsábított és sakkban tartott. Ha ezt állítod, akkor megpróbálod azt is bemagyarázni magadnak, hogy pisztolyt tartott a fejedhez, mikor lefeküdtél vele. Az pedig alap, hogy egy nő nem mondja, hogy szeret, ha te nem mondod neki előtte.

Légy őszinte magaddal! Légy férfi! Vállald a tetteid következményeit, még akkor is, ha rohadt kellemetlen. Ez a hajó már elment, de csak akkor fog működni a következő kapcsolatod, csak akkor lehetsz boldog, és csak akkor fejlődhetsz pozitív irányba, ha először magadat hibáztatod, nem mindig a másikra mutogatsz (asszonyra, szeretőre, stb.), és megtanulsz felelősséget vállalni. Tanulj a hibáidból, változtass azon, amiről tudod, hogy nem megfelelő. Figyeld magad, a saját igényeidet, és olyat keress, aki ahhoz passzol, akihez szívesen idomulsz, aki mellett úgy érzed, megéri érte kompromisszumokat kötni anélkül, hogy feladnád önmagad. Ha mégsem ilyen a másik, akkor tovább kell állni. Férfiként. Határozottan. Egy életünk van, ami túl rövid ahhoz, hogy arra pazaroljuk, hogy kínlódjunk, beleragadjunk egy rossz házasságba/kapcsolatba, veszekedjünk, hibáztassuk a másikat és mentegessük magunkat, mikor tudjuk valahol legbelül, hogy mi toltuk el.

örülök, hogy van még olyan férfi, aki nem a rosszat szereti! Sok sikert, kérdező!

Egy jó tanács! Rendes, szép nőt keress! :)