Férjhez akarok menni, hogy csináljam?

Én 26 évesen férjnél vagyok, épp dolgozunk a babán. Ugyanakkor megértem a kérdezőt, és a másik megkeseredett válaszolót, mert szörnyű lehet, ha azt látod, hogy amire a legjobban vágysz, az ennyire nem sikerül.

A legjobb barátnőmmel szinte nem is beszélünk, borzalmasan megromlott a kapcsolatunk, mert az én életem emlékezteti arra, hogy ő a közelében sincs még ennek, pedig ennyi idős korában ő is szeretett volna itt tartani. Ő sem öreg még, 26 éves mint én, van ideje. De gyerekként, kamaszként az ember akaratlanul is elképzeli, hogy kb. hány éves korára szeretne eljutni a családig, ha pedig annyi idősen kanyarban sincs ez a téma, az frusztráló. A barátnőm az esküvőnek még örült, mikor mondtam neki, hogy elkezdünk dolgozni a babán, megsértődött. Eleinte beszéltünk, de folyton a "tökéletes életemmel" piszkált, erre tett célzásokat, mostanra kb. 0 a kommunikáció.

Tanácsként max annyit tudok mondani, hogy ne akarjátok mindenáron elvetetni magatokat, illetve a kapcsolat elején, persze azért nem az első randin, lehet tisztázni, hogy egyeznek-e a célok. Olyan emberre tök fölösleges elpazarolni X évet, aki amúgy a büdös életben nem akar megnősülni, meg gyereket csinálni, ha te ezt szeretnéd. És légy egy kicsit pozitívabb :)

Egyébként én diplomás vagyok, a férjem nem. Nem adtam alább, egyszerűen nem érdekelt. Láttam a saját szememmel, hogy milyen sötét parasztoknak osztogatják ki mosolyogva a diplomát, öröm volt nézni. Szóval nem, nem érdekel a diploma, mert rohadtul nem garantált, hogy van mögötte értelem, műveltség. Ti egy másik válaszolóval együtt, kapásból lenéznétek, kirostálnátok egy olyan embert, amilyen a férjem, csak mert nem diplomás. Pedig nagyon értelmes, művelt, széles látókörű ember és sok minden érdekli, de napi szinten foglalkozni olyasmivel akart, amit nem egyetemen tanítanak. És csak ennyi az oka annak, hogy nincs diplomája.

A megkeseredett "nekem már nem lesz családom, leszar.m az egészet" kommentelőnek: aranyos tőled az az általánosítás is, hogy az a nő, aki kellett valakinek annyira, hogy elvegye és babát is tervezzen vele, iskolázatlan és buta. Tájékoztatásul közlöm, hogy 2 darab diplomával rendelkezem (egyik sem büfészakos), és 3 nyelven beszélek, jól is keresek. Nem az a baj nálad, hogy "okos" vagy és "művelt", hanem az, hogy sokkal magasabb lovon ülsz, mint az indokolt lenne, beképzelt vagy, lenéző, flegma, hisztérikus és negatív. Igazi álomfeleség ugye? Nem is értem, miért nem kapkodnak utánad a normális és igényes férfiak.

26N

"Igazi álomfeleség ugye? Nem is értem, miért nem kapkodnak utánad a normális és igényes férfiak.

26N"

A te férjed pedig boldog lehet egy olyan főnyereménnyel, mint te, aki miután látod, mennyire fosul vagyok, még belém rúgsz hármat. Biztosan a barátnőd sem emiatt nem beszél veled, hanem mert "féltékeny".

"aranyos tőled az az általánosítás is, hogy az a nő, aki kellett valakinek annyira, hogy elvegye és babát is tervezzen vele, iskolázatlan és buta."

ilyet nem írtam.

Egyébként nem, nem kapkodnak, mivel sosem járok el sehová, csak dolgozni, ahol meg mindenkit elutasítok, mert én ilyen kis megkeseredett bunkó vagyok mostanában. De majd lesz ez még biztos másként, de most megértem a kérdezőt nagyonis!

18:30

"De azért az borzasztó, hogy nem tudott ilyen pasit találni, majd pedig lejjebb adta...

...Számomra szörnyű lenne a tudat, hogy a másik kevesebbet tett le az asztalra...

...Nem tudok magam mellé egy nem diplomás embert elképzelni, és ezért inkább egyedül maradok, mint hogy feladjam az elvárásaimat, mert akkor magamat köpném arcon...

...Értitek? Mindenki ezen a diplomán lovagol, olyan emberek, akik nem értik az egészet. Gondoljatok valamire, amit ti nem tudnátok feladni, na nekünk olyan a képzettség."

Bocs, de nem tudok nem reagálni ezekre a vérlázító sületlenségekre!!

Neked kizárólag az számít egy párválasztásnál, hogy van-e az illetőnek diplomája, meg képzettsége?!

Bármelyik egyetemista tud egy csomó olyan osztálytársat említeni, akik teljesen sötétek mindenhez, és végig csak a bulizás érdekelte őket.

...és akkor még nem is beszéltünk az eleve büfé-szakokról!

Amúgy mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy igen-igen komoly egzisztenciával keresek párt,

de te szóba sem jöhetsz, mert

"számomra szörnyű lenne a tudat, hogy a másik kevesebbet tett le az asztalra" mint én.

Vagyis a diplomáddal kitörölheted...

Nem kell mindenre folyton visszavágni. Miért baj az, ha az ember elképzeli azt a férfit/nőt, akire vágyik? Miért nem lehetnek az embernek vágyai és elképzelései?

Miből gondolod, hogy azért,mert valakinek több diplomája van és több nyelven beszél, az annyira magas lovon ülhet? Eleve már teljesen megszokott, hogy középsuliban két nyelvet kell tanulni. Tehát egy harmadik nyelv megtanulása is lehet alap bizonyos körökben. Mint ahogy egy akármilyen diploma megszerzése is.

Tény és való, hogy öröm nézni, ahogy a sok h*lyének megadják a diplomát, de ha nem ismersz valakit évek óta, bizony nem tudod elképzelni, hogy egy tök idegen körből összejöjj egy olyan emberrel,aki tök más dolgokat tanult,esetleg "kisebb" a képzettsége.Oké nem a papírban mérik a dolgokat,de nem kell mindjárt támadni és lenézni sem.

Nem lehet mindenki annyira szerencsés, hogy kifogjon egy olyan pasit,aki céltudatos,és nem veszteget el rá az ember éveket rá mindhiába.

Ha meg úgy érzi az ember, hogy a barátai leszívják az állandó kesergéssel a jókedvét, és nem tud rajta segíteni,akkor ennyit ért a barátság. Menni kell különböző utakon. Egy férjes anyuka nem fog már annyira rájárni arra a barátnőre,akivel nincs meg a közös téma. Evidens.

El kell fogadni, hogy más életutak vannak.

"Bár mondta volna valaki, hogy inkább maradjak tanulatlan, de mellette fejlesszem a személyiségem, legyek házias meg kedves meg ilyenek. De senki sem szólt róla, anyukám, apukám is szellemi munkát végeznek magas szinten, ők nem biztattak sosem lemaradásra. "

Ezzel írtad gyakorlatilag azt, hogy ha iskolázatlan maradtál volna, "lemaradtál" volna, biztos te is kellenél valakinek.

Egyébként a barátnős dolgot nem én írtam, attól, hogy ugyanannyi a százalékunk, nem biztos, hogy ugyanaz a személy.

A "belédrúgásról": ahelyett, hogy ismét kissé hisztérikusan visszatámadsz, kicsit gondolkodj el az igazságtartalmán. Lenézően beszélsz a nem diplomás pasikról, nem győződ hangsúlyozni, hogy te nem adod alább, mert te olyan magasra jutottál, olyan okos vagy. Nem bántásnak szánom, de lehet, hogy nem vagy olyan magasan, és nem vagy olyan okos, mint hiszed, és másoknak (például akár a potenciális párodnak), baromira nem szimpatikus ez az attitűd, amit képviselsz. Pláne akkor nem, ha nem is indokolt (ezt nem tudom és nem is akarom megítélni).

NE add fel. Mindenkinél vannak olyan hullámvölgyek, amikor úgy érzi, hogy neki már sohasem lesz normális párja. Én egy kicsit fiatalabban, 24 évesen éreztem ezt. Igaz kicsit más volt az élethelyzetem, mert pont államvizsga előtt álltam, az akkori munkámat még nem nevezném karriernek, és egy több éves kapcsolat után csupa idiótával hozott össze a sors, akik a béka feneke alá ásták az önbizalmamat.

Már én is épp feladtam, pedig azt mondják, akkor toppan be az igazi, amikor nem is számítasz rá. Hát így lett. Pont ekkor ismertem meg a férjemet. Barátságon kívül nem akartam tőle semmit (mástól sem), volt hogy elküldtem, pedig már jártunk...stb, de elég kitartó volt (szerencsére). Azóta lediplomáztam, munkát találtam, gyereket szültem, férjhez mentem hozzá majd ismét gyereket szültem, házat vettünk, vidékre költöztünk és élünk szépen négyesben.