Tényleg nagy bűnt követünk el, ha belenézünk néha párunk telefonjába és emailjeibe? Vagy csak azok tartják bűnnek akiknek titkolnivalójuk van? Az enyémbe belenézhet a párom bármikor, hisz nincs takargatnivalóm.

" a csomó elmentett udvarlást,kávéra hívogatást,enyelgést"

ennyi nekem éppen elég lett volna, hogy lelépjek ettől az embertől. Szórakozzon a nénikéjével. És itt van az élő példa, hogy aki rejtegeti a cuccait....(megmutatott egy egész más dolgot, mint amúgy a gépen csinált), és várta hogy elmenj, vagy hogy amikor közeledtél a gép felé úgy reagált ahogy.... aki rejtegeti a cuccait, kiakad, ha beleolvasnak, annak takargatnivalója van!

Egyébként pedig, a cél szentesíti az eszközt, hogy közhelyes legyek. Ha ilyen áron tudja meg valaki, hogy a párja becsapja akkor tegye meg.

Nekem nincs titkolni valóm, érdekes módon soha nem zavart, ha a férjem kezébe fogta a telefonomat, vagy nyitva hagytam előtte a fb-omat, vagy a leveleimet....és őt sem zavarta soha.

Nem tehetünk róla, hogy téged egyáltalán nem szeret a pasid, meg is csal, átver, lenéz és kihasznál. Te azt kérdezted, hogy bűn-e más személyes szférájába durván behatolni, megalázni őt, és elvenni tőle a személyiségi jogait.

Igen, bűn, sőt, bűncselekmény is, visszaélés.

Nem minden nő őrült, ezt meg kellene értened. Van, aki ki mer lépni a fosból, és keres valakit, aki nem csalja meg és nem alázza meg. És tudod, mit? Nem minden nő válik egy frusztrált hülyévé, aki önigazolást keres, és "értelmes válasz"-nak bélyegez ez másik hülyét, aki szintén hisztis, frusztrált és szintén önigazolást keres.

"ha ott van az orra előtt egy kompromittáló beszélgetés akkor az nem érdekli,jaj...strucc politika."

Tudod, mit? Irónia lesz, talán megérted: De, én minden levelét kinyitom, most is itt a laptopja, végigkutatom az egészet, törlök beszélgetéseket, az alsógatyáit szagolgatom/nézegetem rúzsnyom után kutatva.

Megérdemlitek egymást a pasiddal, sok boldogságot kívánok:) Megcsal, te őrült vagy, vajon melyik volt előbb?:D

Mi azért gondoljuk könnyűnek, mert egyikünk sem őrült, és már lépett ki kapcsolatból:) Meg mondjuk, engem szerettek a szüleim, a barátaim is normális emberek, így nincs meg bennem a mártír-ösztön. Egyszerűen nem vagyok képes tolerálni a megalázást, hanem saját szerencsémnek vagyok a kovácsa:) De semmi baj, ha téged így neveltek, csak ne ítélj el minket, mert nem vagyunk őrültek:)

Ha vele maradsz, én javasolnék egy pszichológust, terápiára. Ő segítene feldolgozni, hogy a 3 éves kori éned most milyennek láthat téged, és milyen csalódott lehet.

"nekem azt senki,ha ott van az orra előtt egy kompromittáló beszélgetés akkor az nem érdekli"

Csak onnan tudnám, hogy kompromittáló, hogy elolvasom, ahhoz, hogy elolvassam, tudnom kellene, hogy kompromittáló... ez egy ördögi kör.

Mellesleg tök más, hogy egy normális pár megbízik-e egymásban, vagy egy olyan emberről van szó, mint a párod.

A mártír nem csak azt jelenti, hogy sajnáltatja magát, hanem annak ellenére hagyja, hogy folyamatosan megalázzák, hogy tudja, hogy mi folyik a háta mögött/szeme előtt. Te mártír vagy, de mondom, ez nem baj, biztosan van oka. Csak attól még egy frusztrált őrült kutakodó maradsz, ha azt mondod, hogy a férjed után kutakodsz és ezt tudod IGAZOLNI magad számára. Na, ez már beteges.

Hozunk rossz döntéseket, ahogyan írod is, de aki bemeséli magának, hogy azok helyesek és bárki más is így tenné, az tényleg idióta.

Ez az egyik kedvenc kérdésem mostanában, olyan jónak érzem az életemet, és magamat olyan intelligensnek és magas EQ-júnak:D