Menjek, vagy maradjak? Totál mélyponton vagyunk.

Próbálom röviden. Én vagyok az Apa/Férfi, 35 éves. Nejem 32. 10 éves házasság, három gyerek, 8, 4.5, és nyolc hónap. Nem gazdag családok, gyakorlatilag a munkámból van autónk, a feleségemé a lakás, én újítottam fel. Stresszes munkahely, feleségem itthon volt mindegyik gyerekkel két évet. Nappa, éjjel is van munkám. Hitelünk nincs. Iszonyatosan féltékeny a feleségem, de a kapcsolatunk legeleje óta. Nagyon bezárkózó is, baráti köre szinte nincs, aki van, külföldön, minimális kapcsolattartás. Próbáltunk más házaspárok felé nyitni, de aki itt volt, sem kereste őket nagyon. Én dolgozhatok bármennyit, vasalom a ruháim, kaját készítek magamnak, s szigorú időbeosztású családból származom. Egy gyerek, kettő, vagy három, a mosott ruha mindig halomban állt, ha elraktam, nem volt jó, nem hajtogatom neki megfelelően. Ok nélkül eleinte, feltörte az emailjeimet, ha egy nővel beszéltem, magyarázkodnom kellett, osztálytalálkozóra el se mehetek, ha mégis megtettem, kétszer kaptam vissza, sétálhattam a gyerekekkel. Ha piszkos volt a wc, rossz voltam. Akár 48 órákat is dolgoztam. Két éve kiderült, hogy megcsal egy 6 hónapja tartó kapcsolatban. Mert odafigyeltek rá. Reggel viszem a gyerekeket, hozom őket, nem olvas, mai napig kedvenc a Dallas és a Colombo, arról beszélgetni nem tudtam tényleg. Ha egy visszautasítást kapott, például ne ülj az ölembe most légyszi, vagy ne szexeljünk (na ez nem sok volt, bár abban nagyon egyet is értettünk), hónapokig tartotta a besértődést. Extrém makacs. Két éve, mikor megcsalt, nem tudtam feldolgozni belőle sokat, aznap éjjel kiborultam, három napra elköltöztem, a lányom akkor kijelentette, hogy velem jön. A feleségem szerint csak meg volt zavarodva. Karácsony otthon egy üveg pálinkával, nem iszok, visszaköltöztem, hogy visszaadjam a lányát. Voltak szép időszakaink, úgy éreztem, hogy nem figyel rá, baromságokat csináltam, nőkkel csetelgettem, megfutamodva a valódi dolgok elől állandóan, nem történt velük semmi. Harmadik gyerkőc becsúszott. Kikészült benne, Úr Isten, mi lesz a szexxel, nekem fontos, mert állandóan be is buktam a csetelésekkel, igazából szartam a biztonságra is. Hozzáteszem, feltörte a mailjeimet már régen, beszélgetett az exemmel, otthagyott facebookon pedig én is olvastam osztálytárs felé főiskola levelezőn, melynek első évét a család termelte ki, hogy "Bevallom már nagyon hiányzol, Szombaton már remélem találkozunk, puszi!" Ezek állítólag szerencsétlenül megszerkeszett mondatok. Nekem rövid póráz a csetelések után, veszekedések során azt is megkaptam, hogy ne verjem arra, hogy három apás szülésen bent voltam, más is bemegy. Pedig azt hittem... Majd besértődött mert nem kívántam minden nap ugyanazt, szinte ugyanakkor, gépiesen, ugyanúgy a harmadik terhességben a szexben, vagyis a "megoldásában", s egy nap valóban kicsit ingerülten visszautasítottam. Ezután szülés utánig talán két alkalom, a harmadik hónapjától. Egyszer csak szembejött velem egy régi ismerős, fiatalabb, rühellte is az első pillanattól. Fotózok, eljött hozzám. Oda vittem még az asszonyt is aznap. Utána kiakadás, a másik egyre többet ír, keres, hirtelen kaját hoz, apróságokat ad, ami minimális egy barátnői viszonyban is, szeretővé válik, én állandóan elküldöm, de ügyes női trükkökkel a horizonton tartja magát, gyerekek nem akadály mondja, stb. Nem bírom tovább a saját hazudozásomat, balek módjára, könnyek közt elmondom, ő másnap a legkisebb gyerekkel felrohan hozzá, viszony vége, azt hisszük lezárva... Lány tovább próbálkozik, még így is, mondván szeret, a feleségem attól omlik össze, hogy a szemébe is mondja, válópert adok be, szinte egy szerelmes regény. Ekkor meghülyülök, én kérem, vonjuk vissza, felperesként. Visszavonjuk. Jeges viszony, öt nap után szép nap, kirándulás, gyerekek, shopping, puszi, nagy ölelés. Utoljára öleltem, bejött a munkahelyemre éjszakásba, s közölte velem a kollégáim előtt, hogy mocskos szar vagyok, mert beengedtem egy nőt az életembe, piszkosnak tart. Azóta külön alvás, sok balhé, gyakorlatilag minden amit tíz év alatt tettem, semmit nem ér szerinte, sosem illettünk össze. Ő csak és kizárólag a gyerekeinek akar élni.

Ha kell várok. Ha kell egy évet is, mert bármit tettem, szeretem, a gyerekeimet meg mindíg is szerettem, rengeteget foglalkozok velük. Pár hét alatt fogytam 12 kilót, a Balatonra is lementünk nyaralni, de külön alszunk, napközben apuci vagyok a szomszédok előtt, este meg megmondja, hogy soha többé nem fog férfinak tartani, mert elképzeli, ahogy a másikat kefélem. Az ő két éves dolga elfelejtve, ne is hozzam elő, nem is úgy volt, nem is volt. Most tűnjek el, vagy maradjak, menjek az egyik gyerekszobába, vagy éljek külön, le van szarva. Ha megkérdezem, miért játszunk akkor egy kissé nappal-éjjel bipoláris játékot, akkor a gyerekeim miatt, éljek én is nekik. Hülye kérdés. Menjek, törjek szarrá a gyerekeim miatt, vagy maradjak, gyászoljon, várjon, játszak totál nyílt lapokkal, lássam el továbbra is magam, de élhessek velük. Na most mi legyen, mert a vonatoknak ronda az eleje.