Mennyire tolerálható a feleség részéről az, hogy a férje folyton a saját anyja főztjét emlegeti, az sírja vissza, sőt szóvá is teszi, hogy: "Miért nem úgy csinálod, mint anyám? " vagy "Ez nem olyan, mint az anyámé! "?

Azt nem tudom az ilyen kapcsolatok hogy jutnak el a házasságig?

Mert még ha 1-2 fogásra kedvesen megjegyzi az aktuális partner, hogy az édesanyja egy kis ezt vagy azt is tesz bele, nem próbálhatnánk-e ki úgy mert az milyen finom, oké. De ha valaki ilyet beszólna a főztömre, hogy nem olyan, mint az anyjáé, akkor közölném is, hogy nem is vagyok az anyja és amennyiben az anyja főztjét szeretné enni, nyugodtan visszaköltözhet hozzá :)

Én is szoktam ilyeneket hallani otthon, de nem tartom bántónak.

A férjem anyukája mindig zsírosan főzött. Rántott hús, fasírt, pörkölt, sült krumpli és társai. Rakott káposzta fél kiló szalonnával dúsítva meg ilyenek.

Én egyáltalán nem így főzök, férjem szereti a főztömet, de igen, néha vágyik a "hazaira".

Ilyenkor vagy megemberelem magam és még ha én nem is eszek belőle megfőzöm neki a zsírcsodát, vagy elmegyünk hétvégén anyósomékhoz, és akkor van habzsi-dőzsi.

Én például a mai napig emlegetem nagymamám sütijeit, jó lenne ha azok a régi ízek előkerülnének. Amit én csinálok nem pont olyan, amit anyum csinál az sem. Anyunak is szoktam emlegetni mama sütijét mégsem sértődik meg.

Az, hogy feleségül vett a férjed, nem azt jelenti, hogy nem hiányoznak neki a régi ízek.

Ne csinálj ebből ekkora ügyet.

Nekem az exem volt ilyen.

Miért nem úgy főzöd,ahogy anyám?

Miért nem úgy hajtogatod a pólóimat ahogy anyám?

Miért nem úgy ...

Egy daranig türelmesen elmagyaráztam,hogy azért,mert én így szeretem csinálni,amig én hajtogatom,mosom a ruhát,legyen mindegy hogy csinálom,vagy csinálja meg,vagy egye úgy a főztöm ahogy én csinálom(nem főzök rosszul,panasz nem volt még mástól),aztán amikor durcás kisgyerekként pofákat vágott,hogy de a borsófőzeléket az anyja pirospaprikázza,én miért csak habarom,mérgemben ráborítottam a csípőspaprikát és elköltöztem a közös albérletből.

A férjem szerencsére imádja a főztöm,sosem mondaná,hogy de az anyja nem így csinálja.Ha arra vágyik,akkor megfőzeti az anyjával amikor megyünk látogatóba és kész.normális ember így működik.

És ha nem egy óriáscsecsemővel költöztél volna össze? Mert gondolom, a kedves férjed nem élt egyedül, vagy lakótárssal, amikor magára kellett volna főzni/mosni/takarítani.

Ha már egy őrülthöz mentél hozzá, és szereted, akkor toleráld. Inkább pozitív próbálj lenni, főzzetek együtt, vond bele a többi házimunkába is, és ketten "rontsátok el".

Mi a barátommal néha olyan vastag palacsintákat csinálunk éjjelente poénból, mint egy ház, de olyan fincsik, mert a saját művünk.:)

27N