Mennyire tolerálható a feleség részéről az, hogy a férje folyton a saját anyja főztjét emlegeti, az sírja vissza, sőt szóvá is teszi, hogy: "Miért nem úgy csinálod, mint anyám? " vagy "Ez nem olyan, mint az anyámé! "?

"14: és szerinted miért kell "megállapítani", hogy ez nem olyan, mint az anyjáé, amikor szerintem minden épeszű ember tisztában van vele, hogy 2 ember nem főz ugyanúgy az egész világon sehol? "

Nem az "ugyanolyanságról" van itt szó, egyszerűen arról, hogy a feleség főztje nem olyan jó, mint az anyjáé.

"Teljesen mindegy hogy hogy mondta,"

Már, miért lenne mindegy? Ja,igen persze, miodegy,mert negatívum és egy feleséget nem lehet kritizálni.

"a szándéka kritizálás volt. "

A szándék akkor a kritizálás, ha azt mondja "olyan sz.r ez a kaja, hogy a kutya is sírva enné meg". Elfelejted, hogy itt férfiakról van szó, akik nem "játszmáznak", nem "utalgatnak".

"Próbálj meg egyszer főzni a feleségednek, és köszönöm szépen, nagyon finom helyett azt hallgatni, hogy de ez nem olyan. "

Hála égnek nincs feleségem,csak barátnőm, főzni meg tudok ezt-azt. Volt már példa erre és nem hisztiztem, nyavajogtam, hogy jajj milyen sértő vagy, hogy képzeled és nem írtam ki kérdést sem. Meg kell kóstolni és ha tényleg sz.r, hát ez van. Csak ti nem tudjátok feldolgozni, hogy valamiben más a jobb.

Utolsó: nem véletlen nem vagytok még házasok a barátnőddel feltételezem! Ha együtt járogattok és valami néha nem úgy sikerül, persze hogy meg lehet említeni.

De könyörgöm, házas, több 10 éve együtt élő, főzni tudó embernek ne nyavalyogjon már a férje, hogy nem olyan, mint az anyjáé... lett volna ideje hozzászoknia / úgy döntenie, hogy neki ez nem kell.

Kérd meg a férjed, hogy főzzetek együtt, próbáljatok ki új recepteket, vagy régieket esetleg anyukája féléket, közben alakítsatok ki egy saját ízvilágot.

Nekem sem esne jól, ha folyamatosan ezt vágná a fejemhez a férjem, de azt is megérteném, ha valamit nem úgy szeretne, ahogy én készítem. Viszont akkor jöjjön és főzzünk együtt olyat, ami mindkettőnknek ízlik.

"De könyörgöm, házas, több 10 éve együtt élő, főzni tudó embernek ne nyavalyogjon már a férje"

Látod, nem bírjátok elviselni, hogy a férjeteknek nem ti vagytok a tökéletes, mindent a legjobban csináló nő az életében. Ez idegesít titeket annyira, hogy kérdés formájában kezditek el szidni ilyenkor a férfiakat, férjeket, itt pedig rátaláltok egymásra.

10 éves házasságban is megesik, hogy sz.arabbul csinál éppen egy kaját, mert éppen így hozta a sors, nagy ügy, megemlíti a férj, hogy nem sikerült olyan jól, nagy ügy. Nincs itt semmi probléma, csak gyártotok magatoknak, drámáztok a semmin, ha meg tényleg a főzőtudománnyal van gond úgy általában, akkor meg főzni kell megtanulni vagy csak olyan ételeket,amiket tud az ember.

Ha a férfiak a sok "sértő" megjegyzéseket vagy buta elszólásokat a nőktől feltennék itt kérdésekben, le is fagyna a rendszer az adatmennyniségtől.

Sokan sokféleképpen főznek. Nekem is volt ebből gondom, pár éves kapcsolatomban. A szüleim próbáltak a kaján is spórolni, így hát ahogy láttam, úgy készítettem a páromnak. Nagyon ritkán került a babba, a lencsébe hús. (Feltét soha nem volt a kajákon). Még jó, hogy nem merültem bele eléggé, mert megőrült volna. Magyarul nem tudok főzni, mert nem elég megfőzni a kaját, ha kispóroljuk belőle a lényeges dolgokat, meg amitől finomabb lesz az étel. A párom mellett tanulgattam főzni, a mai napig szégyellem magam, hogy nem tudok, de hogyan is tudhattam volna?

A férjnek be kéne látnia, hogy szinte mindenki másképp főz. Attól még finom lehet egy étel, hogy másképp van elkészítve. Miért kell ugyanúgy látni az adott ételt a szülőktől? Baromság. Ha a férj látta, megjegyezte, akkor próbáljon meg ő is ügyeskedni. Vagy ha a feleség imponálni akar, "vegyen leckéket" az anyóstól. Elég jól sülne ki a dolog. Ha csak ez az egy probléma van szinte, akkor ez nem egy nagy dolog. A férj legyen belátó, a feleség pedig tanulékony. Végül is a feleség kárára nem válik, sőt! :)

Tudom, nagyon nem éri meg az ilyen visszamaradott őslényekkel veszekedni, mint a 29%-os, de basszus...

"Látod, nem bírjátok elviselni, hogy a férjeteknek nem ti vagytok a tökéletes, mindent a legjobban csináló nő az életében."

Én az vagyok, az én férjem imádja a főztömet és én is az övét. Azt nem bírom elviselni, ha a magadfajta bunkók nem veszik észre magukat :)

"Ez idegesít titeket annyira, hogy kérdés formájában kezditek el szidni ilyenkor a férfiakat, férjeket, itt pedig rátaláltok egymásra."

Szintén téves. AZ idegesít annyira, hogy az adott férfi normál hangnemben megnyilvánulni nem bír, de a pofája az nagy.

Segítek: a feleség fáradozott azzal, hogy főzött, valószínűleg kedveskedni akart a férjének. Ugyanis manapság a háztartások többségében ez mindkét fél dolga. A férj ahelyett, hogy megköszönte volna, kijelentette, hogy nem jó, mert nem olyan, mint az anyjáé.

Ez egyszerűen banális. Attól, hogy nem olyan valami, mint az édesanyja főztje, még lehet jó, sőt 10x jobb is. Lehet persze rosszabb is, de feltételezem, akkor azt mondta volna ("Marika, ez sótlan..."). A baj tehát nem az étel MINŐSÉGÉVEL van, hanem azzal, hogy a férj nem bírja felfogni, hogy nem mindenki úgy főz, mint az anyja. Ez pedig egy HÁZASSÁGBAN szintén banális, hiszen évek óta ezt eszi, tisztában van vele!

"10 éves házasságban is megesik, hogy sz.arabbul csinál éppen egy kaját, mert éppen így hozta a sors, nagy ügy, megemlíti a férj, hogy nem sikerült olyan jól, nagy ügy."

Szó sem esett róla, hogy az étel rosszul sikerült volna. Ilyen bizony előfordul. Arról volt szó, hogy nem úgy főzte, mint az anyja.

"férjeteknek nem ti vagytok a tökéletes, mindent a legjobban csináló nő az életében"

Egy férjnek a felesége A NŐ, A TÖKÉLETESSÉG. Nekem az Uram A FÉRFI. Egy normális házasság így működik.

Kaját, nem "sz.arabbul csinál"-unk, hogy idézzelek, hanem máshogy.

Akkor sz.r egy étel, ha ehetetlenre van sózva (ami velem már előfordult, de párommal csak röhögtünk).