Jogos elvárás egy férj részéről, hogy csak akkor egyezik bele a gyerekvállalásba ha a felesége lefogy?

Eloszor is: elkepeszto merteku a fogalmatlansag itt, miert hiszi mindenki, hogy sulybol es magassagbol meg lehet mondani, hogy valakinek milyen az alkata? Alap: nem a merlegnek fogyunk, hanem a tukornek. Mert nem sulyt kell veszteni, hanem testzsirt.

A masik: Gyonyoru ez a feminista korszellem, hogy a kerdezot mindenki egy emberkent kuldi el az anyjaba, mert esetleg elvarasai vannak. Jelentos lemondasokkal jar a reszerol egy gyereket eltartani, miert olyan felhaborito, hogy cserebe szeretne, hogy csinos legyen a felesege? Miert csak a noknek lehetnek igenyeik? Az is beszedes, hogy tobben rogton azzal jottek, hogy "miert, te egy adonisz vagy???" Termeszetesen a ferj reszerol is elvarhato, hogy egeszsegesen eljen, elvegre annak a gyereknek jo lenne, ha sokaig elnenek a szulei, jo egeszsegben, de ez akkor is alma osszehasonlitasa naranccsal. Egy ferfinek nem a kulseje az elsodleges vonzereje a masik nem szemeben, mig a noknek igen.

Az a mentalitas, hogy "en megszultem a gyereket, most mar nezhetek ugy ki, mint egy vizilo", szerintem gusztustalan. [link]

Johet a gyulolet es a lepontozas, tudat alatt akkor is tudjatok, hogy igazam van :3

Csak nők írtak eddig? Nekem úgy tűnik... (Hát akkor megint szembe megyek a közvéleménnyel. Mindig ez van, csak mert leírok olyan dolgokat, amelyek teljesen logikusak, még pszichológiailag is megállják a helyüket, csak mivel a többségetek nem fog tudni vele azonosulni, úgyis én leszek a paraszt. De lássuk!)

A helyzet, hogy állati demagógok vagytok ezzel a "szeretem, hiszen a párom, bármilyen is" dumával! Gondolj bele: amikor megismerted, akkor tudtad (ha megfogalmazni nem is, de akkor tudat alatt), hogy mi is az, ami vonz benne. Ebben benne van a kinézete is! Ha azt is állítod, hogy ugyan, az nem játszott szerepet, akkor is: a legrosszabb esetben csak nem vetted figyelembe, de az mindenképpen igaz (elképesztően ritka esetben nem), hogy semmiképp nem érezted fizikailag taszítónak. Namost ha azon paraméterek közül, amik közrejátszottak abban, hogy összejöttetek, valami vagy valamik jelentősen megváltoztak, akkor miért természetes, hogy a vonzódásod is ugyanúgy megmaradjon?

Mi van akkor, ha ez a paraméter nem a kinézethez kötődik? Mondok egy sarkított példát: a párod soha nem lépett félre, neked kifejezetten tetszett, hogy mennyire hűséges típus. Azután ez megváltozik, és elkezd félredugni. (Akármiért is, de így alakul.) A ti gondolkodásotok értelmében akor ezt szó nélkül kell elfogadd, hiszen a párod, szereted, ugyan, megváltozott, de kit érdekel, ugye? Vagy amolyan női indokkal "de az más", mert ez téged zavarna piszkosul, de ha ő talál valamit, aminek a megváltozása zavarja (értsd: kövér lettél), akkor bezzeg egy utolsó görény, aki nem fogad el a továbbiakban így?! Gondolkodjatok már!

De ha csak egyszerűbb (kevésbé polgárpukkasztó) példa kell: ha amiután összejöttetek, állati sörhasat ereszt, és állandóan lustán a tévé elé veti magát, miközben előtte nem úgy élt, akkor te pont ugyanúgy fogod szeretni és kívánni, mint előtte?

Másrészt, úgy látom, a nők többbsége itt önigazolást keres az elhízásához. Nekem is a legtöbb ismerősöm esetében a nő a szülés után igenis elhízott. A nyafogás megy, hogy "jaj, nem megy le", de egyrészt általában nem próbálkoztok eléggé, másrészt miért várod el a férjedtől, aki eddig egy "jó nővel" hált, hogy ugyanúgy kívánjon egy löttyedt-plöttyedt starndlabdát? (És itt nem is a tényleges számok vagy a BMI számít, hanem hogy tetszel-e még a párodnak, illetve mennyire!) Az meg, hogy "megszülted az _ő_ gyerekét", szintén csak eszköze a fent említett önigazolásnak: a férfi a legritkább esetben akarja maga a gyereket. (Köszönöm, nem kérek olyan hozzászólást, amiben valaki azt állítja, hogy férfiként mennyire akarta a dolgot, mert nem állítom, hogy ilyen nincs, csak azt mondom, hogy nagyon nem ez a jellemző.) Általában a nő kedvéért hajlandóak vállani. Persze azt nem fogadnád el magyarázatnak soha, hogy azért lépett félre egy másik nővel, mert úgy, ahogy éppen kinézel, egyáltalán nem kíván. Ő lenne a görény, te meg takaróznál azzal, hogy _neki_ szültél gyereket. Egy francokat...

Úgy tűnik, a többségetek önmagát próbálja a hozzászólásával (illetve azon keresztül a gondolkodása alól) felmenteni saját magát.

Egy kanadai ismerősöm gondolkodott egyszer hangosan azon, hogy miért nem normális, hogy ha elvettél egy 65 kg-os nőt, akkor válóok legyen, amikor már 110 kg és kifejezetten undorító. Szerintem teljesen jogos! Egyébként ha meg elfogadnánk a "párom, ilyen, szeretem, bármilyen is" érvelést, a válás még jelenségként is megszűnne, és még frusztráltabbak lennének az egymást egyre kevésbé toleráló, ám együtt maradó párok. Ez jobb lenne?

40/F

Hahh, már megint itt tartunk. A két utolsó hozzászólónak üzenem, hogy akkor sem helyes az a felfogás, hogy a férj csak beleegyezik a gyerekvállalásba, ha nem akar gyereket, akkor tessék abbahagyni a mártírkodást, és megmondani, hogy nem akar gyereket és kész. Ennyire nehéz őszintének lenni?

A másik az, hogy akkor pedig rendben, fogyjon le az asszony, de a férj ebben maximálisan támogassa! Heti 3-szor legyen munka után a gyerekkel, amíg anya elmegy a kondiba, és fizesse be egy plasztikai műtétre, hogy a megnyúlt bőrt és a szétment hasizmokat hozzák helyre. Amíg ezt nem tudja neki biztosítani, addig ne rinyáljon, hogy így meg úgy fog kinézni. Tessék megteremteni a feltételeket vagy nem felcsinálni a zasszonyt!

68-as mond valamit:)

Egyébként

Bármennyire is nem tetszik, rohadtul nem ugyanaz a két eset:

1. a pár valamelyik tagja meghízik (megváltozik a külseje) ettől még ugyanannak az ember akibe beleszerettünk.

2. eddig hűséges volt, ezután megcsal, fűvel- fával összefekszik (magyarul egy tisztességes normális emberből egy hazug áruló lesz aki megalázza a házastársát plusz hazug, mert aki ilyet csinál az nem szeret)

A két dolog MARHÁRA NEM UGYANAZ. Szóval a példád nem állja meg a helyét.

Az én férjem mikor összejöttünk volt 95 kiló, ami a magasságához pont jó. És volt később majd 120 is. Mégis ugyanúgy szerettem és kívántam mindig. Attól ő még ugyanaz az ember akibe beleszerettem,, hogy mást mutat a mérleg. (azóta már amúgy visszafogyott 95 kilóra)

De ha megcsalna, az már jellembeli változás, ami meg sem közelíti azt az embert akibe én szerelmes lettem.

Bár aki ennyire hápog és felháborodik, annak hiába magyaráznám, úgyse érti meg...

Illetve még egy dolog:

"Egy ferfinek nem a kulseje az elsodleges vonzereje a masik nem szemeben, mig a noknek igen. "

Ezzel csak azt bizonyítod, hogy a férfiak felszínesebbek mint a nők:D szóval gratula. Jót röhögtem köszi...irtó nagy marhaságot írtál egyébként...gondoltam szólok.