Férjhez akarok menni, hogy csináljam?

én csak egyszerűen szeretek uszítani. nem gondoltam, hogy ennyien reagálnak majd és elmesélik az élettörténetüket a tökéletes párjukról, aki érettségizett, de sokat keres (ez utóbbi pl. nekem nem fontos).

Én írtam a barátnőmről a történetet. Nem nekem címezted a választ, de érződik, hogy azt feltételezed, az orra alá dörgöltem a boldogságomat, de egyáltalán nem így volt. Pont, hogy próbáltam tapintatos lenni, sose beszéltem neki a hogy halad a babaprojekt dologról, kizárólag akkor ha kérdezte és akkor is csak röviden. Ennek ellenére neki minden második mondata az volt, hogy "neked könnyű, te mindent megkapsz azonnal az élettől". De neki már az nem tetszett, hogy a nyári fesztiválozásra az volt a válaszom, hogy ha terhes leszek nem megyek, ha viszont nem, akkor simán, és nem akartam inni vele mikor rossz kedve volt mert éppen volt rá esély, hogy már van valami akkor meg nyilván nem iszom alkoholt (szerinte ihattam volna, mert ha el akar menni úgyis elmegy - no comment). Hogy őszinte legyek meguntam, mert bármit mondtam, bármit próbáltam, csak az ment, hogy nem igazság, hogy előbb szülök gyereket mint ő. Nem ő nem beszél már velem, én nem beszélek vele, méghozzá azóta, mióta sikerült teherbe esnem de elvetéltem, és erre azt mondta, hogy "látod, az élet se akarja még neked a gyereket".

láttam a múltkor a Ligetben egy törpekecskét, én azt szeretnék inkább. A kérdezőnek írni fogok ez ügyben privátot:)

Olyan szánalmas vagy 60 százalékos, remélem van külön diplomásoknak vibrátor, mert pasi hímtag közelébe se jutsz. A másik, hogy a kérdező nem írta sehol, hogy diplomás párt szeretne.

nem veszitek észre, hogy ez egy kamukérdés? a kérdező egyszer sem reagál, azért kezdtünk el többen hülyülni már a végén:)) élvezzétek ti is inkább:)))

Elképesztő, hogy ez a sok turbóliba hogy bepörgött itt.

Na. Akkor most írok egy bìztatót. Húszéves korom óta csalàdra vàgytam. Közben lediplomâztam, külföldön és itthon dolgoztam, de 32 éves koromig a " szrrelmeimben" mindig otthagyódtam...Aztàn talàlkoztam egy fiúval, kb az első randin elmondtam, h csalàdra vàgyom. Nem ijedt meg. 5 hónap múlca megkérte a kezem, most pedig màr babâzunk. Előtte nagyon nehezemre esett őszintèn örülni 1-1 újabb esküvő vagy baba hírnek. Azt hiszem, h egy éretten gondolkodó fiatal férfiban is megszületik a vàgy, h tartozhasson vkihez és csalàdja legyen, rég rossz ha ilyesmiről nem beszélgethet 2 egymàssal ismerkedő ember. Ha valamelyikük ettől elijed, az amúgysem lett volna a màsik embere. Kívànom, h megtalàld a pàrod!