Férjhez akarok menni, hogy csináljam?

"Én 26 évesen ismertem meg a szakmunkás férjemet, 28 évesen férjhez mentem hozzá, 14 éve vagyunk együtt 2 gyerekünk van. Boldog vagyok, pedig "csak" érettségim van!!"

A 13-as vagyok. Igen,ezért vagy boldog, én is éppen ezt magyarázom. Bár mondta volna valaki, hogy inkább maradjak tanulatlan, de mellette fejlesszem a személyiségem, legyek házias meg kedves meg ilyenek. De senki sem szólt róla, anyukám, apukám is szellemi munkát végeznek magas szinten, ők nem biztattak sosem lemaradásra. De kellett volna.:/

Igaza van annak, aki azt írja, hogy aki egyetem alatt nem, az soha többé. Szerintem is így van. Csak azok maradnak, akiknek okuk volt "parlagon" maradni.

És ne csodálkozzunk, ha negatív a kisugárzásunk, mégis mi a lópikulának kéne földhöz csapdosni a popómat? Hagyjuk már. És nem mondtam egy szóval sem, hogy párt keresek, nem keresek, ezért nem is kell überhepi csajszinak tűnnöm, mert lefosom az egészet.

Jaj, már! Aki egyetemen nem, annak ott a munkahely! Olyan helyre kell menni, ahol legalább egyenlő a nemek aránya és máris lehet ismerkedni! Ha eddig a karrieredre koncentráltál, akkor csak nem okoz gondot új munkahelyet keresni, ahol jobbak a "feltételek". Ha munkatárssal nem akarsz, akkor is barátkozz, mert a munkatárs barátja még szóba jöhet.

Annál a multinál ahol voltam, még ösztönözték is a munkahelyi kapcsolatokat (na nem főnök-beosztott, illetve azonos csoportban dolgozók között, de annyi részleg, csoport volt, hogy ez nem okozott gondot...). A cég ajándékozott házasságkötéskor és gyerekszületés esetén is (ha mindkét fél a céghez tartozott).

"Én sok nőnél inkább abban látom a problémát, hogy magasra teszi nagyon a mércét. Az egyik barátnőm mindig kiakadt, hogy ő olyan pasival nem jön össze, aki nem tett le annyit az asztalra, mint ő."

De azért az borzasztó, hogy nem tudott ilyen pasit találni, majd pedig lejjebb adta, ahogy te magad is írod. Számomra szörnyű lenne a tudat, hogy a másik kevesebbet tett le az asztalra, pedig egyenlő feltételek vannak a dolgok elérésére.

Nem tudok magam mellé egy nem diplomás embert elképzelni, és ezért inkább egyedül maradok, mint hogy feladjam az elvárásaimat, mert akkor magamat köpném arcon.

Értitek? Mindenki ezen a diplomán lovagol, olyan emberek, akik nem értik az egészet. Gondoljatok valamire, amit ti nem tudnátok feladni, na nekünk olyan a képzettség.

Szerintem nem kell lejjebb adni soha, mert a 3 éves kiscsaj a képen (anyádék fotóalbumában, aki te vagy) vajon örülne neki, ha lejjebb adnád? Szerintem nem lenne büszke.

"jobb ha tőlem tudod, hogy 35 felett a férfiaknak nem kellenek a nők komoly kapcsolat céljából. (21/F)"

Ez mekkora egy szemét megjegyzés volt már, elment az eszed!?

Kérdező, én 28 éves vagyok, férfi, nagyon szeretem az okos nőket, úgyhogy egy diploma kifejezetten előny. Nyilván nem akarok ismerkedni itt, de ha egy pár tanácsot elfogadsz:

1. BARÁTOK. Én nem társkeresőznék, helyette megkérdezném a baráti körömet, hogy van-e valakijük a számomra. 4000 évig így működött az ismerkedés, nem? (+ a baráti kör segít kiszűrni a skalpvadászokat és a teljesen életképtelen lúzereket.

2. IDŐ. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én huszonéves férfiként sehová nem sietek. Ha elkezdesz ismerkedni egy férfivel, akkor mondd meg neki, hogy te reális időn belül családot szeretnél. Ez a reális idő ne legyen túl kevés (én nem vennék feleségül senkit legalább 2 év ismeretség nélkül), de túl sok sem, mert nincs olyan sok időd. (Egyébként, ha téged szeret, akkor ő is át fogja gondolni, hogy 35 évesen már nem jó szülni, és feleségül fog venni. Feltéve, ha TÉNYLEG veled akar családot.)

3. Ne légy válogatós.

Aki tényleg azzal jön, hogy adják lejjebb az elvárásokat,az szerintem is h*lyeség.Lejjebb adja az ember, aztán ideig-óráig boldog tud lenni,DE MINDIG ott lesz az az érzés, hogy VALAMI igenis hiányzik. Én speciel szeretnék felnézni a leendő páromra, mert látom mondjuk rajta, hogy elért valamit, vagy mert őrülten dolgozik azért, hogy elérje a célját. Ne legyen egy link alak,aki sose tudja mit akar és mindenben döntésképtelen.

Ja és multinál is rohadt nehéz ám ismerkedni.Amikor az embernek egy pogácsát sincs ideje bekapnia ebédszünetbe,mert nem akar +2órával később hazamenni melóból, csak azért, hogy kint kajáljon és cigizzen más munkatársakkal és cigizgessen! Csomó ember tök jól elvan a kis monitorja előtt a melóba 8-12 órán át és eszébe sem jut mégcsak köszönni sem! Nemhogy ismerkedni ....

Meg mi az, hogy akkor menjen olyan helyre az ember,ahol egyenlőek legalább a nemek aránya? Legyetek már észnél, ez Magyarország, nem válogathat az ember csak úgy a munkahelyek között.

25.

Nem szándékosan adta lejjebb, hanem közbeszólt a szerelem szerencsére. Mennyivel lenne boldogabb egy olyan emberrel, aki ugyan megfelel az elvárásainak, de langyos víz és még az se biztos, hogy azonos hullámhosszon vannak, minthogy egy olyan emberrel van együtt, akivel több év után is imádják egymást, ráadásul közösen egy elég szép egzisztenciát sikerült kialakítaniuk.Hát én inkább akkor köpném arcon magam, ha hagynám a boldogságomat elúszni egy végzettség miatt, amit ráadásul, ha ösztönzöd az illetőt, még akár meg is szerezhet melletted. Te tudod.